Első szólólemezével, a ’Neon Noir’-ral látogatott ismét Magyarországra Ville Valo, méghozzá 8 év után, ráadásul Budapesten 9 éve, a Budapest Parkban lépett fel legutóbb, akkor még a HIM-frontembereként. Ezúttal a Barba Negra Red Stage volt a célállomás, ahol közel telt ház várta a love metal hercegét. Minimalista, de látványos fényshow, grammra kimért műsoridő, szólódalok fényesre polírozott HIM-slágerekkel fűszerezve, sallangmentes, dalcentrikus hozzáállás – ilyen Ville Valo Való Világa 2023-ban.
Előzenekarnak elsőre talán furcsa választásnak tűnt az izlandi Kaelan Mikla, azonban Ville új lemezét ismerve ez telitalálat volt. Egészen pontosan lehetett volna, mivel az izlandi csajtrió zenéje egy ekkora helyen egyszerűen elveszíti intimitását. Van potenciál a zenéjükben, ami itt-ott a The Cure-t idézően darkos és gótikus, egyes esetekben pedig pogány szertartásokra emlékeztetően misztikus és félelmetes, ekkora közegben viszont nem működött, hiába a látványos és sejtelmes fényshow, valamint a fülsiketítő kántálás.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Két dal után eltűnt a varázs és nagyon egysíkúvá vált a műanyag dobalapokra és a prüntyögő basszusjátékra épülő muzsika, amiért kár, mert a záró Hvítir Sandar kifejezetten kellemes volt. Egy kisebb helyszínen, mondjuk az A38-on talán újra megnézném őket, szerintem ott sokkal jobban betalálna a csajok zenéje.
Kalt / Sírenur / Næturblóm / Ándvaka / Sólstöður / Hvítir Sandar
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a hazai zenei sajtóban sokan félreértették, illetve felületes ismerkedés után húzták le Ville Valo első szólólemezét, a ’Neon Noir’-t. Nem azt mondom, hogy hibátlan album, de egy erős 8 pontot mindenképpen megérdemel, ugyanis rengeteg kiemelkedő dal sorakozik rajta, amiket főhősünk ezúttal egymaga rakott össze az énektől kezdve a gitárokon át egészen a dobokig.
A HIM 2017-es feloszlása után egyedül a The Agents élén hallhattuk őt, de az a zene teljesen más húrokat pendített meg, így érthető módon sokan belelkesedtek, amikor 2020-ban kihozta szóló EP-jét, aminek mindhárom dala helyet kapott a januárban megjelent ’Neon Noir’-on is. A szóban forgó anyag felfogható egyfajta HIM lightnak, hiszen kizárólag Ville énekes-dalszerző énje dominál, nincsenek olyan hangszeres megoldások, kiállások, amelyek a keményebb irányba tolják el a dalokat, mint az anyazenekar esetében. Minderre pedig a mostani koncert is ráerősített, így aki azt mondja, hogy a HIM kizárólag egy one-man show volt, az rossz úton jár.
Ville remek zenészeket toborzott össze szólóturnéjára, akik alázattal nyúltak a régi dalokhoz és hibátlanul játszották azokat, bár sokszor hiányzott Gas erőteljes dobolása vagy Linde jellegzetes riffelése, hangszíne.
Azért a gitárosok, Mikko Virta és Sampo Sundström is megmutatták, hogy mit tudnak és eleresztettek szólókat, valamint Risto Rikala dobos is tett olyan groove-okat a régi dalokba, amelyekkel egészen modernnek és frissnek hatott mondjuk a Buried Alive By Love vagy a Wings Of A Butterfly. Egyedül a basszer, Juho Vehmanen volt kimért, ő elég keveset mozgott, de becsülettel lehozta a bulit.
A koncert felépítése – ahogy azt Ville előre elárulta különböző interjúkban – az egy sima, egy fordított elvet követte, vagyis egy ’Neon Noir’-os dalra jutott egy régi nagy sláger. Mindent másodpercre kiszámoltak és megterveztek, ennyire profi show-t szerintem anno a HIM nem prezentált. Hangulatos volt, ahogy a háttérben levő felturbózott Heartagram különböző színekben pompázott, néha csak a VV monogramot kiemelve azoknak, akik esetleg elfeledkeztek arról, milyen koncerten vannak.
Ville nagyon jó formában énekelt (leszámítva néhány megbicsaklást a karcosabb részeknél), határozottan jót tett neki, hogy leszokott a cigiről és a piát is félretette már évekkel ezelőtt, az új dalok pedig kiválóan működnek élőben. A legnagyobb ovációt a klipes Echolocate Your Love, a címadó Neon Noir, a Loveletting és a Foreverlost kapta, de piszok jó az igen sötét és depresszív szálakat mozgató Heartful Of Ghosts is koncertkörülmények között.
A megőrülést és a fiúk nyakában a lányok szindrómát persze a Right Here In My Arms, a Join Me és a Poison Girl szállította többek között, mely dalok alatt sokan újraélték tinikorukat. Ettől függetlenül nem a retró és múltba révedés táplálta a koncertet, ebben a formában határozottan van jövője Ville szólókarrierjének. Ehhez még több olyan dalra van szüksége, mint például a fent említett Foreverlost és Echolocate Your Love, melyek akár egyes HIM-slágereket is kiszoríthatnak a műsorból hosszú távon.
A turné több állomása is telt házas – ahogy a barbás buli is megközelítette ezt az állapotot –, a merch cuccokat úgy vitték, mint a cukrot, tehát minden adott ahhoz, hogy a jövőben hasonló sikereket szállítson le önállóan is Ville, mint a HIM-mel.
Zener Solitaire (Intro) / Echolocate Your Love / The Funeral Of Hearts / Neon Noir / Right Here In My Arms / Loveletting / Buried Alive By Love / In Trenodia / Wings Of A Butterfly / Heartful Of Ghosts / Join Me In Death / The Foreverlost / The Kiss Of Dawn / Run Away From The Sun / When Love And Death Embrace // Soul On Fire / Salute The Sanguine / Poison Girl / Saturnine Saturnalia
Szöveg: Kiss László
Fotók: Mahunka Balázs
Köszönet a CONCERTO Musicnak a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások