Ez most egy rendhagyó és különleges írás lesz. Az utóbbi időben több Tankcsapda-beszámolót jelentettünk meg, nem akartam egy huszadikat írni. Ezért speciális szemszögből, a kulisszák mögül mutatnám meg a „Második évtized”-re keresztelt koncertet. Volt szerencsém ugyanis reggeltől a stábhoz csatlakozni és végignézni, miként áll össze ez a grandiózus produkció.

Fél tízkor már a Budapest Park hátsó, zárt részében kezdtem a napot, ahol a Szatyi Stage Team három tagjával találkoztam. Korábban egy interjúban a cég vezetője elmesélte, hogy lehetőség szerint próbálja úgy összerakni a zenekarokkal dolgozó srácokat, hogy egy adott csapattal mindig ugyanazok az emberek legyenek. A mostani hármast is már jó régóta látom a Tankcsapda háza táján, elmondásuk szerint ők is jobban tudnak így dolgozni, ha megszokott arcokra támaszkodhatnak. A többiek elmondása szerint Joci a főnök a bandában, de mindenki profi módon tudja, mi a feladata. A hatalmas teherautóból hamar kitolták a Parkba szánt installáció elemeit. A ’Liliput Hollywood’-turnéra több, különböző méretű installáció áll rendelkezésükre, úgy vannak az elemek elkészítve, hogy a színpad méretéhez igazítva rugalmasan és gyorsan tudjanak módosítani. A teherautóból mindegyik méret összeállítható, egymás utáni napokon az „500-as” szettet lecserélhetik egy nagy, fesztiválos fellépésre. A színpad legnehezebb elemeinek felállítása után – a totemek lámpákkal telepakolva iszonyú nehezek – kis pihenőre vonultunk. A srácok meséltek pár igen érdekes koncertről, ahol a technika többször is kicseszett velük, persze nagyrészt a helyi hiányok miatt. Volt, ahol a kért energia egyből elhasalt, amikor rákapcsolták a stroboszkópokat, majd kiderült, hogy ugyanarról a tápról ment a sokkal messzebb álló sörsátor áramellátása is. Természetesen néha a kábelek is keresztbe tesznek a haladásnak, és állításuk szerint ezeket a legnehezebb kiszűrni. A fesztiválokon az átállásokon pörögnek talán a legjobban, ezért elég stresszes meló, mégis rajtuk áll a produkció fizikai megjelenítése. Nem véletlenül mondták, hogy míg otthon egy átlagos napon a 3 kávé és a 10 szál cigi a sztenderd, addig egy koncertes napon ez három-négyszeresére is emelkedik.

A sztorizgatások után visszatértünk a színpadra, ahol kimondatlanul is mindenkinek megvolt a maga feladata. Joci a színpad hátsó feléért volt felelős, Szabi és Karcsi pedig az emelvény előtti részt készítette elő. A kábelezésen látszott, hogy egy fölösleges centi sincs a rendszerben, mivel ha bárhol bármi lógna, az csak útban lenne a szállításkor, tudom meg. „Robbantás következik!” – hangzott a felkiáltás, amikor minden kábel a helyére került és mindegyik vége a színpad lelkének vagy szívének nevezett dupla rackben végződött. Ez a rack alakítja át a keverőpultból érkező jeleket a színpadon található szerkezetek nyelvére. A legfontosabb, hogy ez a rack áramot kapjon, ha bármilyen ok miatt nem jut el ide az áram, akkor a teljes színpad leáll és elsötétül. Láttam már sok robbantós műsort a tévében, azoknál az indítás előtt végigfuttattak egy tesztet, ami kijelezte, ha valamelyik gyutaccsal gond volt, ez a rendszer nem küld válaszjelet, csak bíznak benne, hogy minden kábel jó és mindent összedugtak.

A beindításkor minden lámpa feléledt, csak egy tripla lámpaszett kezdett bele veszett táncába. Egy kábelcsere után az is beállt a sorba. Közel két és fél óra szerelés, kábelezés után állt a színpadkép fizikai része, már „csak” élettel kell megtölteni. Ha a fényeket és a hangfalakat is nekik kell felépíteni, akkor azért ez picit tovább tart. Ekkor érkezik meg a stáb másik fele, a technikuscsapat, akik nélkül szintén nincs Tankcsapda-koncert. Sok évvel ezelőtt interjút készítettünk a stábbal, abból a csapatból már csak Krisztián, a hangtechnikus maradt. És akkor még nem volt a stábban Fejes Tamás nagyobbik fia, Tomcsi, aki a zenekar látványvilágáért felelős. Ilyen fiatalon is teljesen megbíznak benne, és Tomcsi erre rá is szolgált. A koncert utáni beszélgetésünkből kiderült, hogy amit most nap mint nap csinál, azt vélhetően szeptembertől már oktatni fogja Debrecenben fénytechnikusi képzés keretében. Gyorsan átbeszélték a dolgokat, Tomcsi elmondása szerint erre a bulira a teljes programozással előző nap végzett, így van mit egyeztetni.

Közben a három főhős technikusa nekiállt a hangszerek előkészítésének. Márk, Sidi technikusa bevezetett a hangolás világába, megmutatta, mennyire hangolódtak el a gitárok az előző koncert óta. A buli alatt is többször kellett hangolnia, mivel eleve egy dög meleg nap volt, a lángcsóvák is ontották a hőt és Sidi is izzadós, ezek együttesen hozták azt, hogy szinte számonként kellett utána hangolnia a koncert alatt. Az már a korábbi koncerteken is feltűnt, hogy nem láttam Sidi előtt egy racket, tele kapcsolókkal, mint az más gitárosoknál szokás. Márk megmutatta, hogy ez a „kapcsolgatás” is az ő feladata a számok alatt, a kezelőpultot is elmagyarázta, hogy működik. Mivel Sidi folyamatosan rohangál a színpadon, így szabadabban tud mozogni, séta közben is tud riffelésből szólóba váltani és mindezt zökkenőmentesen, sokkal lágyabb az átmenet a kettő között. Ennek feltétele, hogy Márk szinte álmából felkeltve is ismerje a dalokat, tudja, melyik pillanatban mit kell megnyomnia. Azért persze mankója neki is van, a szetlistán a zeneszámok melletti felsorolásból kitűnik, hogy van olyan nóta, ahol 6-7-szer kell váltania.

Dani közben Fejes dobcuccát rakta össze és állította be. A koncert alatt szinte egy percre sem vette le a szemét a dobosról, egy pillantásból tudja, mi kell éppen Fejesnek. Mikszi bácsi – ahogy a rajongók skandálják a nevét, amikor az akusztikus blokkban a színpadra lép – Lukács technikusa. A hangbeállás előtt átnézte Laci hangszereit, behangolta és előkészítette azokat a koncertre. A Zanzibar volt basszusgitárosa szinte minden koncerten megcsillogtatja hangszeres tudását is az akusztikus blokkban, amikor Laci akusztikus gitárra vált, olyankor a dal basszusrészeit ő játssza a színpadon. A turné első koncertjén, Jászberényben Lukács ennél a résznél viccesen megjegyezte, hogy a színpadon a zenekar fele Zanzibar-zenész.

A zenekar érkezett utoljára, a kormánynál Fejes Tomi ült, ami elmondásuk szerint tök normális. Általában Fejes vagy Sidi vezeti a turnébuszt, a srácok éppen Győrből érkeztek, ahol előző nap nyilvánosságra hozták, hogy a város jubileumát megünneplő ingyenes körszínpados koncertet adnak augusztus 28-án! A buszból hiányzott Sidi, jött is a kérdés, ami pólóra is felkerült: „Hol van Sidi?” Pár perc múlva motoron gördült be a gitáros a backstage-be.

Közben begurult a cateringes cég autója is. A nyári turnén a zenekar mellé állt egy cég, akik a bandának és a stábnak készítenek kaját, figyelve a tagok érzékenységére és kívánságaira. A turné és a parkos koncert közötti különbség, hogy a nyári turnén nincs előzenekar, így minden 2-3 órával később történik, mint ezen az estén. A hely adottságainak köszönhetően a mai menü helyben készített hamburger, hot dog, nuggets volt, de a hőség miatt a jégkrém is nagy sikernek örvendett. A hangbeállás utánra minden el is készült, így tele gyomorral vágott bele a pihenősebb szakaszba a stáb. A beállás előtt a fényeket is belőtte Tomcsi, aki mint egy bárzongorista ült a színpad közepén. A keverőpultban jobban szeret dolgozni, de itt egy már telepített lámpaerdőre kellett ráalakítani a megtervezett programot, amit a színpadon ülve jobban átlátott. Amúgy erre a bulira közel 70 saját lámpával érkezett a banda és a megszokott mennyiségű lángot megtoldották még hattal, ami egyébként igen impozáns látványt adott a koncertnek.

A beállás és a kezdés között a zenekar általában a koncertek közelében bérelt szobában pihen és csak kevéssel a kezdés előtt érkeznek a helyszínre, a Budapest Parkban ez is máshogy alakult, szinte egymásnak adták a kilincset az interjút készítő médiumok. Most is vagy 3-4 interjút adtak a srácok, miközben megérkezett a zenekar merch-cuccait árusító csapat. Elmesélték, hogy mindenhova ugyanakkora készlettel utaznak, a ládákat telepakolják, mert sosem tudni, hol mennyi és mi fogy, illetve nincs mindig idejük arra, hogy két koncert között feltöltsék a készletet. Mindig vannak kurrens áruk, amik éppen nagyon kapósak. Természetesen a Budapest Parkban a közönség létszámának köszönhetően nagyon pörgős műszak volt, elsősorban a beengedés után kígyóztak a sorok a portékák előtt.

Még egy nagyon fontos dolgot meséltek el a srácok: A beállás végéig egyik kábelt sem rögzítik, ha bármi gond van, vagy valamin még változtatni kell, akkor az úgy macerásabb. Csak és kizárólag a beállást követően rögzítenek minden kábelt, mert az azt jelenti, hogy minden úgy működik, ahogy kell. A koncert kezdése előtt közel fél órával elkezdett mocorogni a stáb és mindent újra leellenőriztek a színpadon, a gitárokat még egyszer végignézték és egyeztettek a zenekarral.

A koncertről, ezúttal picit rövidebben: Nagyon f.sza volt!

Na jó, ennél picit bővebben. A közönség összetétele nem változott akkorát az első évtizedhez képest, mint azt hittem, a kemény mag természetesen most is nagy számban képviseltette magát. Ahogy előző beszámolómban írtam, erre a koncertre már egy javában turnézó zenekar érkezett, ezért sokkal magabiztosabbak voltak, Lukács felkonfjai valahogy a megszokottaknál is jobban ültek. Mi mással kezdhettek, mint a 3 évtizedes sorozat nevét is kölcsönző Mindig péntekkel, és ez megadta az egész este alaphangulatát.  A közönség most jobban rápörgött erre az estére, mint az első koncerten, szinte egy szemernyi szusszanást sem engedtek maguknak, ami részben a programnak is köszönhető volt. Azt nem tudom, hogy a műsor összeállításánál a zenekar figyelembe vette-e a rajongói kritikákat, miszerint a közönség nagy része azt kifogásolta, hogy klasszikus gigaslágereket kihagytak az első évtized programjából, még ha cserébe kaptak is pár kuriózumot. A mostani program nagyot szólt, érzésem szerint most nem maradtak ki alapvetések.

Sidi talán a megszokottnál is többet változtatta a helyét. A felturbózott látványnak köszönhetően lángokból sem volt hiány. Nagyon jól megkomponált pirotechnikai és fényshow-t kaptunk az este folyamán, talán az egyik leglátványosabbat, amire emlékszem a zenekar koncertjeiről.

És nagyon jól szólt a cucc, a beállásnál úgy hallottam Sidi hangját a refréneknél, mint nagyon ritkán. Lehet, hogy most máshol álltam, mint szoktam és gyakrabban kéne a keverőpult környékére helyezkedni. A mostani programban az Örökké tart alatt cserélte le Lukács a hangszerét gitárra, és amíg Mikszi játszott a nótában, addig Joci vette át a felügyeletet a Lukács mögötti területen. Fejes hozta a tőle megszokott látványos és magabiztos játékot és közel kétórányi műsor végén a Be vagyok rúgva soraival zárták a második évtizedet, majd Fejes a közönség közé hajította az egyik dedikált dobbőrt. Sok koncertjét láttam a zenekarnak, de ez a mostani a legjobbak közé tartozott, a közönség, a program, a látvány és a megszólalás együttesen adta ezt.

Mindig péntek / Füst és lábdob / Aki nem vak / California über alles / Szextárgy / Rock a nevem / Üdvözöl a pokol / Nincs fék / Minden szó / Agyarország / Köszönet doktor / Akinek látsz / Senki nem menekül / Örökké tart / Mindentől távol / Föld és ég / Irgalom nélkül / Ez az a ház / Azt mondom állj / Nem kell semmi / Itt vannak a tankok /// Adjon az ég / Be vagyok rúgva

A koncert után a stáb pillantok alatt szétkapta a színpadot. Napközben mondták, hogy a bontás sokkal gyorsabb, ezt magam is tapasztaltam. Pedig Márk és Mikszi ezúttal nem kezdte el pakolni a buli alatt a hangszereket. Azt láttam korábban, hogy amikor a szűkös hely miatt a gitárok tokja az installáció mögött van, akkor amint valamelyik hangszer befejezi az aznapi szereplést, máris dobozba kerül, most elég messze voltak a tokok, így mindent a végén pakoltak el. Amikor valaki végzett a saját részével, máris besegített a másiknak, ami érthető is, mert ha hamarabb végeznek, akkor előbb tudnak indulni vissza Debrecenbe és hamarabb kerülnek ágyba. Az tűnt fel, hogy szinte egyetlen felesleges mozdulatot sem végeztek a pakolás alatt. Végül hónuk alá csapták a maradék kaját, jól fog esni a hazafelé vezető úton.

A stáb olyan, mint egy nagy család, amikor turnén vannak, a hét vége felé 2-4 napot 0/24-ben együtt töltenek, és ebbe a szűk családba kaptam egy kis betekintést a nap folyamán. Nagyon jó volt bepillantani ebbe a világba, sok olyan dolgot hallottam és tudtam meg, amin alapvetően magam is elgondolkodtam és kíváncsi voltam, mi zajlik a háttérben, hatalmas köszönet a csapatnak, hogy beengedtek egy outsidert maguk közé. Pár nap múlva Joci, Szabi és Karcsi újra kiszáll a bazi nagy teherautóból és próbálják helyére tenni a nehéz totemet. Mert a turné folytatódik…

Szöveg és kép: Savafan
Külön köszönet a Tankcsapda stábjának a lehetőségért!