„Kell az, hogy szeresd ezt a dolgot, különben nagyon gyorsan kiégsz!”: Interjú ifj. Fejes Tamással (Tankcsapda)

írta savafan | 2019.10.10.

A Fejes Tamás név hallatán minden zeneszerető embernek a Tankcsapda dobosa ugrik be. Ez így is van rendjén, de a család másik Tamása is szépen bontogatja szárnyait, igaz nem az apja nyomdokain lépdelve. A koncertek egy másik aspektusa érdekli az ifjabb Fejes Tamást (Tomcsit), a fények és a látványvilág az ő terepe. Manapság a Tankcsapda zenekar koncertjeinek a látványvilágáért is felelős srácot faggattam ki az egyik koncertbeállás után, a kezdetekről, az iskolai reakciókról, a Rammstein fanatizmusáról és minden olyasmiről, ami miatt beleszeretett ebbe a szakmába, de elmondott pár technikai érdekességet is.

Hard Rock Magazin: Mikor és hogyan csöppentél bele ebbe a melóba?

Fejes Tomi: Nekem igen kacifántosan és érdekesen kezdődött az egész. Mindig is érdekelt ez a fajta dolog, gyerekkoromban a szobámban nem kisautók, hanem lámpáim voltak. Véletlenül találkoztam a Tankcsapda pirotechnikus srácával, amikor éppen a Szlovákiába küldendő CD-ket címezgette, akkor beszélgettünk a piroról és a látványról. Aztán folyamatosan rágtam édesapám fülét, hogy hadd jöjjek, hadd próbálgassam és végül is egy éve kerültem a zenekarhoz.

HRM: Mi a konkrét feladatod a koncert előtt és magán a koncerten?

F.T.: Otthon beméretezem a vizuálokat számítógépen, az adott ledfalra alakítom, hogy az jól nézzen ki és látványos legyen. Színpadépítésnél a hátsó rész bekábelezése a feladatom. Koncerten pedig az engedély nélküli pirotechnika az enyém, mivel nincs papírom. Ezek a CO ágyú, a szikragép, a nehézfüst és egy-két videóbejátszás. Ami engedélyköteles, az más feladata. De volt már olyan, hogy én tanácsoltam, hogy melyik számban nyomjunk lángot.

HRM: Egy adott koncert vagy turné előtt mennyivel korábban kezdesz el foglalkozni a saját feladatköröddel?

F.T.: Jóval korábban! Már most a 2020-as dolgokkal foglalkozunk, de már a 2021-es évet is tervezgetjük. Általában úgy van, hogy ami szerintem a legnagyobb durranás, azt feltálalom a zenekarnak, eldöntik és saját kedvükre átalakítják, így lesz végleges a színpadkép vagy pirotechnikai terv. Például tavaly volt ez a függöny ejtés a Legjobb méregben. Volt egy jelentősen nagy háttérvászon, ami kib.szott nehéz volt, külön voltak emberek hátul, hogy valakit vagy valamit nehogy leverjen mikor leesik. A Legjobb méreg kezdeténél, amikor beindul a nóta, akkor volt egy nagy robbanás, leesett a függöny és szikrázott minden. Ez volt az elképzelés, úgyhogy ezt feldobtuk a zenekarnak, nekik meg ez megtetszett. Ha valami megtetszik nekik, akkor az onnantól az ő ötletük, és mint olyan, annak a megvalósítása is kötelezővé válik, mivel ezt szeretné a zenekar. Szabad kezünk van, hogy mit választunk, és azt hogyan csináljuk, de ha valami megtetszik nekik, akkor azt meg kell csinálni.

HRM: Már konkrét technikai megvalósítással mész a zenekarhoz vagy feldobsz egy ötletet és ha tetszik, akkor oldd is meg?

F.T.: Így van, nekem kell mindennek utánajárni. De ebben nagy segítségemre van Szatyi, akinek elmondom, hogy mit kértek tőlünk, és akkor szól, hogy „Gyere, Kicsi rajzoljunk, nézzük meg, hogy lehet megcsinálni!” El sem hittem, hogy mikor idejöttem a semmiből, bedobtam egy színpadképet megtervezve, majd fél év múlva már azzal turnéztunk. Számomra ez nagy dolog volt. Működött minden, ahogy megterveztem, szerintem jól is nézett ki, bár ez ugye szubjektív.

HRM: Amikor Szatyival készítettem interjút, éppen te hívtad. Mondta is, hogy biztos valami új ötleted támadt, és majd interjú után megbeszélitek.

F.T.: Akkor beszélt az őszi turné színpadképéről, ezek szerint neked, de akkor még nem volt publikus a körszínpad, most viszont már mindenki azon van, hogy a novemberi bulira minden összeálljon. Júliusra kész volt sok minden és szeptemberben már állt a tervezett színpad. Olyan technikai megoldások lesznek az őszi turnén, amik a Tankcsapdára eddig nem voltak jellemzőek. Például timecode-os lesz minden.

HRM: Akkor viszont nem is lesz lehetőség az improvizálásra?

F.T.: Ez a lehetőség nem szűnik meg, csak átalakul. Az impro a zenekarnak szerves része, szerencsére a timecode úgy működik, hogy az indítást megtalálja és onnantól addig megy, amíg a szám tart. Ha a közepénél Laci azt mondja, hogy itt tapsoltatni akarok, akkor megáll a timecode, tapsoltat ameddig akar, iszik egy fröccsöt, rámutat valakire és kacsint egyet, majd ha úgy gondolják, akkor újra elindítják a timecode-ot és minden megy tovább. Tehát emiatt nem fog megváltozni a műsor, csak annyi  történik, hogy a timecode végett maga a koncert mellett egy olyan vizuális élményt fogunk kapni végeredményként, amit a közönség még ha laikus is, de észre fog venni, mivel a vizuál, a pirotechnika, a fény és alkalomadtán még Laci vokál, illetve gitáreffektjei is össze lesznek hangolva. Látod, hogy a lábdobbal egy időben villan valami, a lángok is ütemre lobbannak. Sokkal nagyobb szabadságot ad a timecode. Ha beállok egy fénypultba, akkor meg van szabva a határ, mert csak két kezem van. Nem tudok egyszerre mindenre figyelni, nem tudok egyszerre csinálni mindent, de ugyanúgy bele tudok nyúlni, ha kell. Ne úgy gondold, hogy elindítjuk a timecode-ot és elszívok pár cigit. Így még több mindent meg tudunk csinálni, például tudok közben a fejgépesekkel kommunikálni, hogy mikor legyen fény vagy kit kövessen.

HRM: Az is a te feladatod, hogy például a fejgépesekkel kommunikálj?

F.T.: Szerintem a feladatunk fog átalakulni. Eddig Lajos, a fényesünk kommunikált a fejgépesekkel, de kint van a pultban, figyel a zenére, figyel mindenre, két kezével játszik a pulton. Ott vannak a zavaró tényezők, hogy beszélnek hozzá és az, hogy még intercomon beszéljen négy emberrel, az nem reális. Nekem pedig van annyi időm, hogy tudjak kommunikálni a fejgépesekkel, és mivel látom a programot, ezért átvettem ezt a szerepkört.

HRM: Akkor ennek a timecode-os dolognak az őszi turné lesz a próbája, és meglátjátok, hogyan tovább?

F.T.: A Tankcsapda nem engedheti meg magának, hogy egy turnéhoz úgy álljon hozzá, hogy kipróbálunk valamit. Előtte kipróbálunk mindent, és a koncerten az emberek a profizmust fogják látni. Szóval nem próbálgatunk semmit.

HRM: Akkor máshogy kérdezem. Vegyük úgy, hogy innentől a Tankcsapda csak ilyen timecode-os koncerteket fog adni?

F.T.: Vegyük úgy. A timecode amúgy nem változtatja meg a zenekar játékstílusát. Minden ugyanúgy fog történni, mint eddig. A közönség továbbra is azt fogja látni, hogy édesapám beszámol négyet és elkezdődik a nóta. Zenei téren semmi sem fog változni, ez az új rendszer csak és kizárólag a látványt érinti. Annyi történik, hogy még pontosabb lesz minden, mint eddig volt.

HRM: Mennyiben határozza meg a helyszín, hogy mit használsz és mennyit?

F.T.: 100 százalékban. Elsősorban a színpad mérete és a belmagasság határozza meg a felpakolható technikát, de mi mindig mindent viszünk magunkkal. Ez úgy néz ki, hogy ha elindulunk Debrecenből, akkor minden bent van a buszban. Úgy még sosem indultunk el, hogy valamit nem vittünk magunkkal, mert biztosan nem használjuk.  Csak mondjuk nem lángot használunk hanem hideg szikrát meg CO-t, ami nem engedélyköteles. A közönség ugyanazt az élményt kapja meg.

HRM: Láttam, hogy most a beállás után Lacival konzultáltatok. Előfordul olyan, hogy buli előtt szólnak a srácok, hogy itt és itt szeretnének egy kis változtatást, vagy tartjátok magatokat a megbeszélt koncepcióhoz és azon nem nagyon változtattok?

F.T.: Laci egyáltalán nem szól bele. Ő teljesen rám hagyja ezt a sztorit. Amikor bekerültem, az elején még Sidivel beszéltem meg, hogy melyik számban mi legyen, hogy csináljuk. Ha jó volt azt is mondták, ha valami nem tetszett, azt is megmondták és akkor azon javítottunk legközelebb. Most már teljesen megbíznak bennem, és általában tetszik nekik, amit csinálunk. Ha nem tetszik, azt úgyis mondják és akkor változtatunk.

HRM: Térjünk rá egy picit a ledfalon megjelenített videókra! Kész videókat használtok vagy saját magatok forgattok videókat az adott számhoz?

F.T.: Most kész videókat használunk, innen is csókoltatom Kis Jenőéket és a Horváth Productiont. 60-70 százalékban a videókat saját kútfőből alakítom ki, én szerzem be, töltöm le vagy veszem meg és vágom készre, a maradékot pedig elkunyerálom Jenőéktől, mert ők dolgoznak nekünk olyan vizuálosként, akiknek ez a szakmájuk és sokkal profibbak, mint én. Baromi jó videóik vannak, nagyon szeretjük őket, és amiket elkérek tőlük, azt picit átalakítom, megvágom, átszínezem, hogy ne az legyen, amit ők használnak, hanem csak olyasmi. A videó magja nem változik, csak a burkolata. Ilyenkor szoktam ütni az asztalt, hogy Laci légyszi küldd át a műsort, hogy el tudjak kezdeni dolgozni. Teljesen készre vágom a videókat az adott műsorhoz, otthon az éppen aktuális ledfalhoz méretezem ezeket és a HP-től kapott Omennel ki is játsszuk azokat a bulin.

HRM: Mit szóltak a suliban, hogy a tanulás mellett ezzel foglalkozol?

F.T.: Figyelj! Gyakorlatilag a suliban örülnek annak, amit csinálok. A tanárok píszík, úgysem mondják a szemembe, hogy nem kéne ezt csinálnom, inkább megbeszélik a tanáriban. Nagyképűen fog hangzani, de igazából nem érdekel, hogy az osztálytársaim mit szólnak, mert mindenki azt csinál, amit szeret és amit jól tud, én ebből a szempontból vagyok szerencsés, mert imádom, amit csinálok. Mindig úgy jövök el otthonról, hogy akár szarrá ázhatunk, beszopom, elsüllyed, valami történik, de rohadtul szeretem. Örülök, hogy jöhetek és mindenkinek köszönöm, hogy úgy állnak hozzám, mintha teljes értékű stábtag lennék. Nem vagyok megkülönböztetve. Együtt sírunk, együtt nevetünk. És ez a legjobb ebben a csapatban. Az osztálytársaim közül persze vannak olyanok, akik örülnek annak, amit csinálok, de persze vannak olyanok, akik azt mondogatják, hogy az apámnak köszönhetek mindent.

HRM: Nem fordult meg a fejedben, hogy apád után te is doboljál?

F.T.: Doboltam gyerekkoromban, Sóder volt amúgy a tanárom, de szerintem én voltam neki a legsötétebb pontja. Abban nem voltam annyira elkötelezett, mint ebben. Amit most csinálok, az sokkal jobban foglalkoztat. Ez ott jött elő, hogy voltunk egy Kowalsky-koncerten. Édesapámmal voltam, nappal játszottak, amikor nem látszódtak a fények, szóval mondták, hogy menjek nyomkodni. Én meg besértődtem valamin és nem mentem, a mai napig bánom, hogy elszalasztottam ezt a lehetőséget. Utána kezdett el jobban érdekelni a világítás meg a színpadi cuccok. Emlékszem, Őri Ferit tátott szájjal néztem, amikor még ő fényelt nekünk. Nem hittem el, hogy van egy olyan fénytechnikus, aki egyik kezével bort iszik, a másikkal hugyozik ki a sátorból és közben fényel is. De Feri erre képes volt, minden szempontból Superman volt. A mai napig van olyan, hogy néha feljön a színpadra és félresöpör minket, hogy majd ő megmutatja.

HRM: Kéri vagy igényli a zenekar, hogy naprakész legyél a trendekkel és az újdonságokkal kapcsolatban?

F.T.: Nem, mert ha érdekel a dolog, akkor úgyis követed az újdonságokat.

HRM: És fogékonyak az új dolgokra?

F.T.: A zenekar igen. A technika már más tészta, mert ha olyasmit dobsz be, amit még nem ismernek, nem láttak vagy nem használtak, akkor azért először egy pici félsz van bennük. De aztán finomítjuk a dolgot és szépen lassan kiderül, hogy tök jó és meg lehet csinálni. Az új installáció is így készült, de mindenki azon dolgozik, hogy a legeslegjobb legyen. Az új dolgokért általában én vagyok a felelős, ezért nem én vagyok mindenki kedvence. Mert néha jön egy telefon, hogy éppen ez jutott eszembe, és akkor azért vakargatják a fejüket. Szeretek Szatyival és az embereivel dolgozni, mert a végén együtt mindent meg tudunk valósítani.

HRM: Lassan minden kisebb helyen is használjátok ezt a szikravető gépet. Január elején láttam az Akváriumban, hogy Sidi simán belenyúlt a szikrába. Ez ennyire veszélytelen dolog [A Szevasz öcsém klipben, Tamás testvére is belenyúl ebbe a szikrába. – Savafan]?

F.T.: Hidegszikrának nevezzük. Semmilyen problémát nem okoz, ez is a show része, hogy belenyúl. Picit csíp, de semmi komolyabb bajt nem okoz, nem is kell engedély a használatához. Ez a szikragép titánium porral működik. A gép nem égeti hanem hevíti ezt a cuccot. Aztán ezt a hevített dolgot kifújja a gép és ebből lesz a szikra. Amúgy 60 fokos a szikra, amikor belenyomod a kezedet. Az, hogy csíp és elpattan rajtad, az picit kellemetlen, de Sidi például izzad koncert közben, ő azt mondta, hogy szereti, mert megszárítja vagy mi. (nevet) De ha odatennéd azt a papírlapot, amiről a kérdéseket olvasod, azt nem gyújtja meg.

HRM: Tavaly a Főnixben láttam nálatok szárazjeget, ami elég jól nézett ki, most ezt megfejeltétek azzal, hogy ez a szárazjég a dobemelvényt körülvevő csőrendszerből jön ki. Ez kinek az ötlete volt?

F.T.: Amikor bekerültem, az installáció úgy nézett ki, hogy forgó lámpák voltak alukeretekben, pepitában, gitárládákban. Abban az időben jó párszor megnéztem a zenekart, és azt láttam, hogy évek óta hasonló az installáció, ezen kéne változtatni. Első körben a dob dobogóját teljesen újracsináltattuk Ákossal [egykori pirotechnikus – szerk.], a kollégiumi szobájában rajzolgattunk, hogy milyen jól nézne ki egy ventilátor a szerkezetben. Aztán jött, hogy kéne valami, mert nagyon szögletes a forma. Ekkor ötlöttük ki, hogy milyen jó lenne körbe egy cső, mert annak olyan tankos kinézete van. Utána agyaltam, hogy a cső ugye üreges, van szárazjegünk, mi lenne ha ebből a csőből jönne ki valahogy. Amikor bedobtuk Szatyinak, akkor azon aggódott, hogy esetleg nem lesz annyi nyomás, amennyi kell. Mondtam neki, hogy fúrassunk lyukakat a csőbe, és majd meglátjuk, mi jön ki belőle. Láttam ilyen videókat a neten, bíztam benne, hogy működni fog. Ha beledobod a vízbe a szárazjeget, olyan nyomása van, hogy simán levágja azt a slagot, amiben vezetjük bele a csőbe, ha nem rögzítjük rendesen. Nem volt semmiféle számolgatás meg matek, de átjött és azóta így használjuk.

HRM: Amúgy nézed a külföldi nagy bandákat és lesel el ötleteket?

F.T.: Járunk koncertekre is és nézünk videókat is a neten. Nekem amúgy a legnagyobb kedvencem a Rammstein. Nagyrészt az ő hatásukra kezdtem el ezzel foglalkozni. Azon kívül, hogy mindig is érdekelt ez a dolog, teljesen rákattantam a Rammsteinre, állandóan nézegettem a felvételeiket. Volt amit többször is, és akkor feltűnt, hogy laikus szemmel nézve olyan lámpákat használnak, mint mi, de nem tudtam, hogy a miénk miért nem csinál olyat. A másik nagy kedvencem a Guns N’ Roses, akik ledfalban és animációkban nagyon ott vannak. Folyamatosan nézem a videóikat, járunk koncertekre, és mindig nézzük a látványelemeket. Látjuk, ha egy bizonyos lámpát más felé fordítunk, akkor az tök jó ötlet, és ezt nem lemásoljuk, hanem továbbgondolva próbáljuk meg beépíteni a mi koncepciónkba. Ez a tipikus Liliput Hollywood, megcsináljuk majdnem ugyanazt kicsiben. Szerintem egy 30 éves zenekarnak 2019-ben kell az, hogy olyan produkciót lássanak az emberek, amitől eldobják az agyukat. Érezzék azt, hogy megérte kifizetni a belépőre a pénzt, úgy menjenek el, hogy de jó buli volt. A Tankcsapda jelenleg nem engedheti meg magának azt, hogy kiáll a színpadra két darab valamivel, hogy azzal akar nagyot durrantani. Mi mindig megpróbáljuk a színpad és a hely méretéhez mérten a maximumot nyújtani. És az állandóságot. Mindig megpróbálunk állandó minőséget produkálni. Például a nyár folyamán, Alsóörsön felraktuk a hármas installációt, Gencsapátiban a legnagyobbat, utána Gerjenben pedig a legkisebbet. De a színpadkép, a látvány, a show nem csorbul, mert úgy van kitalálva. És mindezt egy hétvégén, egymást követő napokon.

HRM: Szatyi a vele készült interjúban azt mondta, hogy manapság szinte minden megvalósítható a színpadon. Ez könnyebbséget jelent neked, vagy inkább óvatosságra int?

F.T.: Az, hogy szinte mindent meg tudsz már valósítani, ez abból a szempontból jó, hogy tudsz az embereknek újat mutatni. A látványtechnika és a szolgáltatás egy folyamatosan megújuló iparág. Múltkor Brüsszelben találtam egy olyan TV csatornát, ahol régi koncertek és videók mentek. Közel 10-20 évvel ezelőtti felvételek. Kurva nagy változás ment végbe azóta. Analóg lámpa színszűrőkkel, a nagy zenekaroknál 4-5 diszkrét, mozgó spotlámpa. Most már minden mozog, füstöl. Az őszi arénaturnén még Magyarországon is újdonságnak számító, kinetikus dolgot vetünk be. Nem egy statikus színpadképet lát az ember, hanem folyamatosan mozog és alakul át.

HRM: Egy körszínpadnál a pirotechnika könnyebben megoldható, mint a kivetítő. Bár a Metallicánál láttuk ezeket a lelógó és mozgó kockákat.

F.T.: Nálunk más lesz, olyan megoldást találtunk ki, amit eddig is használtunk. A lényeg, hogy az élőképet, a mozdulatokat jól lássák az emberek, de eddig is használtunk ledfalakat a körszínpados bulijainkon. Ez így lesz azokon a helyeken, ahol be tudjuk függeszteni a ledfalakat, de a központi elemen lesz a hangsúly, ami még titkos. Ez pedig nagy újdonság mind a zenekarnak, mind Szatyiéknak és a magyar szolgáltatóknak, ezért lesz érdekes ezzel dolgozni. Ezek már inkább filmes kellékek, de megállják majd a helyüket színpadon is. Azt szoktuk mondani, hogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. És itt jön képbe az, hogy ki mennyire motivált. Ha meg akarod csinálni, akkor valszeg meg is fogod.

HRM: Emlékezetes buli, akár pro, akár kontra?

F.T.: Augusztus 19. Mindig összerándul a gyomrom, amikor arrafelé megyünk. Ez és az első koncertem, a körszínpados Főnix volt emlékezetes. Az volt az első bulim, ott a füstölőkkel és a gejzírekkel foglalkoztam, nagyon izgultam, de felejthetetlen élmény volt.

HRM: Mi a szép ebben a melóban?

F.T.: Igazából ezt szerelemből lehet csinálni. Folyamatosan úton vagyunk, kell az, hogy szeresd ezt a dolgot, különben nagyon gyorsan kiégsz. Mert aki nem szereti ezt csinálni, az nem is fog jól dolgozni. Azt szeretem, hogy folyamatosan naprakésznek kell lenni, ezt nem lehet félvállról venni. Ez teljes embert kíván.

HRM: Örülsz, hogy most kerültél a csapathoz és nem mondjuk 10 évvel ezelőtt, amikor jóval kevesebb technikai kütyüt használtak a zenekarok?

F.T.: Nem tudom, én nagyon szeretem az analóg lámpákat, folyamatosan mondom is Szatyiéknak, hogy tegyünk fel párat, ők meg mindig lehurrognak. De egyszer majd úgyis kihúzom belőlük, mert szerintem semmi nem tud olyan szép fényt adni, mint az analóg lámpa. Ledes lámpával nem tudod kikeverni azt a színt, amit ezek a lámpák tudnak. De azért jó ezekkel a technikákkal dolgozni itt a 21. században, mert bármit meg tudsz valósítani. Például a CO-ágyúk is olyanok, hogy régebben csak egyenesen fújt, most már mozognak is, ha úgy akarom. Tudok vele pozíciót csinálni, folyamatos mozgásban is tudom használni és Lajos is meg tudja világítani. Mert Zolnai Lajos ugyan nem vallja magát annak, de én igen, nekem ő a tanítómesterem. Amikor idekerültem, akkor nagyon féltem tőle, mindig mogorva volt, senkihez sem beszélt, azt gondoltam, hogy pár mondattal ketté fog roppantani, ehhez képest olyan kedves és rendes volt velem. Foglalkozott velem, mondta, hogy „gyere Kicsi, nézd meg, ezt így kell csinálni, ezt úgy lehet megoldani.” Látszik rajta, hogy ízig-vérig családapa, nagyon szereti a lányait, és ez meglátszik azon, ahogy kommunikál az emberekkel és ahogy viselkedik velem. Neki köszönhető, hogy tudok fénypultokat kezelni. Mert ezt mindig meg szerettem volna tanulni, de egy fénypultot meg kell érteni, amit most használunk, annak a kezelését tőle lestem el. Amikor nem volt ott, akkor próbálgattam, nyomogattam, többször észre is vette, és jött, hogy mit nyomkodok ott, de persze ellátott tanácsokkal. Ez késztetett arra, hogy most már a pultok közel 70 százalékát ismerem és tudom is kezelni, persze nem profi módon, de ez majd idővel alakul.

HRM: Azért egy év elég rövid idő.

F.T.: De elég tömény év volt! A videóvágást is úgy kezdtem el, hogy a YouTube-on néztem videókat, hogy melyik programmal mit lehet kihozni. Ezt mondtam, hogy a motiváltság és akarás mindennek az alapja. Én az interneten keresztül tanultam meg fénypultot kezelni és videót vágni. Nem vagyok profi, de el tudtam kezdeni vele dogozni és a tudás és tapasztalat pedig majd jön az évek múlásával. A mostani fénypultunk kisebb verzióját vittem le Debrecenben a Roncsbárba, és azt én programoztam fel. Emlékeztem, mit mondott Lali, és tök jó volt, hogy én is meg tudtam csinálni és minden működött. Ezért vagyok nagyon hálás Lalinak és a Szatyi Stage Teamnek, mert amikor idekerültem és béna voltam, akkor nem azt nézték, kinek a fia vagyok és dühöngtek azon, hogy minek raktak ide, hanem segítettek, tanítottak, megmutatták, mit hogyan kell kezelni, használni, illetve a problémákat miként lehet megoldani.

HRM: Nyáron volt a Rammstein új stadionturnéjának az első állomása. Mit szólsz a mindig megújuló pirotechnikai arzenálhoz és a gigantikus színpadképhez?

F.T.: Szerintem nagyon durva! Már háromszor megnéztem a YouTube-os felvételeket, itt látszik, hogy minden pénz kérdése. És persze hihetetlenül kreatívak. Nekünk nincs olyan szabad kezünk, mint nekik. Mert bedobhatok én valami nagy dolgot, de akkor megkérdezik, hogy mennyibe kerül. 48 kamionnyi cucc, annak felépítéséhez nem kis stáb kell. Külön buszokkal megy csak a stáb, nekünk van 2-3 kisteherünk, meg Szatyiéknak a teherautó és ennyi. Persze ha saját bulink van, mint például az őszi aréna turné, ott azért más a helyzet. Ott egy olyan technikát rakunk össze, ami megállná a helyét bármelyik európai produkcióval szemben. A Rammstein mindig egy példamutató zenekar volt, a legbetegebb, a legvadabb dolgokat megcsinálták. Nem lehet egy az egyben átültetni a dolgaikat hozzánk, de inspirációnak és ötletnek kiváló, amit csinálnak. Nem állok meg ott, hogy megnézem a videókat, hanem utánajárok, rákeresek, hogy milyen lámpákat és milyen technikákat használnak. Akkor megnézem, hogy azok a lámpák, amiket használtak, mit tudnak. Majd megmutatom a zenekarnak, hogy egy ilyen lámpával mit lehet kezdeni, és ha érdemesnek találják a többiek, akkor berendelünk olyat és a magunk képére alakítom. Mi olyan patronokat teszünk bele a piróba, amik úgy néznek ki, mint egy nagyobb dezodor, ők meg elhasználnak 100 kiló likopódiumot, aminek fél kilója olyan 30-40 ezer forint. Nagyon más a lépték.

 

Az interjú óta kiderült, hogy Tomcsi egyedül tervezte meg a zenekar őszi arénaturnéjának a látványvilágát és pirotechnikai hátterét, ráadásul ő lesz a felelőse is. A hétvégén pedig a Hangszeresek Országos Szövetsége az „Év fény- és látványtechnikusa” díjat Fejes Tomcsinak ítélte oda. A díjhoz ezúton is Gratulálunk!

készítette: Savafan
Képek: Savafan, Tankcsapda