Fennállásának legnagyobb turnéjára készül a Beast In Black zenekar, akik monstre koncertkörútjuk keretén belül hazánkba is eljutnak március közepén. A turné előtti napokban beszélgettünk a zenekar magyar basszusgitárosával, Molnár Mátéval. Szóba került a legutóbbi lemez fogadtatása, a pandémia alatti tevékenységük, a turnézás, a család és persze Máté különleges hangszerének története is.

 Kezdjük egy picit messzebbről. 2021-ben jelent meg a ‘Dark Connection’, amit a pandémia miatt igazából nem tudtatok bemutatni a közönségnek. Hogy viseltétek, hogy peches időpontban jelent meg az album?

 Ez a mi döntésünk volt. Én voltam az, aki nem akarta megjelentetni a lemezt, amíg a pandémia véget nem ér, mert azt gondoltam, hogy turné nélkül csak elfecsérelnénk. Aztán teltek a hónapok és a Covid nem engedett a szorításából. Viszont pont akkoriban olvastam egy interjút Bruce Dickinsonnal, aki ugyanezekről a problémákról beszélt. Azt mondta, hogy elege lett a várakozásból, lesz, ami lesz, ők kihozzák az új Iron Maiden-lemezt. Addigra már sok zenekar új albuma megjelent, pl. AC/DC, Alestorm, talán Sabaton is, és egyikük sem tudta megturnéztatni a lemezét. De akkor már én is úgy voltam vele, hogy mégis lépjük meg inkább. Szükséges volt, mert csak így tudtuk egy már következő időpontra tolni a régóta halogatott lemezbemutató turnét, és így tudtunk végre megszabadulni a lemezzel kapcsolatos teendők terhétől is. Októberre tettük a megjelenést és januárra a turnét. A ‘Dark Connection’ meg is jelent, de a koncerteket még nem lehetett megtartani. Márciusra halasztottuk az egészet, de sajnos ekkor sem volt még jó a nemzetközi helyzet, viszont Finnországban, mint helyi banda, megcsinálhattunk négy bulit. Ez volt a hivatalos lemezbemutató turné (nevet). Viszont aztán áprilisban elmentünk az USA-ba két hónapra. Akkor először a zenekar életében, és egyből egy öthetes headliner turnéval nyitottunk, amit aztán megtoldottunk két héttel a Nigthwish előzenekaraként. Szürreális módon végül is ez lett a lemez hivatalos bemutató turnéja (nevet). Nyilván Európában szerettük volna körbevinni először, de annyira nem bántuk, hogy így alakult.
Szóval nem volt igazán miért keseregnünk, a nyári fesztiválokon is elég sok helyre eljutottunk, ősszel Dél-Amerikában is bemutattuk a lemezt, majd a Nightwishsel Európában adtunk ízelítőt belőle, úgyhogy úgy érzem, eléggé felkészítettük az európai közönségünket erre a most kezdődő 44 állomásos headliner turnénkra (nevet).

 De milyenek voltak a reakciók a lemezre?

 Vegyes, mint mindig. A mi zenénket vagy nagyon szereti a szakma, vagy nagyon nem. A közönség szempontjából az első megállapítás az erősebb, a koncertek látogatottsága, meg a növekvő népszerűségünk erre utal, azonban az újságírók máshogy szemlélik az ilyesmit. Aki nem akarja befogadni, mert nem elég metál, az nyilván nem fogja az egekbe emelni. Aki viszont elsősorban a dallamokat és a hangulatot nézi, még ha nem is ez a zene a favoritja, az nagyon pozitívan értékeli. Ez így volt mindegyik lemezünknél, valószínűleg ez mindig is így lesz. Nem követem, de gyanítom, hogy ez a legtöbb zenekarra pont ugyanígy igaz. Ettől függetlenül én értékelem az újságírók és a kritikusok véleményét, illetve az időt, amit ráfordítottak a lemezünk meghallgatására és az arról való nyilatkozásra. Ezért minden egyes kritikát meg is szoktunk jelentetni a közösségimédia-oldalainkon. Kivétel nélkül, jókat és rosszakat is.

 Tavaly tavasszal az USA-ban, majd nyáron már rendes fesztiválszezonban játszottatok. Milyen érzés volt újra közönség előtt fellépni és turnézni? Mert azt a néhány Finnországban elnyomott műsort nem nevezném „normál” turnénak.

 Érdekes módon nekem olyannak tűnt, mintha nem lett volna két év kihagyás. Az is hozzá tartozik, hogy a pandémia alatt is volt lehetőségünk évi 3-4 fesztiválon fellépni. Nyilván ez nem hasonlítható egy turnéhoz vagy az évi több mint 100 koncerthez, amit tavaly meg idén csinálunk, de valahogy mégsem volt semmi fura érzésem, amikor újra teljes erővel beindult a koncertezés.

 És eljött a nyitás, a nyári fesztiválokon tudtommal bereptetéssel szerepeltetek mindenhol. Viszont teljesen lutri volt a járatok indulása, illetve a csomagok érkezése. Sikerült nagyobb gond nélkül túlélni a nyarat? Vagy voltak necces helyzetek?

 Fesztivált nem kellett lemondanunk, de mi sem úsztuk meg a nyarat nehézségek nélkül. Ugye a pandémia alatt a repterek személyzetének nagy része elment vagy ki lett rúgva, és az sem volt biztos, hogy nyáron mindenki rendben utazhat, ezért nem nagyon pótolták ezeket az embereket. Aztán mégis mindent lehetett, hirtelen nagy dömping lett, mindenki nyaralni akart menni (meg koncertezni), és nem volt elég földi személyzet, aki ezt kiszolgálja. Én nem hibáztatom a reptereket és a légitársaságokat sem, nem nagyon tudtak mást tenni, mint kivártak, és nyilván nem tudtak hirtelen nagy mennyiségű dolgozót felvenni, amikor a turisták ellepték a reptereket. Ez csak az egyik aftereffectje a vírusnak a sok közül.
Nekünk a Summer Breeze-en volt egy komolyabb problémánk, amikor a cuccunk egy része nem érkezett meg, és a zenekar történetében először erősítőkről kellett játszanunk, gyakorlatilag monitorok nélkül. Ilyen előfordul, de nagyszínpadon, 40 ezer ember előtt ezt azért szívesen elkerülné egy zenész. Ettől függetlenül nagyon fasza bulit nyomtunk, nyilván tele hibákkal, de valószínűleg nagyon feelingesen, mert a közönség teljesen megőrült (nevet).

 Ha jól emlékszem, egyazon napon tett fel videót a netre két, nemzetközileg ismert gitáros a fesztiválszezon egy napjáról. Hajnali kelés, stresszes várakozás a repülőtéren, fesztiválra készülődés, fellépés, csomagolás és végzés hajnalban. Állítólag sokkal fárasztóbb ez a periódus, mint egy sima turné. Te hogy vagy ezzel?

 Ja igen, ilyen is volt. Néhány repteret elég jól megismertünk (nevet). Szerencsére sosem olyankor, amikor egy koncertre repültünk, hanem amikor hazafelé, vagy átutazóban voltunk valahova. Szóval mi egész jól megúsztuk. Meg a leggyakrabban hajnali gépekkel mentünk és a hajnali gépek rendre időben indultak. Dél körül kezdődött a káosz kialakulni és délutánra meg estére már teljes zűrzavar volt általában. Mivel ugye egy gép késett, az befolyásolt több másikat, ami befolyásolt aztán még több másikat, és így tovább. Ráadásul egyes légitársaságok több járatot indítottak, mint amit képesek voltak megcsinálni, és ez rendre káoszt okozott.
Igen, ez fárasztó még békeidőben is, nemhogy mostanság. Néhány fesztivál nem nagy szám, de amikor 20-30 nemzetközi fesztiválon játszik egy zenekar 3 hónap alatt, az minden, csak nem kikapcsolódás (nevet).

 Pár hét szünet után már Dél-Amerikában turnéztatok a Nightwish vendégeként. Milyen hangulatúak az ottani bulik? A zenekarok ódákat zengenek az ottani rajongókról.

 Hat koncertünk volt a Nightwishsel és kettő saját. Fura is volt a 6-8 ezres arénakoncertek után másnap 3-400 embernek játszani egy kisebb klubban. De ez is nagy szám volt elsőre, hiszen sosem jártunk még arrafelé korábban. És az a 3-400 ember nagyobb hangulatot csinált, mint más földrészeken 3-4000. Sokszor a reptéren vagy a hotel előtt vártak aláírásra órákon keresztül akár több százan is, szóval a legendák igazak, nagyon elhivatott közönség van arrafelé.

 Úgy tudom, az egyik reggeli közben meglepetés is ért…

 Ja igen (nevet). Bodor Mátéék is épp akkor turnéztak Dél-Amerikában az Alestormmal. Cseteltünk, hogy jó lenne összefutni, de amikor egyeztettünk, hogy merre jár a két zenekar, realizáltuk, hogy sajnos pont el fogjuk kerülni egymást. Úgyhogy egyik nap épp nyugodtan fogyasztottam a reggelimet egy chilei hotelben, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Máté volt az, akkor érkeztek Kolumbiából és pont abban a szállodában terveztek megszállni ők is, csak még nem lehetett bejelentkezniük. Úgyhogy meghívtam egy reggelire, aztán dumáltunk egy jót, majd mi repültünk tovább Mexikóba (nevet). Egyébként egy ilyen latin-amerikai turné is van olyan fárasztó, mint a nyári fesztiválok. Korán kelés, repkedni kell mindenhova, este koncert, utána irány a reptér… Ráadásul ott sok a b.szakodás a határokon is. Ilyenkor értékeltem is az EU-t (nevet). Ez egy ilyen év volt.
Még egy sztori Chiléből, hogy milyen közvetlenek ott az emberek. Mátéval reggeliztünk, szám tele, mint egy hörcsögnek, erre odajött hozzám egy 70 körüli nénike mosolyogva és rövid előadást tartott a saját nyelvén. Mondom „english please”, de csak folytatta ugyanúgy, aztán hogy „foto, foto”. Mondom, oké, csak hadd nyeljem már le a falatot. Szerintem az okéig értette és már hívta is a szintén 70-es barátnőjét fotózni. Nyomtam neki egy hörcsögmosolyt, aztán gondoltam, vége a mutatványnak és visszaültem. De akkor a barátnője is akart fotót. Jó, oké, még egy hörcsögmosoly, aztán tényleg leültem, ők meg visszaindultak az asztalukhoz, és akkor láttam, hogy egy teljes nagyikülönítmény ül az asztalnál és mindegyik széles mosollyal integet. Mondom neee, csak nem fognak ők is idejönni? De, odajöttek (nevet).

 Az Európa-turné előtt jött a hír, hogy Floornak egészségügyi problémája van és műtét vár rá. Volt szó róla, hogy esetleg elmarad a teljes turné? Beszéltél vele erről a turnén vagy éreztetek bármit rajta?

 A latin-amerikai turnén nem beszéltünk erről, nem is tudtunk róla. Nem mondta senkinek, hogy ne erről szóljon a turné. Nem is lehetett semmit érezni rajta, sőt, nagyon nyitott és jókedvű volt végig. Aztán jött a posztja, hogy műtétre megy és ez befolyásolhatja az európai turnét is. Szerencsére minden jól alakult, és a turné rendben elkezdődött. Többször beszélgettünk az utazás során, de sosem akartam erre rákérdezni, mert udvariatlannak éreztem. Persze lehet ezt a másik oldalról is udvariatlannak tartani, de úgy éreztem, ez egy kényes téma, amiről a hozzá közelebb álló emberekkel beszél csak szívesen. Viszont én a turné közepén eltörtem a bokámat, és amikor visszaértem a kórházból, egyből bejött az öltözőnkbe érdeklődni, hogy vagyok, adott pár tanácsot, meg hozott fájdalomcsillapítót. Szóval nagyon figyelmes volt. Aztán többször rákérdezett még a turné során, aggódott, hogy nem erőltetem-e meg túlzottan a bokámat a koncerteken. Pont Budapesten voltunk, amikor megint hosszabb beszélgetésbe elegyedtünk. Megint érdeklődött a bokámról, és valahogy megemlítette az ő műtétjét is. És akkor úgy éreztem, hogy ez a megfelelő pillanat, hogy én is érdeklődjek felőle. Mondtam is neki, hogy nem nagyon akartam erre rákérdezni, de aztán szívesen és nagyon nyitottan, hosszasan beszélt róla. Nem tudtam, hogy ez ennyire komoly műtét volt, a felgyógyulás is nagyon embert próbáló, és hogy mennyire sok nehézséget okozott ez neki a fellépéseknél. Ennek ellenére az első koncerttől úgy énekelt és élt a színpadon, hogy aki nem tudta, biztosan eszébe sem jutott, hogy nemrég esett át egy nagy műtéten. Úgyhogy akkor és ott nagyot nőtt a szememben, le a kalappal előtte!

 Abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy az indulás után mellétek állt a Nightwish menedzsmentje. Gondolom, ennek nagyrészt előnyei vannak. A menedzsment is elégedett veletek? Mert azt látni, hogy fokozatosan és megtorpanás nélkül lépkedtek felfelé azon a bizonyos létrán.

 Rengeteget segítettek és segítenek most is, és nagyban köszönhető nekik is, hogy a zenekar ott tart, ahol. Azonban nem szabad csak a kiadóra, menedzsmentre, vagy koncertszervező irodára hagyatkozni, mert az kevés ahhoz, hogy egy zenekar így növekedjen. Nekünk a menedzsment elsősorban abban segít, hogy a kapcsolataik segítségével könnyebben bejutunk olyan turnékra, amik nagyon jövedelmezőek lehetnek, ha a zenekar ki tudja használni a lehetőségeket. Az elején sokat segítettek a kiadóval és a koncertszervező irodákkal való szerződésben is, ami szintén rendkívül fontos. De a zenekar tagjainak is aktívnak kell lenni, folyamatos alkotó munka szükséges. Értem ezt művészeti és háttérmunkálati szempontból is. Szóval a jó dalok mellett a jó csapatmunka a Beast In Black sikereinek titka.

 Milyen volt a téli turné? A koncertek utáni dedikálások, illetve a nagy létszámú közönség előtti fellépés vélhetően segít a most startoló turné nézőszámaiban. Hallani lehetett arról is, hogy a pandémia után még nem teljesen állt helyre az iparág (technika, ember, hozzáértés és tapasztalat hiánya), éreztetek ebből valamit?

 Pont az előbb említettem, hogy egy zenekart betehetnek bárhova turnézni, de ha a csapat nem tud élni vele, nem tudja jól kihasználni a lehetőséget, akkor az a turné semmit nem ér, maximum egy jó élmény. Ezt sajnos a saját bőrömön tanultam meg még anno a wisdomos időkben. Szóval mi minden téren megpróbáltuk kihasználni a lehetőségeket, és ennek a közönségtalálkozók is szerves részei voltak. Mindezek eredménye látszik a hamarosan induló önálló turnénkon, mert a jegyeladásaink messze jobbak, mint bármikor korábban.
Valóban tapasztalunk emberi mulasztásból vagy hozzá nem értésből származó technikai problémákat. Nyilván hasonló az ok, mint a reptéri problémáknál. Kell még egy-két nyugodt év, mire itt is minden helyreáll.

 Karácsony előtt pár nappal nálunk is felléptetek és hatalmas sikeretek volt. Milyen érzés itthon játszani?

 Különleges, mint mindig. De ebből a szempontból jobban várom az önálló koncertünket március 12-én. Oda csak miattunk fognak jönni az emberek, és ez biztos, hogy még egy szinttel feljebb fogja emelni az érzelmi faktort számomra (nevet).

 Tudtommal a nagyobbik fiad is ott volt az arénában. Felfogja már, hogy apát sok ezer ember szereti és kedveli, amit csinál, vagy neki az volt az öröm, hogy végre hetek után újra láthatott? Egyébként hogy bírod a turnézást a család nélkül?

 Attila, a nagyobbik hamarosan 7 éves lesz, és ez volt már a második koncertje, ahol megnézett engem. Első alkalommal 3 évesen a Barba Negra szabadtéri színpadán látott, és azóta is emlegeti azt a koncertet. Amikor elmegyünk a hely mellett, mindig mondja, hogy apa itt koncertezett (nevet). Akkor is bevittem a backstage részbe, de még nem fogott fel olyan sok mindent belőle, viszont most az arénában már jobban értette és érdekelte, mi történik a színpad mögött. Nagyon élvezte a show-t és egyből bejelentkezett a márciusi koncertre is (nevet).
Amúgy nehéz otthagyni a családom, főleg amikor egy hosszabb turnéra indulok. A gyerekek szerencsére eddig jól tűrték, a legutóbbi turnén viszont már elkezdtem hiányozni a nagyobbiknak, úgyhogy vélhetően a mostani turnén is hiányolni fog egy idő után. Babakoruk óta járok folyamatosan koncertezni, úgyhogy hozzászoktak már, hogy időnként elmegyek, de azért ez mindig nehéz. Nekem a leginkább az hiányzik, hogy ilyenkor heteket kihagyok az életükből, pedig ez a kis idő nagyon gyorsan eltelik és nagyon gyorsan változnak. De egyelőre megértik és elfogadják, hogy apának ez a munkája. Cserébe, amikor otthon vagyok, maximálisan kihasználjuk az együtt töltött időt.

 A turné egyik állomásáról láttam egy fotót a turnébuszból. Feltűnő volt, hogy jó a hangulat csapaton belül, de az is, hogy Anton kezében gitár. Van olyan pillanat, amikor nem komponál, vagy neki ez az élete?

 Hosszas rábeszélésem után végre beadta a derekát és egy utazó stúdiót épített magának. Ezt mindig a turnébusz egy olyan részén állítja össze, ahol se a bulizókat, se az alvókat nem zavarja. Nyilván ez nem ugyanolyan, mint otthon, nyugodt körülmények között, egy erre készült szobában dolgozni, de így is rengeteg mindent tud csinálni. Nem feltétlenül csak komponál, egyelőre inkább felvesz gitársávokat vagy élő felvételeket kever. Ez a mozgó stúdiója nagyjából bármire alkalmas, így attól függ, mit csinál, hogy éppen milyen a hangulata. Ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal ott van, de ha van inspirációja vagy épp keverni szottyan kedve, akkor adott a lehetőség.

 Beszéljünk egy picit a közelgő turnéról! Két hónapig lesztek úton, több mint 40 állomás. Azért ez elég keményen hangzik. Alaposan bemutatjátok a friss lemezt, az tény. Nem hosszú egy kicsit?

 Ez nem véletlenül van így. A lemezt sok helyen bemutattuk már, értem itt a különböző földrészeket, de az európai fesztiválokat is, úgyhogy ízelítőt már rengetegen kaptak belőle és folyamatos a történés is a csapat körül. Így adott volt a gondolat, hogy most van a legjobb esély kiterjeszteni a szárnyainkat olyan országokra is, ahol még sosem jártunk. Egyébként ezt az ötletet a Sabatontól loptam. 10 éve még a Wisdommal vettünk részt egy hasonló turnén, ahol ők voltak a főzenekar. És ott nagyjából valami hasonló metódust követtek, mint most mi. Amúgy nekem ez a módszerem, eltanulgatok dolgokat innen-onnan és alkalmazom a Beast In Blackben (nevet).

 Mit várhatunk a koncerteken? Most végre saját show-val, saját színpaddal tudtok utazni, és egy szintén erős és részben új felállású Firewind lesz az előzenekarotok.

 Pontosan ezt, saját show-t! Teljesen új koncertműsorunk lesz, olyan dalok is előkerülnek, amit még nem játszottunk, nyilván az új lemezre fektetjük a hangsúlyt, de nagyjából egyformán fogunk játszani mindhárom lemezünkről. Nagyon érdekes műsor lesz, még számunkra is, mert néhány dal kikerült a megszokott helyéről, ezért mindenképp valami friss várható tőlünk. Látványban pedig még inkább (nevet).
Nagyon örültünk, amikor a Firewind elfogadta a felkérésünket. Nagy tisztelője vagyok mind a zenekarnak, mind Gus G-nek. Párszor találkoztunk már fesztiválokon, rövid beszélgetések alapján egy rendkívül szimpatikus zenész. Most biztosan lesz alkalmunk jobban megismerni egymást.

 Hozzánk a turné utolsó harmadában érkeztek. Van pár sold outos koncertetek már a turnén, hogy fogynak a hazai jegyek? A hangulattól nem tartok, a zenekart és persze személy szerint téged is nagyon szeret a magyar közönség. Érzitek, hogy a finn bulikon kívül a magyar koncertek picit mások? Pláne, hogy Anton is évekig magyar bandában játszott, illetve tudtommal a dobtechnikusotok és a fényesetek is magyar.

 Nagyon gyűlnek a sold outos bulik, és ez egy csodálatos visszajelzés nekünk, hogy az emberek nem felejtettek el és még mindig tetszik nekik, amit csinálunk. Sőt, most nagyobb helyekre megyünk, általában 1500-3000 fős klubokban játszunk, és némelyik ilyen nagy helyen is hamarosan elfogynak a jegyek. A magyar koncert is a legjobbak között van, a régi Barba maximális kapacitását már rég elértük, most az a cél, hogy a kétszer akkora új Barba is telt házas legyen. Nagyon jó esély van rá, nem akarok senkit rábeszélni vagy sürgetni, de vészesen fogynak a jegyek!

 És most térjünk rá a különleges hangszeredre, ami az új lemezhez tartozó koncertekre készült el. A Facebook profilképed már évek óta ez az üstöt keverő kis ördög. Honnan van a kép és miért pont ez?

 Ezt az ördögfigurát már az iwiwes időkben is használtam profilképként. Szóval már több mint 20 éve. Elsősorban azért, mert én ezeket az oldalakat mindig csak valós ismerősökkel való kapcsolattartásra használtam, tehát nem akartam, hogy olyanok is megtaláljanak, akiket nem ismerek személyesen. És anno ezt a figurát találtam a neten. Megtetszett és elkezdtem használni. Szeretem mondani, hogy én kreáltam, de ez nem igaz. Csak kicsit alakítottam rajta (nevet). Aztán annyira hozzám nőtt, hogy már mindenhol ezt használtam a saját arcom helyett.

 Kinek az ötlete volt, hogy ezt a profilképet egy 3D-s hangszerré alakítsátok át, életet lehelve a képbe? Hol készült?

 Egyszer megvilágosodtam, hogy valami egyedi hangszert szeretnék magamnak. Jó poénnak tűnt, illetve az is eszembe jutott, hogy a basszusgitárosokat kb. senki le sem sz.rja, így viszont hátha rám is néz majd valaki (nevet). A GV Guitars egy szlovákiai bázisú, mesterhangszereket gyártó cég. Velük akkor már több éves együttműködésben voltam. Két gyönyörű hangszert készítettek számomra, és gondoltam, adok nekik egy kis kihívást (nevet). Még az előzetes megkérdezésük nélkül elkezdtem tervezni a hangszer kinézetét, hogy hogyan tudnám házasítani ezt a grafikát egy gitárnyakkal. Ezzel elvoltam egy ideig, aztán amikor sikerült megtalálni a megoldást, akkor egy Corelben jártas ismerősöm segítségével összeraktuk a dizájnt. Ezután GV-ékkel egyeztetve faragtuk itt-ott még a figurát, mire részükről is gyárthatónak kezdett tűnni. Hamarosan meg is kezdődött a munka, küldték az újabb és újabb fázisokról a fotókat, csodálatos érzés volt követni az egész folyamatot. Ugye, ez a Covid-idők alatt készült, szóval személyesen nem volt lehetőségem rápillantani. Akkoriban nem lehetett még Szlovákiába sem átjutni. Aztán végre elkészült, valahogy átcsempészték nekem a határon, és amikor kinyitottam a tokját, egyből fülig ért a szám. Jobb lett, mint ahogy elképzeltem, gyönyörűen ki lettek dolgozva a legapróbb részletei is, maximálisan meg voltam elégedve az eredménnyel, és azóta is ezt gondolom, amikor csak kezembe veszem.

 Milyen játszani rajta? Van pár nem megszokott él, forma. A Helloweenből Markus Grosskopfnál láttam hasonló hangszert, csak ő egy tökfejen játszik.

 Ez a hangszer úgy lett megtervezve, hogy az a része, ahol az alkarommal érintkezik, pont olyan, mint bármelyik másik hangszeré, amit használok. Szerencsére ehhez nem is kellett nagyon módosítani az eredeti grafikán. Pár dolgot persze kellett alakítani rajta, hogy gitárt lehessen varázsolni belőle, illetve én is adtam hozzá néhány extra ötletet, például felöltöztettem az ördögöt egy koponyás metálpólóba, de a formája hellyel-közzel megmaradt az eredeti. Úgyhogy nagyon kényelmes játszanom rajta.

 Ha lemezenként váltasz formát, van már elképzelésed, milyen lesz a következő?

 Igen, jelenleg az a tervem, hogy lemezenként változtatok, ha már így belekezdtem (nevet). Igazából már a zenekar indulása óta így csinálom. Az első lemeznél a fekete GV gitáromat használtam, a második lemeznél a fehéret és most az ördögöset. Az ötlet már meg is van az új hangszerre, sőt, ez már annyira előrehaladott állapotban van, hogy mindent le is egyeztettünk a GV csapattal, szóval már csak a gyártás van hátra. A tervek szerint júniusban kezdenek majd neki, úgyhogy valószínűleg a nyár végén már a kezemben foghatom a hangszert. El sem tudom mondani, mennyire várom. Azt viszont biztosan nem fogod tudni kiszedni belőlem, hogy fog kinézni (nevet).

 Ugyan csak most tudjátok igazából bemutatni az utolsó lemezeteket, de a megjelenése 2 éve volt. Esetleg vannak már tervek a következőre?

 Rohan az idő valóban, de azért nem ennyire (nevet). 2021 októberében jelent meg a ‘Dark Connection’, szóval alig múlt egyéves. Azóta több mint 100 koncertünk volt már, úgyhogy sikerült bemutatnunk, de a számunkra legfontosabb kontinensen, Európában ez lesz az első igazi kör vele. A Nightwishsel való turnén már adtunk egy kis ízelítőt belőle, de nyilván egy saját turnén tudjuk majd igazán elővenni, ráadásul a hozzá passzoló látvánnyal, színpadképpel. Most tartunk a harmadik lemezünknél, és abban egyeztünk meg, hogy ezt rendesen megturnéztatjuk. Minden földrészre szeretnénk elvinni, ezek egy részére már sikerült is, de rengeteg tervünk van, hogy merre mennénk még vele. Szóval most erre fókuszálunk. Azaz elsősorban én, Anton közben írogatja a dalokat a következő anyagra, bár ilyen intenzív turnézás mellett nincs könnyű dolga. De előbb-utóbb lesz negyedik Beast In Black-lemez, az biztos (nevet).

 Köszi az interjút és jó turnézást! Találkozunk március 12-én a Barba Negra Red Stage-ben!