Ezért utált minket a világ: Powerwolf, Beast In Black, Dalriada – Barba Negra Track, 2019. 06. 24.

írta savafan | 2019.06.26.

Végre! Eljött az az este, ami miatt most végre minket irigyelt a világ metalosabb fele. Amikor kiderült, hogy nálunk a Powerwolf nyári fesztiválturnéja talán egyetlen önálló koncertjének előzenekara a Beast In Black lesz, akkor – a zenekarok Facebook-oldalain a kommenteket olvasva – utáltak minket. Mert egy olyan párosról van szó, akik közül az egyik az európai élvonal közvetlen követője, a másik pedig egy üstökösként felbukkanó banda.

Hogy ne csak Molnár Máté szereplése legyen az este magyar vonatkozása, arról a Dalriada tett. Szerencsére az utóbbi napok viharaiból az eső messze elkerülte a helyszínt, erős szelet viszont kaptunk a pofánkba. Ha Binder Laura nem propellerezett volna szinte az egész buli alatt, hosszú haját akkor is lobogtatta volna a szél.

De amikor nem énekelt, a teret átengedve a hangszereseknek, oldalra húzódva akkor is headbangelt veszettül. Közben próbálta a zenekari tagok gyermekeit a színpad szélén tartani, akik igen eleven gyerkőcök, többször is a színpadon láttam őket. Ez adott számomra egyfajta lazább ízt a koncertnek, Szög, a zenekar billentyűse is többször babázott.

Nemzetközi piacon hazánk jelenleg egyik legpiacképesebb metalzenekara komoly rutint szedett össze a nemzetközi fellépések alatt. Színpadi létükön is látszik, hogy nem a megszokott magyaros „egyhelyben állás” követői. Amikor Szögnek nincs konkrét feladata a billentyűknél, akkor máris megy a színpad más pontjára és közös mozgásba kerül a másik zenésszel.

Németh-Szabó Mátyás gitáros is látványosan, hatalmas terpeszben és szinte földig hajolva nyomja témáit, ahogy észrevettem, a szólók nagy részét is magára vállalva pengetett, miközben a másik gitáros és egyben főnök, Ficzek András az énekre tudott fókuszálni. Én lassan nem is mondanám azt, hogy a Dalriada egy frontasszonyos folk metal zenét játszó banda, mert érzésre Andris is egyre többet vállal éneklés terén és nem csak a refrénekről van szó. Amikor pedig az „ikertornyával”, a basszusgitáros Molnár Istvánnal összeállnak, akkor impozáns látványt nyújtanak.

A program a nagy és kötelező slágerek mellett új dalt is tartalmazott, a közönség pedig egész jól fogadta. Pedig a Farkasfalka nem kimondottan folkos alapokon nyugszik.

A Beast In Black zenekar a puskaporait valahol Finnországban hagyhatta, mert a molinón kívül semmit nem hoztak magukkal a bulira. Viszont mára eljutottak oda, hogy a külcsín nélkül is tudnak fasza bulit kreálni. Valahogy szerencsés csillagzat alatt született a banda, mert öt külön-külön is jó arcból összeállt egy slágergyár. Akik élőben talán még szórakoztatóbbak, mint lemezen.

Csak hallgatva nem látja az ember, hogy Atte Palokangas dobos mekkora fazon. Látványos mozdulatokkal játszik és folyamatosan vigyorog. Vagy, hogy Kasperi mennyire tud a közönséggel és a fotósokkal bánni, hogy folyamatosan grimaszokat vágva penget nagyokat.

Nem látja, hogy Anton mennyire élvezi a buli minden pillanatát, a teli mosolyt le sem lehetett vakarni az arcáról. Nem látja, hogy a mi Máténk mekkora adrenalinlöketet ad a bandának, hazai pályán talán kettőzött erővel is tolta a bulit és látszott meg hallatszott, hogy a közönség is nagyon tudja őt és társait kedvelni.

És végezetül nem látja, hogy az ismerősem között csak a „Legtökösebb énekesnő” címmel jutalmazott Yannis a hangi adottságain kívül mit melózik össze egy bulin. Schobert Norbi is megirigyelhetné az egy bulin lenyomott fitness programot. Mert hogy lemezminőségben hozta a dalokat és a sikolyokat, az nem meglepő, de közben folyamatosan ugrált, rohangált. Amiben még lenne mit javítani, az az instrumentális részek alatti eltűnés. Nem tudom, hogy a nagy meleg miatt volt-e, hogy földig érő szerelésében folyamatosan a színpad szélére vonult inni, amikor éppen nem énekelt.

Ezeknek a koncert-látványosságoknak is köszönhető, hogy szép ívben emelkedik a zenekar ázsiója itthon is, kezdtek a Rhapsody előtt, majd jött a Nightwish-buli, most a Powerwolf, és ősszel az önálló turné pesti állomása. Máté ezeken a hazai bulikon mindig szól pár szót a közönséghez. Most picit megilletődött volt, mert olyanok is tiszteletüket tették a rendezvényen, akik ritkán vagy még sosem. Külön köszöntötte a közönség soraiban felbukkanó Wisdom tagokat, NG-t, Bodor Mátét és Kovács Gábort. De talán a legnagyobb hatást 3 és fél éves gyereke tette rá, ugyanis ez volt a gyerkőc első koncertje, most látta, mit is művel apuci, amikor koncertezik éppen. Ami szintén pozitívum volt a mondandójában, hogy az őszi pesti bulira fogyott el eddig a turné állomásai közül a legtöbb jegy, így bele kell húznia a jegyvásárlásba annak, aki a november 13-i koncertet látni szeretné.

Akkor biztosan más műsort kapunk, mint ezen az estén, most pontosan fele-fele arányban voltak nóták a két lemezről. A színpadkép is egyszerűbb volt, a klipben már látott koponyás mikrofonállvány sem volt itt, a Crazy, Mad, Insane alatti szemüveges poén sem volt, sőt a nóta ki is maradt.

Lehet, hülyének tart az olvasó, de szerintem egy molinó méretéből is látszik, hogy az adott zenekarnak mennyire fut a szekere. Ahova jelenleg hívják fellépni a zenekart, oda méretes molinó is elfér, a Track színpadára ki sem fért rendesen, a széleit behajtották a Powerwolf-molinó tartóira.

A közönség nemcsak az érintettség okán élvezte az egész show-t, tényleg együtt énekelték a szöveget a zenekarral, amikor kezeknek kellett emelkedni, akkor nem elvétve emelkedtek, hanem szinte a teljes nézőtér egy emberként emelte mancsát a magasba. Nagyon szórakoztató, látványos összeállásokban és poénkodásokban gazdag perceket kaptunk a nemzetközi fogattól. Jó és tetszik az irány, így tovább, találkozunk ősszel! És hátha akkor belefér a programba 1-2 Wisdom-szám, Wisdom tagokkal, ha éppen itthon lesznek. A koncert után Bodor Máté viccesen megjegyezte, már csak egy dobos kellett volna az estén és mehetett volna. Atte jó választás lenne.

Cry Out For A Hero / Unlimited Sin / Beast In Black / The Fifth Angel / Born Again / Die By The Blade / Sweet True Lies / From Hell With Love / Blind And Frozen / End Of The World

A tavalyi rockmaratonos színpadképpel érkezett a német Powerwolf a Trackbe. Sajnos a pirotechnikai arzenál nagy része újfent a teherautóban maradt, így az önálló koncerteken és a fesztiválturnén megszokott hatalmas lángokat és lángszórókat csak képeken és videókon láthattuk. Viszont a kezdésre lehulló függöny és a többemeletes színpad most is itt volt velük.

Az eleje picit viccesre sikerült, ugyanis az erős szél miatt a PW logós függönyt alig bírták bentről megtartani, hogy a szél ne fújja rá a zenekarra még a kezdés előtt. De miután lehullott, elkezdődött a színház. Ez már az, profi módon megkoreografált show, annak minden előnyével és hátrányával. Szinte a kezdetektől követem a bandát, az itthoni bulijaikat mindenképpen, de többször láttam őket más országokban is. Annak nagyon örülök, hogy a fesztiválokon verőfényes napsütésben játszó zenekar kitartó munkával elért ide. Emlékszem, amikor Falk Maria szintijei előtt lévő madarak, kartonpapírból voltak kivágva, mostanra igen impozáns designt kaptak a hangszerek. Szerintem a jelenlegi európai elit mögött közvetlenül ott toporognak és már csak idő kérdése, mikor lépnek be a kapun.

Abban megegyeznek az előttük fellépő zenekarral, hogy itt is 5 jó fazon van a bandában. Attila nem csak hangi adottságai miatt igazi frontember, a közönséggel történő kommunikációi és kapcsolata okán is. Az első pillanattól lelkileg összefonódik a tömeggel és ez a kölcsönös energiaátadás végigsöpör az egész estén.

Mostanra Falk Maria Schlegel is amolyan másodfrontemberi szerepet kapott, gyakran a hangszerétől távol kalandozott, néha zászlót lengetve, néha közönséget énekeltetve, és gyakran csak amolyan hangulatfokozó elemként. Ezen kalandozásai is hozzátesznek az amúgy sem unalmas műsorhoz.

De ha nem lenne elég egy jó frontember és egy örökmozgó billentyűs, akkor ott vannak a Greywolf tesók, akikhez lassan atomórát lehet igazítani, annyira érzik a helycseréket. Szinte folyamatos mozgásban vannak akkor is, amikor a helyükön játszanak, gyakori vendégek a saját dobogójukon, de amint elindul az egyik a túloldalra, szinte abban a pillanatban indul a másik is a helyére. És ezt egy estén sokszor meg tudják valósítani, ha éppen nem az emeletes színpad emelvényén állnak.

A billentyűk és a dobok közt kialakított részen gyakori vendégek ők ketten, az éppen aktuális számnak megfelelő pózban. A szólók egy részét is onnan pengették az este folyamán, sőt a két fix hangszereshez is együtt mentek, ki-ki az oldalának megfelelően. Ezek azok a momentumok, amik egy picit a megkoreografált show hátrányai, tudható, mi fog következni.

Viszont az este pozitívuma volt számomra, hogy a relatíve rövidebbre szabott időbe nem fért bele a már megszokott sok időhúzó tevékenység. Vagy teljesen elvetették, hogy ne menjen a program rovására vagy megkurtították. Így sokkal pörgősebbnek tűnt a műsor, amiben túlsúlyban szerepeltek az új lemez dalai. Ez persze érthető is, ugyanakkor a nagy slágerek nem maradhattak ki. Mindjárt az új lemez nyitótételével indult az este, majd a műsor első felében az új dalok nagy része is előadásra került.

A Killers With The Cross alatt a már korábbi turnén látott keresztet is felállították a színpad hátsó részében, aminek a fényei baromi látványos hátteret szolgáltattak a bandának. Ezt az elemet még ellőtték a Stossgebet alatt is, úgy látszik, az új lemez nótái a keresztes tételek. Amúgy, amint picit besötétedett, mindjárt nagyot dobott a látványon a frankón megkomponált fény. Kellően sötét volt, amikor az első pirotechnikai elemet bevetették, a gitárosok és Attila hűlt helye előtt a dobogókra tett szerkezetekben gyúlt láng, illetve a lépcsőfeljárók is lángba borultak.

Attila ilyenkor az emeleten énekelt, lángok mögé bújva, aminek most volt egy kis veszélyességi faktora, ugyanis az erős szél pont a színpad felé fújta ezeket a lángokat. A Where The Wild Wolves Have Gone előtt a csuhások behoztak egy már lángoló bárzongorát, aminél Falk Maria a közönségnek háttal ülve játszott, majd a nóta végén hóesést is kaptunk a technikai személyzetnek köszönhetően.

A közönség ezeket a látványelemeket hatalmasa tapssal jutalmazta, amúgy is az egész buli alatt nagyon jól működtünk, de ez már megszokott a Farkasok alatt, mert a nóták többsége arra tökéletesen alkalmas, hogy együtt üvöltsük velük, vagy együtt tapsoljunk a zenekarral. Ezt a programot most láttam harmadszor, nagyon kíváncsi leszek, merre fognak továbblépni, ha lefut a lemezt propagáló turnék sora. Látva a zenekar teljesítményét, álmukból felkeltve is tudnak most már egy megbízhatóan magas színvonalat és valami azt súgja, jönnek még az én városomba.

Fire And Forgive / Army Of The Night / Incense & Iron / Amen & Attack / Let There Be Night / Demons Are A Girl’s Best Friend / Killer With The Cross / Armata Strigoi / Blessed & Possessed / Where The Wild Wolves Have Gone / Resurrection By Erection / Stossgebet / We Drink Your Blood / Lupus Dei // Sanctified With Dynamite / Werewolves Of Armenia

A Dalriada megfelelő sebességi fokozatba kapcsolta a közönséget ahhoz, hogy utána végigpörögjünk két koncertet. A Beast In Black a mostani bulijával is szerzett pár jegyvásárlót a pesti koncertjükre, a Powerwolf pedig még jobban bebetonozta a hazai rajongóbázisát. Ha nem is kaptuk meg a két külföldi bandától a teljes csomagot, nem panaszkodhatunk. A szórakoztatásunkat alaposan kimaxolták.

 

Szöveg és fotók: Savafan
Külön köszönet a Hammer Concertsnek!
További képek ITT