40 éves a Prognózis ‘Előjelek’ albuma

Koncerttel ünnepli Vörös István, hogy a Prognózis legelső nagylemeze, az ‘Előjelek’ betöltötte a negyvenet. Mi pedig kielemeztük kicsit, mitől is volt olyan különleges ez az album.

Amikor 1981-ben Vörös István a Hadirockból leszerelés után megalakította a Prognózis zenekart, folytatták az elkezdett hard rock utat. Érdemes elmélázni azon is, milyen jó kis szójáték volt maga a Hadirock elnevezés, benne volt, hogy a katonaság alatt szerveződött a banda, ugyanakkor volt egyfajta hard rockra utaló kihallás mögötte. És igen, a Prognózis legelső lemezfelvételei, mind a ‘Popmajális’ műsoros kazettán szereplő, ZZ Top La Grange fílinget hordozó Nyúldomb blues, mind a hatalmas himnusszá vált, Jankai Béla tanítani való Hammond-szólójával megspékelt Hajsza közben inkább a hard rock vonalat vitte tovább, ahogy az ‘1.2.3… Start’ válogatáslemezen elhangzott Ajtók előtt és Az abszolút balszerencse dala is. Az, hogy utóbbi kettő mégis a Hungaroton new wave válogatásán jelent meg, nem a rockerek között, már előrevetítette, hogy a háttérben változások kezdődtek. Wilpert Imre, a Hungaroton akkori vezetője javaslatára áthangszerelték a dalokat az akkor friss divatnak számító új hullámos stílusra, nem kellett a lemezgyárnak még egy „őszinte, kőkemény” hard rock banda, annak ott volt már a P. Mobil, a P. Box, a Karthago vagy az EDDA. Ám a Prognózis kész dalai alapvetően hard rock nóták voltak, talán ez adja a zenéjük különlegességét, ez a műfaji meghasonlottság. Senki más nem csinált ilyet akkoriban.

Miközben a diszkográfiát böngészgettem, szemembe ötlött a Nem az a szó című dal, amiről soha nem is hallottam. Rákerestem, és kiderült, hogy egy ‘Slágerbarátság’ című rádióműsorhoz készült, melyben szovjet dalokra írtak magyar szövegeket, a legnagyobb hazai karriert ezek közül a Millió rózsaszál futotta be hazánkban. A Nem az a szó szerzője Jānis Lūsēns lett zeneszerző, viszont sikerült annyira saját képükre formálni a dalt, hogy az eredetire nem sikerült ráismernem. Ennek a pasasnak volt egy Zodiac nevű instrumentális zenekara. Az ‘Előjelek’-en több olyan hangszerelési megoldást hallottam, aminek talán ez adhatta az ihletet. Vagy csak egyszerűen ez volt benne a levegőben akkoriban.

Több helyen érzem azt, hogy ezt a betétet eredetileg gitárra írták, de a billentyűs hangszerre lett áttéve. Jankai kreatív partner volt ebben és a második lemezre mesteri szintre fejlesztették az ilyen megoldásokat, gondoljunk csak a ‘Tele van a város szerelemmel’ címadójára! Vannak aztán olyan újítások, mint a kvázi első magyar rap a Kőhegyek verzéjében. Vörös István, aki korábban Radics Béla utódja volt a Nevada zenekarban, és még a Prognózisban is rendszeres koncertgeg volt, hogy foggal gitározott, itt gitárosként jelentősen háttérbe szorult, igazi gitárszólója talán csak az Ajtók előttben maradt meg, viszont olyan staccato riffeket hallhatunk tőle, amit a Budapest Sportcsarnok megnyitójára ide érkezett kanadai Saga ihletett (ilyenek felbukkantak a Lord „nulladik” lemezén, a ‘Big City Lights’-on és a Color ‘Új színek’ albumán is). Az énekstílusa is modorosabbá vált, ha meghallgatjuk a Hajsza közben kislemezváltozatát és a nagylemezen szereplő verziót, tetten érhető a különbség. Talán ezért nem került az albumra a gyönyörű akusztikus ballada, a Nyári éjszakák, mert azt csak elrontották volna az átalakítással. Az úgy volt tökéletes.

A szaxofon is remekül passzolt ehhez a zenéhez, gondoljunk csak Hazel O’Connor balladájára, a Will You?-ra vagy a hasonlóképpen az új hullám és a rockzene, meg persze a punk határán mozgó Eighth Dayre az 1980-as ‘Üvegtörők’ filmből. Szóval fel volt építve rendesen ez az album, nagy sikere is lett a rajongók körében a stílusváltás ellenére, pedig borzasztóan szólt. A kezdő csapat nem nagyon mert vitatkozni az egyetlen hanglemezgyár által kirendelt hangmérnökkel, örültek, hogy nagylemez-lehetőséghez jutottak. A második lemezre aztán ez is megváltozott, ott már ők maguk is beleszóltak a hangzásba, minőségi különbség is van a két hanghordozó hangzása között. Ez a fajta igényesség azóta is fellelhető a két zenész, Vörös István és Jankai Béla munkáiban, a mai napig nagyon jól szóló lemezeket készítenek mindketten, és ami talán még fontosabb, ha lenne a legjobb koncerthangzásért kiosztott díj a hazai előadók közt, mindketten dobogósak lennének.

És most újra együtt lépnek fel Vörös István április 13-i koncertjén a MOMKultban (1124 Budapest, Csörsz u.18.), hogy megünnepeljék az ‘Előjelek’ 40 éves jubileumát. „Főszerepben a ’80-as évek dalai” – hirdeti a plakát, és hogy a két alapító tag közösen szerepel ezen a rendezvényen, az olyan ritkaságszámba megy mostanában, amit egyetlen rajongónak sem érdemes kihagynia. Az előshow Torma, aki szintén az említett új hullámos válogatáslemezen bukkant fel, és a Prognózis debütalbumán is vokálozott. Jegyeket Vörös István webshopjában lehet vásárolni, további infók az esemény Facebook-oldalán.