2020 szeptemberében jelent meg Arjen Lucassen legutóbbi műve, a ’Transitus’. Talán még maga a holland zenész is érezhette, hogy ez az Ayreon-operája más lett, mint az előzőek. Kevésbé volt a zene progresszív, inkább lett musical jellegű, talán ezért is döntött úgy, hogy ezúttal valami markánsabb dologgal készül. De hogy lett ebből Star One-album? Arjen szándéka egyértelmű volt, hogy ezúttal nem akart konceptalbumot, és mellőzni szerette volna a színpadias elemeket. Zenei oldalról a visszakanyarodás a progresszív metál világához, az önálló dalok és az idő manipulálásával foglalkozó tematika egyértelműen abba az irányba mutatott, hogy az új mű a Star One formációhoz illik majd jobban. Az előző két albummal ellentétben most nem kizárólag Russell Allen, Damian Wilson, Dan Swanö és Floor Jansen négyese uralja ének tekintetében az albumot, hanem egy egész sereg vendégénekes és hangszeres zenész vesz részt benne, akik a rock és metál szakma krémjéhez tartoznak. Csak a világjárvány és a leállás tette lehetővé azt, hogy ezek a nagyszerű zenészek részesei legyenek Lucassen új lemezének, aki a Facebookon 31 kisfilmben mutatta be a közreműködőket.

A ’Revel In Time’ zenei anyagában Lucassen egyedi hangzásán belül a kemény gitárriffek kaptak előretolt szerepet, az ének pedig hagyományosan domináns a dalaiban. Jól érezhető minden egyes tételben, hogy szinte patikamérlegen mérte ki a meghívott énekeshez vagy zenészhez illő zenei motívumokat. A nyitó Fate Of Man a szokásos billentyűs felvezetés után egy igazi heavy power dallá fejlődik, ebbe az egyvelegbe tökéletesen passzol Brittney Slayes énekhangja és persze Michael Romeo gitárszólója. A folytatásban Russell Allennek egy lassú tempójú nóta jutott, amiben ki tudja bontakoztatni tiszta énekhangjának terjedelmét és sokszínű dinamikáját. A Prescient az Ayreon (’The Source’) világát idézte meg bennem Mike Mills szereplésének köszönhetően. Ez a srác egyszerűen zseniális, amilyen kifejezően játszik a hangjával. A társa, Ross Jennings a hakenes ízű, eltolt ritmusokkal működő részben érezte jól magát, a refrén könnyedsége pedig egyszerűen fenomenális.

Arjen a korong hard rock himnuszát Jeff Scott Sotónak adta. Az ő hangszíne és hangjának ereje nagyon jól illett a Back From The Past című dalhoz. Ezt követően elérünk a címadó nótához, ami egy igazi zenei kalandozás. Bár nem lett favoritom sok hallgatás után sem, de a klip segítségével megérthető és jól kivehető a szerző kedvenc sci-fi filmjei által ihletett központi téma. Damian Wilson ismét bizonyítja a Bridge Of Life-ban, hogy ő és Arjen kiváló párost alkotnak, énekével szinte földöntúli nyugalmat hozott. Az emberiség új otthonának megkereséséről szóló konklúzió viszont egyértelműen az utolsó dalban bontakozik ki, a közreműködők személye is ehhez méltó, hiszen Roy Khan és Steve Vai jut szerephez ebben az emelkedett hangvételű darabban. Ne feledjük a Scardust-énekesnő Noa Gruman vezette Hellscore kórust sem, akik segítségével tökéletes filmzenei hangulat uralkodik az egész lemezen. A Lost Children Of The Universe YouTube-on megjelent verziója azért különleges, mert ebben Khan mellett Tony Martin énekét is hallhatjuk. A Black Sabbath egykori frontemberének a második korongon jutott ez a szerep, de ezen a speciális mixen mindkettejük hangján megszólal ez a kulcsfontosságú dal.

Ha már szóba került a második korong… Bár egyenrangúnak lett beharangozva a két lemez, de jól érezhetően nagyobbat üt az első. A másodikon mintha tartalékcsapat énekelné ugyanazokat a dalokat, így számomra csak egy bónuszkorong színvolát hozza. Azonban a névsort végignézve arra jutottam, hogy ez a szűkebb vendéglista akár még kulcsszerepet is kaphat, ha egyszer Lucassen színpadra viszi ezeket a dalokat is.

Összegzés:

A ’Revel In Time’ az eddigi Star One-albumok közül a legkomplexebb, az Ayreonhoz mérhető impozáns vendégsereg hallható rajta. Jó volt hallani, hogy Arjen Lucassen el tudott szakadni a számára kulcsfontosságú színpadiasságtól, ezeket az egyszerűbb dalokat jobban értékelhetik, akik a ’Transitus’-ban csalódtak. Ez egy előremutató és ambiciózus projekt lett, kíváncsian várom a folytatást.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2022
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: progresszív metál
Származás: Hollandia / Nemzetközi

Zenészek:

Arjen Anthony Lucassen – gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek, ének
Ed Warby – dob
Erik van Ittersum – vonós hangszerek
Brittney Slayes – ének, vokál
Russell Allen – ének
Mike Mills – ének
Ross Jennings – ének
Jeff Scott Soto – ének
Brandon Yeagley – ének
Joe Lynn Turner – ének
Will Shaw – ének
Damian Wilson – ének
Dan Swanö – ének
Floor Jansen – ének
John JayCee Cuijpers – ének
Roy Khan – ének
Marcela Bovio – ének, vokál
Irene Jansen – ének, vokál
Alessandro Del Vecchio – ének, billentyűs hangszerek
Wilmer Waarbroek – ének
Mike Andersson – ének
Tony Martin – ének
Hellscore Choir – kórus
Michael Romeo – gitár
Timo Somers – gitár
Ron ’Bumblefoot’ Thal – gitár
Adrian Vandenberg – gitár
Joel Hoekstra – gitár
Marcel Singor – gitár
Steve Vai – gitár
Jens Johannson – billentyűs hangszerek
Lisa Bella Donna – Moog szintetizátor
Joost van den Broek – Hammond orgona

Dalcímek:

01. Fate Of Man
02. 28 Days (Till The End Of Time)
03. Prescient
04. Back From The Past
05. Revel In Time
06. The Year Of ’41
07. Bridge Of Life
08. Today Is Yesterday
09. A Hand On The Clock
10. Beyond The Edge Of It All
11. Lost Children Of The Universe

 

Megosztás