Ayreon: The Source

írta karpatisz | 2017.04.18.

Megjelenés: 2017

Kiadó: Mascot Label Group

Weblap: http://www.arjenlucassen.com

Stílus: progresszív rock/metal

Származás: Hollandia

Dalcímek

Értékelés

Engedjétek meg, hogy egy kicsit visszamenjek az időben, és onnan kezdjem el mesélni ezt a történetet. Ami miatt ismét összegyűltek a progresszív rock- és metalrajongók, az nem más, mint Arjen Lucassen új műve, a ’The Source’. Az első opera 1995-ös megjelenése óta csak annyit lehetett tudni Arjenről, hogy egy végtelenül kedves és jó humorú ember, aki átlagban három-négyévente kiad egy konceptalbumot, vagy úgy is mondhatnám, rockoperát, ahol kiváló énekesek és hangszeresek egész sora hallható. A magányos farkas házi stúdiójának rejtekében évtizedeken át készítette a jobbnál jobb műveket, de egyszer sem lehetett őt látni a színpadon. Az Ayreon világából ugyan kitérve, először a Star One-nal lépett színpadra 2002-ben, majd sok év után egy holland hölgy, Anneke Van Giersbergen volt az, aki 2015-ben pár koncertre ismét el tudta csábítani a mestert, hogy ketten bemutassanak pár részletet a The Gentle Storm zenéjéből. A duó néhány koncertet adott összesen, Budapesten például teltház előtt léptek fel a Planetáriumban. Visszatérve az Ayreon témába: még ugyanez év szeptemberében egy eddig soha nem látott és hallott dolog történt, mégpedig, hogy a ’The Human Equation’-t színházi műként előadták. A négy előadás óriási sikert aratott, amire hihetetlen nagy volt az érdeklődés, nem meglepő, hogy minden jegy elkelt. Persze, sokan mondhatták, hogy nem jutottak el erre az eseményre, így a 2016 júniusában megjelent színpadi változatról készített film, a ’The Theater Equation’ szintén közkedvelt lett. Egy jövőbeli eseményt is beharangoztak még az előző év végén, mégpedig az „Ayreon Universe – Best Of Ayreon Live” című koncerteket, amit mindössze három alkalommal láthat majd a közönség. Ezek olyan mértékű változások, amiket még sohasem tapasztalhattunk. A bejelentéssel egy időben megtudhattuk azt is, hogy egy új mű is készül, amely várhatóan 2017 tavaszán jelenik meg. Végre elérkeztünk ehhez az időhöz, hiszen már a kezemben tarthatom a ’The Source’ hanganyagát, és be is számolhatok róla ebben az írásban.

A ’The Human Equation’ óta megjelent két opera – a ’01011001’ és a ’The Theory Of Everything’ – valami miatt nem tudott megfogni annyira, hogy gondolkozás nélkül belevágjak egy, a művet elemző recenzióba. Mi volt az, ami mindent megváltoztatott bennem? Hát, egy idejekorán megosztott dal, a The Day That The World Breaks Down, amiben ismét megtaláltam azt az erőt, amit már több éve hiányoltam. Egy bő 13 perc hosszúságú dal, amiben tizenegy (!) énekes mutatja meg, hogy mi is vár ránk az elkövetkezőkben.

A folytatásban rögtön megszólalnak azok a hangszerek (cselló, hegedű, fuvola), amik kötelező kellékei egy „klasszikus” Ayreon-albumnak. Itt azonban nemcsak a zenei rész fontos, hanem kiemelt szerepet kap a szöveg is, amelyet a kiadónak köszönhetően dokumentumban kaptam meg, így gondosan végig tudtam követni a történetet alakulását, ami egyébként a 2008-as album, a ’01011001’ előzménye. A szerző még a promóció keretében így írta le összefoglalva a sztorit:

„Az események hatmillió évvel ezelőtt kezdődnek egy párhuzamos Földön. Az Andromeda-rendszer egyik bolygóján, az Alphán a számítógépes technológia felülmúlta az emberiségét. Teljes a globális válság, nemcsak ökológiai, hanem politikai krízis is megkeseríti az emberek életét. Az Alpha lakói megpróbálják megmenteni a bolygójukat azzal, hogy megbízzák a teljes bolygót uraló számítógépes rendszert, hogy találjon erre a helyzetre megoldást. Miután a 'The Frame' átvette a hatalmat, azt a megoldást találta, hogy az emberiséget ki kell irtani a bolygón. Szerinte ez az egyetlen esély arra, hogy az Alpha elkerülje a sorsát. A terv végrehajtása elől való menekülés pedig óriási áldozatokkal jár.”

Ahogy mentek előre a dalok a CD lemezen, úgy ismertem fel, hogy a szokásos progresszív stíluson kívül még másféle hatások is előfordulnak a dalokban. Sok helyen találkoztam például hangszeres kíséret nélküli kórus felvezetőkkel, de kóruskiállás is előfordul több helyen. Ez a formula sajnos csak az eddig közzétett Everybody Diesban mutatható meg. Most egy kis „pihenő”, jöjjön tehát a második promóciós dal:

Kelta motívumokat már régóta használ a szerző, ezeket kiváló érzékkel helyezi el a történetben. Még arra is ügyel, hogy kinek a hangja illik egy-egy ilyen részbe. Az első lemezen az All That Was és a korongot záró Condemned To Live tételekben hallhatunk ilyen népzenei részeket.

A második lemez egy embertelen magasságú énekes résszel startol, melyet rögtön egy mély tónusú gitártéma követ. Innentől kezdve a sci-fi műfajhoz társuló hangeffektek tarkítják az anyagot, a sötétebb témákat pedig fúvós és vonós hangszereken mutatják be. A korong legnagyobb meglepetése egyértelműen az Into The Ocean című dal, ami olyan, mintha a Deep Purple is ide tévedt volna Arjen anyagára egy dalnyi örömzenélésre. Az igazi húzós, hard rockos dal azért rejteget ám meglepetéseket, mert ahogy megjelennek benne az énekesek, szépen lassan visszalátogatunk a progresszív zene világába. Arjen tökéletes érzékét bizonyítja, hogy a koncepció szerint ehhez a témához bizony a legjobb torok dukál, aki nem más, mint Russell Allen. (Emberek, itt kőkeményen elkapott a libabőr, ez a kis kitérő annyira jól sikerült! Zseniális!) Ha már kitérőt említettem, akkor bizony a gyors tempójú, inkább a power metal világára hajazó dalokból is akad, a Planet Y Is Aliveon belül ellenben egy csendes, akusztikus rész töri meg a sodró lendületet. A melankolikus hangulat tovább fokozódik egy igazi Pink Floyd hatású dalocskával, ami a népszerűsítő kampányban kiemelt szerepet kapott. Arjen ugyanis rajongóit hívta segítségül, hogy készítsenek kisfilmet a The Source Will Flow című dalához. A versenyben végül egyértelmű fölénnyel Beltran Luque alkotása győzött.

Sajnálom, hogy több tétel nem lett nyilvános erről a lemezről, mert a végjátékban hihetetlen jó dolgokat hallhatunk. A Journey To Forever kórusa egyszerűen magával ragadott, és az éjszakában bizony örömmámorban úszva ráztam a lábam a ritmusra. A pozitív kicsengés mellett a fájdalom érzése is megjelenik. Ezek a hangulatok aztán rövid időn belül váltakoznak, hiszen az utolsó tételek már csak átlag 2 percesek. A történet zárásánál teszi a szerző egyértelművé, hogy korábbi történetének az előzményéről van szó, ezt azzal bizonyítja, hogy egy gépi hang mormolja a 01011001 kódot, ami az Y ASCII kulcsa. A történetnek itt vége lenne? Biztosan merem mondani, hogy nem, mert a ’The Source’ mutatja be a kezdetet, míg a ’01011001’ a konklúziót.

A kiadvány zenei oldala mellett még a marketing részről is szeretnék pár szót ejteni, ugyanis itt is minőségi változás tanúi lehetünk. Nem tudom az okát, hogy Arjen Lucassen miért szakított korábbi kiadójával, de az tény, hogy az új (a Mascot Label Group) cég mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen az újdonság. Azok azért beszédes számok, hogy a mai világban alig 24 óra alatt teljesen elfogytak az arany és zöld színben készült vinyl változatok. Az igazi gyűjtőknek szóló ajándék, a mindössze 50 példányban készült tesztnyomás is öt perc leforgása alatt lelt gazdára. Azok, akik ezekhez nem jutottak hozzá, de mégis szeretnének valami különlegeset, más változatok közül választhatnak, de jó hír, hogy Arjen Lucassen kézjegye mindegyiken ott lesz, amit a holland kiadó webes boltjában (ITT) rendelünk meg.

Pontszám: 9