Több szempontból is különleges koncerten jártam ezen a februári vasárnapon. A főhőst bár többször láttam, szólókoncertjén most vettem részt először. Az esemény különlegessége, hogy Sipos Tomi betöltötte az ötvenediket és ennek apropóján „Ez vagyok én…” címmel egy exkluzív, születésnapi show-t adott a barátaival. Abból a szempontból is érdekes volt számomra, hogy ritkán járok ülős koncerten. Az Akvárium nagytermét az érdeklődők fullosra „ülték”, már hetekkel korábban elfogyott minden jegy.
Az igen változatos összetételű közönség egy diavetítést láthatott indításképpen: Sipos Tomi gyerekkorától kezdve napjainkig, benne sportolói karrierjének emlékei, az Irigy Hónaljmirigy eseményei és a legfrissebb történések. Közben a színpadra szivárgott a zenekar, nem a több mint 30 éve vele zenélő Mirigyek, de nem is az újabb csapata, a Sing Sing, hanem egy válogatott társaság, akik régóta Tomi barátai és zenésztársai.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Különlegességként két szaxofonos is csatlakozott a „megszokott” gitár-basszus-dob-billentyű felálláshoz. Mindannyian a megszokottól eltérő, elegáns viseletben. Na, ez sem rockbuli lesz, gondoltam, vagy pedig valami iszonyat nagy geg van készülőben, ami bőven beleférne Tomi dolgaiba. Nem volt geg, meglepetés annál inkább: The Final Countdown a Europe-tól, egy picit szvinges átiratban. De egy jó szám attól zseniális, hogy szinte bárhogy át lehet alakítani, az akkor is jó szám marad. És ez erre az esetre is igaz volt, mert tetszett! Meglepő volt, pláne Tomitól nem vártam ilyesfajta éneklést.
Még az első verze előtt lejött a színpadról, hogy lepacsizzon az első széksorban ülőkkel, majd kezdődhetett is az utazás. Azt már számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy Tominak jó hangja van és testvéréhez hasonlóan sokféle karakterrel bír az orgánuma, de ez a fajta stílus engem is meglepett. Persze a mozgása azért picit elütött a zenétől, de ez a fajta lazaság jól állt neki.
A dalok közt viszont előjött az a Tomi, akit megszoktunk, aki folyamatosan poénkodik, gyakran szarkasztikus, de voltak megható felkonfjai is az este folyamán. Ha már feldolgozással kezdett, azzal is folytatta: egy kis hazaival, a Bon Bon együttes Érezd magad jól dalával. Ez azért nem állt olyan messze az eredetitől, mint a kezdő nóta. A feldolgozások sora pedig folytatódott, voltak ismertebb tételek, amiket élőben szokott csak játszani, de olyan is, ami a szólólemezére is felkerült, mint például a Marathon zenekartól az Ő is. Majd jött a sztárvendégekkel előadott duettek sora. Elsőként Sándor Évivel közösen énekelték Tom Jones klasszikusát, a Sex Bombot, ami női hanggal megspékelve igen érdekes volt. Persze ezt is picit átdolgozták a zenekarra és a tempóból is visszavettek, nem volt itt akkora robbanás, mint az eredetiben.
Apropó, zenekar: a Tomival egy sorban, a színpad elején játszó Kozma Tomi gitáros és Lőrincz Viktor basszusgitáros a vokálozásból is alaposan kivette a részét, ahogy az egyik szaxofonos, Csányi István is, volt olyan dal, amiben csak hangjával segítette Tomit.
A másik fúvós, Tulkán Péter elsősorban a hangszeres tudását adta a produkcióhoz, a refréneknél felhangzó 4-5 hang bőven elég volt a vastag hangzáshoz. Mindenki mögött, a félhomályban megbújva hozta a biztos alapokat Szentmihályi „Michel” Gábor, aki, ahogy Tomi fogalmazott, már vagy ötször megtöltötte a Budapest Arénát.
Szóval a minőségi produkció biztosítva volt, és szinte egész végig nagyon jól is szólt a koncert. A fényekkel picit csínján bántak, a hátsó hatalmas kivetítő fénye néha elnyomta a lámpákat. Ezen hol a vendégénekes neve volt látható, hol a dal eredeti klipje, esetleg a zene hangulatához passzoló videók, vagy mindezek mixe. Mixből zeneileg is jutott a program első felébe, ugyanis Tomi meghívást kapott korábban a ‘Sztárban sztár’ című műsorba, ahol ráadásul első előadóként Dr. Albant kapta, de fingja sem volt, hogy mit kezdjen ezzel. Emlékszem (mert ezt a műsort szoktam nézni), hogy furcsa volt tőle, de megoldotta, így erre az estére a Sztárban sztár mix-blokkba őt és Barry White-ot hozta. A műsorban azért jobban hasonlítottak a hangok az eredetihez, itt egy az egyben a saját hangján énekelt Tomi.
Az egyik megható pillanata következett az estének, a színpadra húztak egy másik billentyűs hangszert, ahova az Irigy Hónaljmirigy és Sipos Tomi szólólemezének egyik fő alkotója, a hazai zenei élet egyik legelismertebb arca, Závodi Gábor ült le, hogy Az élet írja át dalt duettben adják elő, a kivetítőn pedig Ambrus Zoli fotói jelentek meg, ugyanis a szólólemez záró tételét az elhunyt jóbarát emlékének ajánlotta.
Egy igazi klasszikussal érkezett a színpadra Weisz Viktor, Máté Péter dalával kezdtek, majd átváltottak Korda Gyuri bácsi gigaslágerébe, a Reptérbe. De szerencsére hangban egyikük sem akarta parodizálni Gyuri bácsit, a refrént pedig természetesen a közönség is velük énekelte. Ők amúgy nagyon jól viselkedtek, szófogadóan végigülték a programot, csupán a dalok végén felharsanó tapsviharral jelezték tetszésüket.
Már a Reptér is erősen a szórakozató jelleget reprezentálta, de ezek után megkaptuk az igazi nívós szórakoztatást, ahogy Tomi ecsetelte Jattos Tomi produkcióját.
Zakóját kigyúrt hasat ábrázoló pólóra cserélte és egy méretes fuksszal a nyakában tért vissza, hogy a nagyon egyszerű mulatóssal forduljunk át a műsor második részére, persze mindezt „speciálba” kaptuk Balázs Nándi billentyűs aláfestő zenéjére.
Az első, komolyabb részt lezáró mulatós után a szólólemez egyik tétele következett, egy Azok A Fiúk-dal, a Lennék én feldolgozása,. Fura volt, hogy ezek a korai dalok mennyire az agyamba éghettek, mert a csapat nevére nem emlékeztem, de a dal egyből beugrott. Egy kis ajándékot is kapott 40 szerencsés néző, ugyanis a koncert előtt 40 szék aljára felragasztották Tomi szólólemezét, nagy keresgélés kezdődött a nézőtéren. Az ezt követő dal hivatalos videójához Tominak volt annak idején egy kérése, megható pillanatokat megörökítő fotókat küldhettek be a rajongók, amik bekerültek a klipbe, Tomi megjegyezte, hogy ne lepődjön meg senki, ha esetleg viszontlátja magát a kivetítőn, mert a dal videója ment a szám közben. Apró szépséghiba, talán az egyetlen az este folyamán, hogy az élőben előadott dal a kliphez képest előrébb tartott, így gyorsan levettem a szemem a klipről, mert zavaró volt látni ott Tomit tátogni, miközben a valóságban már rég nem énekelt.
A Picasso Branch első kislemezével és az egyik eredeti taggal, Rickyvel folytatódott az előadás, az elején egy kis Backstreet Boys-intróval.
Több mint 30 évet ugrottunk vissza az időben, akkor létezett egy OKé nevű zenekar, ahonnan az akkori tag, Popper Péter érkezett színpadra. Tomi viccesen meg is jegyezte, hogy szerelmes duetteket énekel egymás után, pasikkal.
Az este legmeghatóbb dala következett, egy Neoton-feldolgozás, amit már több alkalommal előadtak testvérével. A színpadra hoztak két bárszéket és Sipos Peti jött be, hogy az Emlékült énekeljék el közösen. Közben a kivetítőn a testvérpár szüleinek fotóját jelenítették meg. Bevallom, a két Sipostól megszoktam, hogy viccesek, humorosak, szórakoztatóak, de ezúttal a komolyabb oldalukat adták.
Petivel együtt a teljes zenekar is levonult ezután, hogy egy picit rockosabb szekció érkezzen a helyükre, a Sing Sing teljes legénysége foglalta el a deszkákat. Egy olyan dallal érkeztek, ami tökéletes átmenetet jelentett az este eddigi komolyabb megszólalása és a Sing Sing rockosabb hangzása között, ez pedig a Valamiben hinni kell volt.
A közönség összetételét tekintve inkább a középkorúak voltak túlsúlyban, de azon belül a rockerek kisebb számban képviseltették magukat. Ennek megfelelően a csapat is igen visszafogott színpadi produkciót nyújtott. Hangya természetesen a vokálozás miatt eleve a mikrofonhoz kötött volt.
Viszont Csarnoki Anti és Lévai-Hangyássy Bence párosát még sosem láttam ennyire nyugis tempóban játszani. Semmi rohangálás a színpadon, öreguras tempóban sétálták be annak pontjait. Hogy mekkora önuralom kell az olyan daloknál, mint a soron következő Életfogytig rock ’n’ roll és a Halál a májra, hogy ne szántsák fel a színpadot! Utóbbit csak félig nyomták el, a február 10-i, jubileumi 35 éves szülinapi koncerten a Barba Negrában vélhetően teljes egészében eljátsszák majd.
Az átszerelés alatt a mirigyes Bohemian Rhapsodyt vetítették ki, hogy közben megérkezzen a színpadra a 8 kan és folytassák a Sing Sing által félbehagyott dalt. Hogy mennyire ikonikus tőlük ez is, többször megesett már velem, hogy az eredeti szöveg helyett az ő verziójuk ugrott be. Hogy ezután az Irigy Hónaljmirigy igen színes és nagy életművéből éppen a Numerakirályra esett a választás, az is mutatta, hogy mennyire nem rocker közönség érkezett erre az estére.
És még ezt a dalt is kibírta ülve a közönség, de a Y.M.C.A. mirigyes verzióját már nem, ennél mindenki talpra állt és tapsolva, énekelve fejeződött be a koncert.
Egy utolsó dalra még visszajött a kezdeti felállás, hogy egy Frank Sinatra-slágerrel búcsúzzanak el tőlünk.
The Final Countdown / Érezd magad jól / Careless Whisper / Ő is / Sex Bomb / Sztárban sztár mix / Az élet írja át / Zene nélkül – Reptér / Jattos Tomi 1-2-3 / Lennék én / Nélküled / Álmodj rólam / Ócska reggel / Emlékül / Valamiben hinni kell / Életfogytig rock ’n’ roll / Halál a májra – Sing Sing-verzió / Halál a májra – Irigy Hónaljmirigy-verzió / Numerakirály / Y.M.C.A. / My Way
Sipos Tomitól megszoktam, hogy nagyrészt feldolgozásokat énekel, elsősorban a több mint 30 éve működő Irigy Hónaljmirigynek köszönhetően. Ezen az estén is javarészt feldolgozások kerültek terítékre, de semmi poénkodás, semmi szatíra, nem voltak kifacsart szövegek, az eredeti dalok minőségi áthangszereléssel szólaltak meg. Ez Tomi komolyabb énjét megmutató este volt, itt-ott eldurrantott néhány poénnal, minőségi előadó barátok közreműködésével. És ne feledkezzünk meg a hangszeres szekcióról se, akik végig profi módon hozták a dalokat! Én eddig javarészt Tomi rockosabb énjével találkoztam, de most megmutatta, hogy nagyon is sokszínű énekes és nem okoznak gondot neki a stílusok közti váltások sem. Boldog születésnapot, Tomi!
A fellépők a koncert utáni afterpartin lepték meg az ünnepeltet egy különleges videóval, mely egy nappal később a YouTube-ra is felkerült.
Szöveg és fotók: Savafan
Köszönet Sipos Tominak a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások