Nem követek el szentségtörést, ha azt mondom, Oz Noy neve nem forog közszájon a magyarországi zenei szcénában vagy a jazzműfaj rajongói között. Pedig az 50 éves izraeli születésű gitárzseni portfóliójában szép hosszú azon neves zenészek listája, akikkel együtt játszott karrierje során: Chick Corea, Eric Johnson, Warren Haynes, Vinnie Colaiuta vagy Dave Weckl például ott vannak a sorban.
Budapesti koncertjére trióban érkezett, bandájában két olyan zenésszel, akik sokat tapasztaltak az évek során: Jimmy Haslip balkezes basszusgitáros alapítótagja volt a legendás amerikai jazz-rock formációnak, a Yellowjacketsnek, de játszott Tommy Bolinnal és Allan Holdsworthszel is.
Dennis Chambers pedig napjaink egyik legelismertebb jazzdobosa, aki április 13-án visszatér Magyarországra a Mike Stern Band tagjaként is.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Kicsivel 8 után megjelent a három muzsikus és az elkövetkező 100 percben érdekes, sokrétű muzsikát hallottunk, melyet nehéz bármilyen kategóriába belegyömöszölni. Persze három eszméletlenül képzett zenész játszott a színpadon, akiknek kisujjában van a műfaj, de átrándultak más zenei stílusokba is. Sokszor kifejezetten rockos futamok szolgálták a zene alapjait, melyre Oz Noy egyes helyeken free jazzre emlékeztető futamokat játszott, máskor lineárisan, dallamosan pengetett, volt, hogy hagyományos jazzimprovizációkat engedett el, és bizony gördültek a valódi rockos témák is. Jócskán kihasználta a technika adta lehetőségeket, recsegett-ropogott a gitár, ha kellett.
Power trió – mondhattam volna, ha egy rockbanda játszott volna a színpadon, ám ez a zene átívelt a zenei ágazatokon, leomlottak a határok, eggyé forrtak a különböző műfajok. Játszott a három muzsikus egyénileg, fantasztikus hangszeres részeket produkálva, mégis nekem az tetszett a legjobban, amikor közösen produkáltak, valami fantasztikus összhang alakult ki közöttük. Attól is vibráló volt a koncert, hogy egy szerzeményen belül számtalan stílus-, illetve hangulatváltás történt bármilyen töredezettség, akadás nélkül. Játék volt a javából elképesztő könnyedséggel, ömlött a muzsika ránk a színpadról, és mégis halálosan komoly események zajlottak a deszkákon.
A RaM Színház egy remek koncerthely, nem csak akusztikailag, hanem vizuális szempontból is, hiszen a kellőképpen meredek nézőteréről mindenhonnan kiválóan látható a színpad. Az egy kicsit zavart, hogy kb. félház volt, de azok, akik ott voltak, 100 százalékig értékelték, értették a hallottakat.
Leszögezem, hogy nem követtem intenzíven Oz Noy karrierjét, idáig nem került a látókörömbe. Erre a koncertre egyértelműen Dennis Chambers miatt mentem el, végre látni akartam elképesztő dobtechnikáját élőben is, amiben természetesen nem csalódtam. Nem telt el tizenöt perc a koncertből és már Oz Noy rajongója voltam. Nem hallottam még hozzá hasonló gitárost így játszani, aki ilyen profizmussal keveri a tradíciókat és a modern kísérletezős hangokat. Lábai előtt tekintélyes méretű pedálsor állt rendelkezésére, ezeket nyomogatva sokféle hangon, hangszínen szólaltatta meg Fender gitárját. Nem függött a technikától, ő használta azt, azt csinált vele, amit akart, és ez nagyon lényeges jellemzője volt a koncertnek.
Érdekes, hogy legutóbbi albumán, az év elején megjelent ’Riverside’-on – ahol Ray Marchica dobos és Ugonna Okegwo bőgős a társai – remek muzsikát alkottak, ám jócskán másfajta, nyugodtabb, tradicionálisabb, mint az a program, amit hallhattunk a koncerten. Néhány dalt előadott az albumról, melyek nem csak a koncert jellege, hanem Dennis Chambers és Jimmy Haslip játékának köszönhetően is máshogy szóltak.
Amikor az ember azt gondolja, hogy ma már nem lehet eredeti, az újdonság erejével szolgáló zenébe botlani, hirtelen az orrunk előtt ott áll egy gitáros, aki újraértelmezi a játékot hangszerén, és a koncert után még órákkal is zakatol belülről muzsikája. Oz Noy egy innovátor, nem csak a jazzben, hanem úgy általában abban a világban, amit zenének hívnak.
Szerző: Bigfoot
Fotók: GetCloser Concerts/Kleb Attila
Köszönet a GetCloser Concertsnek a lehetőségért!
Legutóbbi hozzászólások