Pink Floyd: Live At Knebworth 1990

Pink Floyd: Live At Knebworth 1990

A zenei teljesítménnyel, a megszólalással semmi baj nincs, kristálytisztán, mérnöki pontossággal szólalnak meg a dalok, ám én azt gondolom, egy Pink Floyd-fellépést nem lehet 55 percben letudni, nem jön át az üzenet.

Deep Purple Top 10

Deep Purple Top 10

Ma lenne 80 éves Jon Lord. Ebben a mondatban az is benne van, hogy sajnos közel 10 éve nincs már velünk. Zsenije egy másik zsenivel, Ritchie Blackmore-ral kombinálva valami olyat hozott létre a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején, ami ha könyv lenne, kötelező irodalomnak hívnák. Hosszú és tartalmas életművükből válogattunk kedvenc lemezeket egy meghívott „vendégelőadó” közreműködésével, Scholtz Atka, az autentikus Deep Purple-feldolgozásokat játszó Cry Free vezetője és énekese az életmű minden hangjával tisztában van, a személyes kedvenceken felül így válik hitelessé ez az összeállítás.

Ossian: A teljesség

Ossian: A teljesség

’A teljesség’ dalainak minősége elmarad az egy évvel ezelőtti lemez színvonalától. Annak ellenére érzem elhamarkodottnak és összecsapottnak az album dalait, hogy a korlátozások miatt sokkal több idő volt rájuk, az pedig, hogy magára vállalta a zenekar a produkciós terheket, csak ront az összképen, mert az anyag nem szól jól. Aki hozzám hasonlóan ’Csak a jót’ várta ezúttal is, annak tovább kell várnia.

Lee Kerslake: Eleventeen / Ken Hensley: My Book Of Answers / Trevor Bolder: Sail The Rivers

Lee Kerslake: Eleventeen / Ken Hensley: My Book Of Answers / Trevor Bolder: Sail The Rivers

Időben nagyon közel egymáshoz hagyta itt a látható világot Ken Hensley és Lee Kerslake, a Uriah Heep nagy felállásának két tagja, és időben nagyon közel egymáshoz jelentek meg új – és sajnos most már posztumusz – albumaik is. Úgy döntöttünk, hogy egy összevont kritikával emlékezünk a két rocklegendára, és ha már így alakult, még egy Uriah Heep-legenda, a néhai Trevor Bolder tavaly év végén megjelent lemezét is hozzácsaptuk.

Gary Moore: How Blue Can You Get

Gary Moore: How Blue Can You Get

A Mascot a tavalyi kiadatlan koncertfelvétel után tovább turkált a fiókban és talált pár kiadatlan Gary Moore-demót az ezredforduló tájáról. Némelyik igazi gyöngyszem, érthetetlen, miért nem került a gitáros életében lemezre, némelyik csak kísérletezgetés, okkal maradt le az albumokról, de 10 évvel Gary halála után már ezeket is úgy szívjuk magunkba, mint az utolsó csepp vizet a sivatagban.