Voyager: Colours In The Sun
Ha még nem hallottál a Voyagerről, akkor mindenképpen a ’Colours In The Sun’-nal kezdd az ismerkedést, mert ebben a lemezben minden benne van, amit ausztrál barátainkról tudni kell.
Ha még nem hallottál a Voyagerről, akkor mindenképpen a ’Colours In The Sun’-nal kezdd az ismerkedést, mert ebben a lemezben minden benne van, amit ausztrál barátainkról tudni kell.
Januári szemezgetésünk eredménye: Van itt másodosztályú angol csapat az Iron Maiden-főnök passziójának köszönhetően, de van holland pszichedelikus rockbrigád, francia szimfonikus doom metal, még a tavaly felfedezett The Hu-nál is furcsább rockzene hawaii nemzeti hangszerén, az ukulelén és magyar filmzene Szemző Tibor tollából. Bírod a gyűrődést? Hajrá!
A koncert maga tízpontos volt, de a megvágott anyag miatt levonok egyet a kiadványtól. És még jószívű voltam.
A blues egy kétoldalú műfaj. Bár eredetileg az élet sötét oldaláról szól, mégis a legjobb zenei műfaj ahhoz, hogy összehozzon muzsikusokat egy kis örömzenélésre. Mihalik Ábel ezt tette, és ebből az örömzenélésből összerakott egy igazán jó hangulatú, remek albumot, melyet már első meghallgatásra befogadhat a hallgató.
Rodney Matthews mesevilága most is magával ragad a borítón, a már többször felbukkanó lilaruhás kereszteslovag ezúttal megfáradtan térdel, eltörött a homokórája, kifolyt belőle az „idő”. Mögötte az óriáskígyó, akiről a ‘The Serpent Rings’ meséje szól. A Magnum zenéje pedig árad, mint egy filmzene, szerethető, felkavaró, megnyugtató. Az utóbbi évek legjobb teljesítménye tőlük.
Még a mai öreg rockereknek is oldschool muzsikának tűnhet ez a valóban átfogó gyűjteményes kiadvány, amely Cliff Richard és a The Shadows kooperációjában megjelent dalokból válogat. Ahogy a ‘Yesterday’ című filmben mondták: „Egy Beatles nélküli világ egy sokkalta rosszabb világ!” És ha ezt továbbgondoljuk… egy Cliff Richard nélküli világ se lehetne ugyanaz.
Legutóbbi hozzászólások