A Visions Of Atlantis rászolgált a záró produkció szerepre a Warkingsszel szemben – szerintem – a ‘Pirates And Kings’ co-headlining koncerten. Talán ha utóbbi nem Manowarra vonul be, hogy aztán Opust dolgozzon fel, hanem fordítva, hatásosabb lett volna. Az Induction featuring Kai Hansen felállás viszont már szintén főzenekari produkcióért kiált.
Az Architects nemcsak feltüzelte a közönséget, hanem benzinnel jól meglocsolta, majd gyufát gyújtott és rájuk dobta, de igazából a LANDMVRKS hatalmas energiája és a titokzatoskodó PRESIDENT katartikus előadása is gyújtó hatású volt.
A Hooligans 31 dalon át utazva jutott el a Kendőzetlen igazságtól a Hotel Mámorig ezen az ünnepélyes, nosztalgikus, pörgős, izgalmas, meglepetésekben bővelkedő koncerten. Örülök, hogy velük és úgy tízezer rajongóval együtt ünnepelhettem!
Aki a Sylosist megnézte, nemcsak egy jó koncertet kapott, hanem egy üresjáratmentes, klubszagú, mégis profin összekalapált világszínvonalú headliner show-t. A Revocation szettjében nem csupán a technikai tudás, hanem a nyers erő, a sötét atmoszféra és az agresszió találkozott egyetlen lélegzetelállító élményben.
A szerda este fénypontja számomra az Alter Bridge volt, de üdítően hatott a Sevendust lehengerlő lazasága a felvezetésben, a Daughtry pedig dinamikus slágereivel okozott „rendszerszintű sokkot”.
Hiszem, hogy ennél ütősebb Moby Dick-koncert nem volt az elmúlt években. Szomorú aktualitása az estének, hogy ugyan még nem tudtam, de ekkor láttam utoljára a Moby Dick kötelékében a színpadon játszani Gőbl Gábort, aki a mai napon jelentette be távozását a zenekarból.
Legutóbbi hozzászólások