Axel Rudi Pell frontembereként Johnny Gioeli a szívét is beletette a produkcióba, míg a Neverland énekese csak férfibőrbe bújt Szíj Melindaként bolyongott a színpadon. Pont ennyi a különbség egy vérbeli profi előadás és egy amatőr próbálkozás között.
A Tankcsapda ismét megmutatta, hogy még mindig tudnak olyan koncertet adni, amin érdemes ott lenni, és reméljük, ez tényleg „Örökké tart”!
Ennél tökéletesebben harmonizáló három fellépőt, mint az Amaranthe, az Epica és Charlotte Wessels, nehezen tudnék elképzelni. A két holland és a svéd zenekar csodálatos estét szerzett a Barba Negrába látogató péntek esti vendégeknek.
A Rómeó Vérzik 18 dala észrevétlenül suhant el az Akváriumban, ez az este nem a látványelemekről, hanem a zene erejéről és az élményről szólt. A 4Oz. a felvezetésben kellemes meglepetést okozott Ozzy klasszikusainak őszinte előadásával.
A Road, a Lord és a Phoenix RT mozgalmas minifesztiválján arénáért kiáltó hangulat kerekedett, a zenekarok egy háromszálas előnőnapi rockcsokorral ajándékozták meg a közönséget.
A Visions Of Atlantis rászolgált a záró produkció szerepre a Warkingsszel szemben – szerintem – a ‘Pirates And Kings’ co-headlining koncerten. Talán ha utóbbi nem Manowarra vonul be, hogy aztán Opust dolgozzon fel, hanem fordítva, hatásosabb lett volna. Az Induction featuring Kai Hansen felállás viszont már szintén főzenekari produkcióért kiált.
Legutóbbi hozzászólások