Nagyon-nagyon régen vártam már ennyire koncertet, mint a The Gathering jubileumi buliját. Bár erre a hónapra bőven kijutott a metálos szívet melengető remek eseményekből (dupla Metallica, Death To All, stb.) de ezek között is különleges eseménynek számított a ’Mandylion’ 30 éves jubileumát ünneplő holland zenei csoda budapesti fellépése.
A forróságban nem nagyon kellett bemelegíteni a nézőteret, de annál nagyobb szükség volt arra, hogy ebben a tikkasztó klímában visszahozzák az emberek életkedvét. Ezt a cseppet sem könnyű szerepet az olasz The Foreshadowing vállalta magára. Muzsikájukra a legmegfelelőbb jelző talán a gothic metal, zenéjük hangulatvilága a brit Paradise Lost legjellemzőbb jegyeit hordozta magán.
Ennek ellenére teljesen rendben van a csapat, azt leszámítva, hogy Marco I. Benevento hangja nem igazán tudott eggyé válni a zenével, így néha kicsit „leesett” róla. Otthoni körülmények között érdemes lehet nekifutni a 2024-ben megjelent ’New Wave Order’ című lemezüknek, a műfaj kedvelőinek talán okoznak néhány kellemes percet.
Judas Had A Friend / Our Nightmares Call / Second World / Lost Soldiers / Ground Zero / Hope. She’s In The Water / The Forsaken Son / Departure
A ’Mandylion’ 1995-ös megjelenése nemcsak a zenekar addigi életét, hanem az egész színtér lüktetését is megváltoztatta. Akkoriban annyira elképzelhetetlennek tűnt (néhány kivételtől eltekintve), hogy lehet úgy is metalt játszani, hogy egy hölgy áll a fronton. A kilencvenes években amúgy is elég sok olyan banda jelent meg, akik teljesen máshogyan nyúltak a metalhoz, más oldalról közelítettek, ledobva magukról az addig bevált kliséket, nem féltek kísérletezni, más utakat keresni. Ilyen volt a The Gathering ezen korszaka is, amikor léptek egyet előre és maguk mögött hagyták a klasszikusnak mondott hörgős gothic doom metalt, amit addig műveltek. A várt eredmény persze nem maradt el, mert a ’Mandylion’ hatalmas siker lett.
Hozzám – a koromból fakadóan – picit később jutott el az album, de a Leaves klipje azonnal levett a lábamról. A dal éteri hangulata annyira magával ragadott, hogy mindent megtettem, hogy minél hamarabb megszerezzem a teljes anyagot. ’97 magasságában, 14 évesen persze ez nem volt annyira egyszerű, mint manapság. Ebből kifolyólag arra is nagyon kevés esély mutatkozott, hogy esetleg élőben hallhassam ezt a csodát.
A mai zenei színtéren uralkodó retró klímának köszönhetően 30 év után a The Gathering ’Mandylion’ lemezen hallható felállása újra együtt kelt útra, amit mi, rajongók könnyes szemmel üdvözöltünk. Az akkori suhancok – mint én is – már meglett családapák, de a frissen vásárolt ’Mandylion’ pólóban újra fiatalnak és tettre készenek érezzük magunkat, mert ezekben az ikonikus lemezekben a fiatalságunk konzerválódott egy kicsit. A bulik, a csajok, a csalódások – mind ott vannak bennünk, és jó erre visszaemlékezni. Nemcsak nekünk, rajongóknak, de maguknak a zenészeknek is, mert ha nem is élik újra az akkori sikereiket, de szemmel láthatóan ők is élvezik ezt és ugyanazt a nosztalgiát élik át, mint mi, akik a színpad előtt állunk.
Rövidke átszerelés és néhány perccel a meghirdetett időpont után elindult a Mandylion/Eléanor és minden megváltozott a teremben. Hirtelen mindenki elfelejtette a tikkasztó hőséget és átszellemülve adta át magát a zenének, amelyet már olyan régen nem volt esély élőben hallani. Természetesen a legendás album volt terítéken, amely harminc év múltán is ugyanolyan varázslatos. Ugyan nem albumsorrendben adták elő, de két részre bontva minden dal felcsendült a korongról, és így sem vesztett semmit az erejéből.
A két etap között pedig kaptunk néhány dalt a ’How To Measure a Planet?’, az ’if_then_else’, a ’Home’ és a ’Souvenirs’ albumokról. Őszintén szólva a csapat kísérletezős korszakáért soha nem tudtam rajongani, de a beválogatott dalok azért remek kivonatot adtak arról, hogy milyen szövevényes utat járt be a brigád a fennállása óta. Amit nagyon sajnáltam, hogy a másik korszakos albumuk a ’Nighttime Birds’ csak egyetlen (On Most Surfaces) dallal szerepelt. Bár ez némi reményt ébresztett bennem, hogy talán a jövőre szintén 30 éves lemez kaphat egy hasonló körutat.
Milyen volt a koncert? Nehéz erről beszélni, szavakba önteni a friss élményt, amelyre oly régóta vágysz. Anneke van Giersbergen egy bájos és magával ragadó teremtmény, aki a lényével képes besugározni a teret. Nem a nőiességét teszi ki a kirakatba, hanem a személyiségével, a lelkével van rád hatással, amelyet a minden alkalommal a hangján keresztül tár eléd, amikor a színpadon van.
Persze annak ellenére, hogy mindenkinek ő személyesíti meg a zenekart, nem szabad megfeledkezni a többiekről sem, akik ugyanúgy hozzátették a magukét az egészhez, mint Anneke. Az egészben pont az a legcsodálatosabb, ahogyan a zene összeáll: mindenki csak annyit tesz hozzá, amennyit a dal megkíván. Nincs túljátszva semmi. Sajnos a billentyűkön Frank Boeijennek el kellett hagynia a turnét, akit Remco van Zandvoort helyettesített remekül.
A hangzás szerencsére az első két dal után egészen élvezhetőre összeállt, így a technika sem tudta elrontani az élményt. A fények és a vizuális elemek együtt tették felejthetetlenné az estét.
A lemez legnagyobb slágerei, mint a Leaves, a Strange Machine vagy a Sand And Mercury hatalmas ovációt váltottak ki a közönségből és vissza tudták repíteni az embert 30 évvel ezelőttre, hogy szép emlékeket hozzanak elő vagy sebeket tépjenek fel, kinek mi jutott. Én szerettem az életem ezen korszakát, mert bár nem volt könnyű, mégis sok olyan dologra megtanított, amely nélkül ma nem lennék ugyanaz az ember. Mindenhez az ’Alternative 4’ [Anathema], az ’Icon’ [Paradise Lost] a ’Forever Autumn’ [Lake Of Tears] és természetesen a ’Mandylion’ is hozzájárult egy kicsit. Örülök, hogy élőben is átélhettem ezt.
Az idő múlik, az érzések viszont megmaradnak. Nem tudom, lesz-e még alkalmam újra ebben a felállásban látni a The Gatheringet, de ha ez volt az egyetlen lehetőség, akkor már ezért is megérte várni közel harminc évet. Vannak esték, amelyeket az ember egyszerűen nem felejt el, ez olyan volt.
Eleanor / Fear The Sea / In Motion #1 / On Most Surfaces / Broken Glass / Great Ocean Road / Probably Built In The Fifties / Analog Park / In Motion #2 / Leaves / Sand And Mercury / Strange Machines // Travel / Saturnine
Szöveg: Losonczi Péter
Fotók: Török Tamás
Köszönet a Concerto Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások