Fear Of The Fallen címmel már a második dal is meghallgatható a Helloween júniusban megjelenő új albumáról, amelyen Andi Deris, Michael Kiske, Michael Weikath, Kai Hansen, Markus Grosskopf, Sascha Gerstner és Dani Löble zenél együtt.
A Nuclear Blastnál jelenik meg június 18-án a Helloween várva várt új albuma, amiről a csapat a legutóbb bemutatott Skyfall után most legurította a Fear Of The Fallent is. „Hatalmas móka volt nemcsak saját magamnak, hanem Michinek, az egyik legnagyszerűbb énekesnek írni egy dalt. Mindig rendkívül széles mosoly ül ki az arcomra, amikor hallom, ahogy énekli a dallamaimat.” – mondta Andi Deris az új nótáról. Michael Kiske a következő gondolatokkal egészítette ki társát: „Az egész folyamat – beleértve a hangulatot is – egyszerűen tökéletes volt. Ha úgy éreztem, hogy valamelyik rész nem igazán passzol hozzám, megkértem Andit, hogy énekelje el, és ez fordítva is igaz volt. Nem versengtünk, egyedül az számított, hogy mi a legjobb az adott dalhoz. Hálás vagyok, hogy ismét tagja lehetek ennek az őrült családnak. Mindannyiukat imádom!”
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Az eddigi infókat a kiadó annyival egészítette ki, hogy az album már elérhető rengeteg formátumban webshopjukban, úgyhogy ha szeretnél lecsapni mihamarabb a lemezre, ne habozz!
Na ez odabasz! Végig vigyorogtam az egészet! Jó lesz ez emberek! ??
Kisimultak a ráncaim. ?
Nem rossz,de én is többet várok…a Skyfall nagyon tetszik,de a két másik nálam sem talált be,no de még van 9 szám amit nem hallottunk!Optimista vagyok!
Nekem az tetszik nagyon, amit a srácok is mondtak, hogy mindenki azt a részt énekli ami megy neki. Deris nem próbál szirénázni, Kiske meg engedi a “lájtosabb” részeket. Jó a nóta, de nem egyszerű tétel.
Teljesen egyetértek 🙂
Megnéztem a kommenteket a youtube video alatt is és úgy látom nagyon bejön az embereknek.
Alapvetően nagyon örülök neki csak sajnos én nem tudom osztani ezt a lekesedést. Az előző Indestructible is nagyon gyenge volt szerintem és ez is az. Tiszta klisé az egész. Remélem hogy Hansen és Weikath jobb formában volt a dalszerzésnél.
Bár lehet hogy inkább az a bajom, hogy szerintem A. Deris nem túl jó dalokat ír és nem igazán metál énekes és miden középszerű amit tőle jön. A PC69 stílusa sokkal jobban állt neki.
Sajnos nálam Helloween=Kiske. Deristől a hideg futkos a hátamon, Hansen meg egyszerűen gyenge énekes (bár a Walls of Jericonál összesza…tam magam, de amikor Kiskével kijött a Keeper 1., na az valami katarzis volt.) A szám nekem tetszik amúgy, nyilván a Skyfall klasszis, de kellenek a idrektebb darabok is.
“Hansen meg egyszerűen gyenge énekes”
Azért ezen jót nevetgéltem.
Mert bosszankodni felesleges lenne.
Rosszul fogalmaztam. Számomra Kiskéhez képest gyenge.
Zseniális ez a szám. A számban a lelassulós és gyors részek váltakoznak, de megszakítás helyett folyamatos átmenettel.
Deris érzelmekben gazdagabb hangja a lassabb részeknél nagyon ütős, hogy a refrének gyors Speed Metaljában Kiske operás magasai egy teljesen más dimenzióba vigyék a hallgatót. Ennél a számnál érezni, hogy Kiske mennyire a Helloween része, és nélküle nincs igazi Helloween. De ez ugyanakkor Derisre is igaz.
A 2 énekesre együtt van szüksgé, mert mindkettőnek más a hangadottsága is tökéletesen kiegészítik egymást.
Deris írta a számot, és egy interjúban mondta, hogy mennyire élvezte, hogy nemcsak a saját, hanem Kiske hangjára is írnia kellett. Főleg, hogy annak idején fiatalabb korában ő is nagy Kiske rajongó volt. Így nemcsak külön kihívás volt számára, hanem megtiszteltetés is.
És ez érződik az egész számből, hogy ez örömzene mindenféle erőtetés és erőlködés nélkül, ez tényleg belőlük jön.
És akkor a gitárokat se felejtsük el, mert olyan gitárszólót kapunk, ami nemcsak végre jó hosszú és léggitározásra késztet, hanem Hansen mester a régi klasszikus Gamma Ray korszakot idézi fel, mintha az 1. vagy a 3. GR lemezről maradt volna le.
Miért a Master a Deris korszakból és nem másik lemez? Mert ez a szám nem akar keménykedni, nem akarja brutális staccato riffekkel ledönteni a hallgató fejét, hanem a Keeper korszakot kiválóan keresztezi a Master heavy metalosabb, visszafogottabb , de mégis szerethető és aranyos hangulatával.
Egy kicsit ahhoz hasonlítanám mintha a Where the Raing Grows és a Still We Go számokban Hansen is gitározna és Kiske is énekelne. Persze ez a 2 szám így is zseniális és nem véletlenül váltak a Deris korszak klasszikusaivá, de _Hansennel és Kiskével kiegészülve… na, akkor megkapjuk a Fear of the Fallent.
Akinek még az Avantasia Reach ot for the Light c. száma is eszébe jut az sem véletlen. Ugyanez a stílus, és abban is énekelt Kiske. És, habár nem ebben a számban, de a Metal Opera 1-2 lemez más számaiban pedig Hansen és Grosskopf is játszottak (vagyis a klasszikus Helloween felállásból 3-an). Sokáig az Avantasia: Metal Operája volt számomra a Keeper 3 a Helloween: Master of the Rings és a Time of the Oath, meg a Gamma Ray: Heading for Tomorrow lemezeivel versengve.