Eric Martin – „Szeretnék újra csinálni valamit a Mr. Biggel”

A Laughing Monkey Music utolérte a Mr. Big frontemberét, Eric Martint, és az esetleges folytatásról faggatták.

 Hogyan jött össze újra a Mr. Big az első feloszlás után?

 Megkerestem Billy Sheehant, hogy a fiamat érdekelné a basszusgitározás, de balkezes, mire Billy így válaszolt: „Hmm, nem hiszem, hogy a Yamaha gyártana balkezes basszusgitárt, de majd nézek egyet.” És talált is egy japán zeneáruházban, és elküldte karácsonyra a fiamnak, aki hat- vagy hétéves volt akkor. És küldött hozzá egyet a saját oktatóvideójából, meg néhány pengetőt. És van egy videóm arról, hogy Dylan [Eric fia] játszik karácsonykor. Mindez a szünetelésünk közepén volt, amikor már évek óta nem beszéltem Billyvel. Szóval azon a karácsony estén mondom a fiamnak, „Dylan, tetszik a basszusgitár, amit Billy Sheehan küldött?” És a fiam feltartja az ujját, hogy „pszt”, mert épp Billy hangja beszél hozzá az oktató videóról. Nagyon jó érzés volt Billy hangját újra hallani nekem is, közvetlenül ezután kezdtünk újra beszélgetni arról, hogy újra összejöhetne a Mr. Big.

 Hogy léptetek túl a feloszlás katarzisán, és túl tudtatok-e lépni Pat Torpey dobos halálán? Lesz-e folytatás?

 Amikor 2009-ben újra összejöttünk, senki sem beszélt igazán róla [a feloszlásról], ami rendben is volt, mert már nem éreztük a gyűlölet ízét. Annyi év után elfelejtettük; besöpörtük az asztal alá és újra összejöttünk. Volt egy kis ellenségeskedés itt-ott, de az együttmaradásunk kulcsa az volt, hogy tiszteltük egymást. Kicsit kiábrándultam néhány ilyen korábbi összezördülés során, és biztos vagyok benne, hogy ők is velem kapcsolatban, de ez többé nem számított. Szeretem Pat Torpey-t, és nagyon tisztelem Billy Sheehant és Paul Gilbertet, de Pat halála kifogta a szelet a vitorlánkból. Nagyon nehéz volt nélküle játszani. Nagyon hosszú ideig tartott a gyász folyamata. Szeretnék újra összejönni a Mr. Biggel és csinálni még egy… Talán egy lemezt, nem is tudom. Amikor dalokat írok, állandóan a Mr. Big jár a fejemben, akkor is, ha akusztikus dalokat próbálok írni, mindig a Mr. Big jelenik meg. De nagyon szeretnék egy turnét csinálni. Szeretnék újra csinálni valamit a Mr. Biggel. Szeretem azt a zenekart. Szeretek élőben játszani a színpadon Billyvel és Paullal, valamint Pat Torpey szellemével. Szeretem ezt a zenét.

 Egy korábbi interjúban említettél pár részletet egy új koncertkiadványról, a ‘Raw Like Sushi Mega Edition – Revive 2017: 2017 Japan Tour Official Bootleg Box’-ról, amelyet februárban adtak ki. Mi is ez tulajdonképpen?

 Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy e-mailt a japán lemezkiadó cégünktől, miszerint mind a kilenc koncertet – Pat Torpey utolsó koncertjeit Japánban –, de tényleg mind a kilenc koncertet rögzítették. Michelle Sabolchick a hangmérnökünk – vele dolgoztunk az utolsó 10 évben minden koncertünkön –, tőle kérdeztem: „Te láttál ott Pro Tools-cuccokat? Te hangosítottad a koncerteket! Tényleg felvették?” Ő meg azt mondja, senki sem készített felvételt körülötte. És akkor én azt kérdeztem a japánoktól, „Hogy csináltátok ezt, srácok? Nem is írtunk alá semmit.” Semmi ilyesmit nem vettem észre, de valahogy minden évben megcsinálták, amikor ott turnéztunk, nem is tudtam róla. A színpadi keverőpultról kapták le a hangot, vagyis mind a kilenc koncert monitor-mixe megvan. Azt mondták, meg is keverték mind a kilenc anyagot, sok az egyezés a kilenc fellépés műsorában, de a show energiája minden helyszínen más és más, aztán három vagy négy koncerten egyvelegeket játszottunk, de olyan zakkant módon, ahogy még soha, hangszert cseréltünk és hasonló dolgok, ha láttál már Mr. Big-koncertet, akkor tudod, hogy miről beszélek. Örülök, hogy felvették, és örülök, hogy nem tudtam róla, mert ha tudom, akkor elkezdek parázni.