Az U.D.O. tavalyi lemezéhez több dalt is írt az Acceptből korábban távozott Peter Baltes és Stefan Kaufmann, ám közösen csak egy dalt játszottak fel. Most viszont itt egy másik, és az év folyamán lemez is várható tőlük.
Az az érdekes eset állt elő tavaly, hogy az U.D.O. utolsó lemezén több Accept-alapítótag dolgozott, mint az Accept aktuális albumán. Bár Peter Baltes és Stefan Kaufmann csupán zeneszerzőként volt jelen, egy dalt – Where The Angels Fly – azért feljátszottak közösen, és úgy tűnik, munka közben ismét egymásra találtak, mert az AFM Records most bejelentette, hogy ‘Arising’ címmel egy háromszámos maxija jelenik meg augusztus 27-én a Dirkschneider & The Old Gang [magyarul: Dirkschneider és a régi banda] – röviden csak DATOG – elnevezésű társulatnak.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Bár a csapatban a klasszikus Accept-felállás három tagja is dolgozik (plusz az U.D.O. alapítótagjai közül Mathias Dieth), láthatóan nem céljuk, hogy az Accept és az U.D.O. mellett egy harmadik hasonló heavy metal csapatot hozzanak létre, inkább egyfajta himnikus metál érződik a több énekhangra alapozó kórusokból, hiszen a szólóénekesek mellett ott van Baltes is, aki már a korai Accept-lemezeken is rendszeresen énekelt, és az U.D.O.-koncerteken tapasztalhattuk, hogy Udo fia, Sven Dirkschneider sem csak csordavokál szinten veszi ki a részét az előadásból. A Face Of A Stranger mellett a tavaly bemutatott Where The Angels Fly is szerepelni fog a maxin, a harmadik dal, az Every Heart Is Burning bemutatója május 28-án lesz.
Brillians!!!Remek!!!
Khm… Nekem úgy rémlik, Stefan Kaufmann nem volt alapító tagja az Accept-nek. Olyannyira nem, hogy az első lemezen nem is ő játszik.
Igazad van, mit iszol? 🙂 Akkor csak a “klasszikus” felállás három tagja állt össze. Az első Accept-lemez annyira vacak volt, hogy elajándékoztam a bakelitemet. Azért a három alapítótag így is megvan, mert a klipből kiderült, hogy az eddig szándékosan árnyékban tartott “fekete ló”, a hatodik tag Mathias Dieth gitáros, aki viszont alapítótag volt… az U.D.O.-ban. Szóval ez a “bandázás” kétszeresen is igaz Udóra.
Sajnos az AFM fukarkodott az előzetes infókkal, így az is csak a klipből derült ki, hogy az ‘Arising’ nem nagylemez lesz, csak egy háromszámos maxi. A cikket viszont ezekből az előzetes infókból raktam össze, hogy a premier pillanatában bemutathassuk nektek az új dalt. Most korrigáltam a megjelent új információk fényében.
https://shop.afm-records.de/new/2257/dirkschneider-the-old-gang-arising-ltd.-white/black-marbled-12-mlp
Hohó, amikor reggel olvastam a hírt, hogy lesz ez a közös happening, azon filóztam, milyen jó lenne ide Dieth, mert egyedül ő éri utol Wolf Hoffmannt, erre tessék! Persze még nagyobb lenne az öröm, ha Stefan Schwarzmann is visszajött volna, de így is megteszi.
Azért én nem nevezném vacaknak az első Acceptet….
Én sem értem, mi bajod az 1st-tel. Persze még nem sok köze van ahhoz, amit később Acceptként megismertünk, de szerintem tök jó húzós rock’n’rollok vannak rajta. De hát ízlések és pofonok…
Ezen nem veszünk össze, ahogy mondod, ízlések és pofonok… Talán az a bajom az elsővel, hogy nem azzal ismertem meg őket, hanem a Breakerrel. Így már voltak bizonyos elvárásaim a zenekarral szemben, amibe az I’m A Rebel még belefért (bár az sem jött a Breaker közelébe se), de a first album kb. annyira más volt a későbbiekhez képest, mint a Judas Priest debütáló Rocka-Rolla albuma. Azt is megvettem, de nem tudtam a szívembe zárni. Mindenesetre aki megkapta ajándékba, jól járt vele, mert manapság egy eredeti nyomású 1979-es bakelitet beszerezni nem könnyű és főleg nem olcsó.
Én a Metal Heartot hallottam először, azzal ismertem meg őket (gyanítom, hogy a korosztályomból sokan mások is…). Aztán az összes többi (86-ig megjelent) lemezt egyszerre, egyik haveromnak nagy kedvence volt az Accept, és tőle vettem át az összeset. Nekem is a Breaker tetszett a legjobban, az első lemez a nyomába se ért szerintem se, de annyira azért tetszett az is, hogy ha meglett volna lemezen, én ugyan el nem ajándékoztam volna… 🙂 (Na jó, Accept rajongó jóbarátomnak esetleg… Ő abszolút megérdemelte volna, akkoriban kezdtem motorozni egy ősöreg MZ Trophyval, és rengeteget segített nekem…)
szerintem nem ez a lègyeg, Herman Franknak is helyet szorìthatnànak…