Arch Enemy

Vannak dolgok, amik nem változnak. Vannak receptek, amiket ha követünk, akkor biztos jó sül ki belőle. Michael Amott zenekara is ebben a szellemben követte el legújabb nagylemezét. Már a ’Will To Power’-en is a rövid, ámde fogós dalok domináltak. Persze ettől még a dögös riffek, az extrém metál irányvonal jegyei, a hörgések, károgások mind megmaradtak, de talán ez így van jól, hiszen mégiscsak a dallamos death metal ikonikus csapatáról beszélünk. Az Ősellenség ősrajongóit lehet, hogy nem hozta lázba a The Eagle Flies Alone a „könnyedebb” dallamosságával, de az biztos, hogy egy ilyen nézettségű klipes nóta mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az Arch Enemy tagjai nem is hagyták, így jól érezhető népszerűségnövekedést tapasztalhatunk a zenekar körül, amely Alissa White-Gluz (és később Jeff Loomis) beszállásával és a ’War Eternal’-lal kezdődött, most a ’Deceivers’ érkezésével pedig a csúcsra ért.

A ’Deceivers’ az egyik tökéletes példa arra, hogy a koronavírus okozta járvány milyen változásokat hozott a zeneiparban. A 2022 augusztusában megjelenő nagylemez előfutára még 2021 októberében debütált. Ennyire elnyújtott népszerűsítő kampánnyal azelőtt nem találkozhattunk, de a zenekar tagjai is említették, hogy nekik is át kellett gondolni, mit kell másképp csinálni, mint azelőtt a régi kerékvágásban. Ezt bizonyítja, hogy az itt hallható 11 dalból végül 5 megjelent előzetesen. Ezekben a dalokban megvan az az erő és az a könnyedség, ami egy igazi kislemezhez kell. Ez az öt tétel jól megmutatja, hogy az Arch Enemy 2022-ben mit tud, de a ’Deceivers’ albumot nem mutatja meg teljes egészében. Az olyan bitangerős szerzemények, mint a Handshake With Hell, a címadó dal, vagy épp a Sunset Over The Empire a jellegzetes kategóriába tartoznak, amik kötelezően kellenek egy lemezre. De az igazi meglepetést nekem azok a tételek hozták meg, amiket csak a megjelenéskor ismerhettem meg. A metálos alap mellett megjelenő szimfonikus és billentyűs betétek jót tettek a gitárokra épülő zenének, a Poisoned Arrow egy igazi power metal himnusz is lehetne, ha épp Alissa nem hörögne benne. De akár említhetném a korong végén helyet kapó Morning Star / One Last Time kettőst is, az instrumentális felvezetőnek ható alig egyperces tétel után érkező dal feladja a leckét a hallgatónak. A korong legkülönlegesebb tétele az utolsóként érkező Exiled From Earth, amiben Jeff Loomis nagyobb szerepet kap. A két gitáros jól felosztotta egymás között a feladatokat, Amott mester a dallamos szólókért felel, míg Jeff a virgás és technikás oldalt hozza. A ritmusszekció feladata se volt könnyű, de Daniel Erlandsson dobos teljesítménye egyenesen kimagasló, a világháló segítségével láthattam, hogy élőben is ugyanígy le tudja tolni a saját részét, mint a lemezen. A borítónak választott kép pedig kiválóan tükrözi azt, amit a zenekar hosszú idő óta képvisel a műfajban, az új angyaluk segítségével most valóban szárnyalhatnak. Csak azt sajnálom, hogy a játékidő mindössze 45 perc.

Összegzés:

A ’Deceivers’-re nézhetünk úgy, mint a ’Will To Power’ egyenes folytatására, ezek az új dalok hasonlóan kiválóra sikerültek. A zene most is inkább a dallamos power metal irányt tartja, így azok is bátran próbálkozhatnak vele, akik a death vonalért annyira nem rajonganak. Talán nem túlzást azt állítani, hogy a legjobb Arch Enemy-korongot kaptuk meg, amit Alissával készítettek Michael Amotték.

Pontszám: 8,5

Megjelenés: 2022
Kiadó: Century Media Records
Stílus: melodic death metal
Származás: Svédország

Zenészek:

Alissa White-Gluz – ének
Michael Amott – gitár
Jeff Loomis – gitár
Sharlee D’Angelo – basszusgitár
Daniel Erlandsson – dob

Dalcímek:

01. Handshake With Hell
02. Deceiver, Deceiver
03. In The Eye Of The Storm
04. Watcher
05. Poisoned Arrow
06. Sunset Over The Empire
07. House Of Mirrors
08. Spreading Black Wings
09. Mourning Star
10. One Last Time
11. Exiled From Earth

 

Megosztás