Különös időbeli egybeesés, hogy 2012. október 23-án az A38 fedélzetén koncertezett a Flower Kings, 2026-ban pedig ugyanezen a napon megérkezett a ’Hope’. A svédek 18. lemezén ezúttal két hosszabb lélegzetű szerzemény dominál, amelyeknek a játékideje önmagában 48 perc. A két epikus tétel között két másik, rádióbarát hosszúságú szerzemény kapott helyet, az In The World Of Fools kislemezzel indult az újdonság népszerűsítése. Ez a formula zenekar történetében nem új, hiszen már korábban is készítettek ilyen szerkezetű albumot, gondolok itt a ’Banks Of Eden’-re, a ’Sum Of No Evil’-re, vagy akár a klasszikus ’Stardust We Are’-ra.
Roine Stolt már a vele készített interjú idején emlegette, hogy ez a lemez más lesz, mint a korábbiak voltak. Nagy érdeklődéssel vártam hát, hogy mennyiben lesz eltérő a ’Hope’. Természetesen most is azt a dallamos progresszív rock muzsikát hallhatjuk, mint korábban bármikor, de ami jól hallható különbség, az egyértelműen Lalle Larsson zeneszerzői szerepvállalásának köszönhető, aki 18 percnyi anyagot szállított le. A billentyűs nemcsak zongorán, de szintetizátoron is érezhetően új ízt hozott, ékes példa erre a Mars & Minerva című dalban játszott szólója. De nézzük inkább a két hosszú lélegzetű tételt, amelyek a jelenlegi műsoridő jelentős részét adják!
Az első hallgatáskor szembesültem azzal, hogy ezúttal az epikus tételek nincsenek összekapcsolva, hanem részekre vannak darabolva. Az albumot nyitó The Final Curtain a szokásos, Stoltra jellemző intróval indul, igazi történést csak a 2-3. részben kaptam. A korábban bemutatott téma itt most mozgalmasabban tért vissza, de a legizgalmasabb rész a Lalle által játszott billentyűszóló volt, amely egy pillanat alatt elvitt a dzsesszhatásaival az ’Unfold The Future’ világába. A 4-5. részben visszatért az először hallott stolti téma, de itt már a svédek szokásos stílusában.
A Gods Of Rome Roine egy régóta fiókban lapuló szerzeménye, amely egykor egy második Anderson & Stolt-projekt alapja lett volna. A 28 perces tételt szintén részekre bontva ismerhettem meg. Az instrumentális felvezető után indul el a téma kibontása. Ezúttal is mesterein váltják azokat a részeket, ahol Roine, majd Hasse Fröberg énekel. Roine jellegzetes díszitő gitárszólama mintha kicsit nagyobb hangsúlyt kapott volna a mixben. Kedvenc részem az az akusztikus betét, amely a második darabban található. Hasse itt egy vidámabb hangulat felé terelte a dalt, amely egyébként alapból a mondanivalója miatt is súlyos. Zenei tekintetben a legizgalmasabb egyértelműen a 5. rész lett, amelyben a tangóharmonika és a hegedű kapott szerepet. Az arab, ázsiai hatású stílusban Juraj Stieranka varázsol a hegedűjén. Az utolsó részben pedig az éneknek köszönhetően ismét a pozitív hangvétel felé fordulunk. Hasse és Roine jól kidolgozott vokáljai varázslatosan működnek ezúttal is.
A konceptalbum a 2025-ös ‘Love’ szerves folytatása, azt sugallja, hogy a mai zűrzavaros világban is meg kell őriznünk a szeretetet és a reményt. A darabolt szerkezetnek köszönhetően nem érezni azt az összetartó erőt, hogy itt két epikus tétel lenne, sokkal inkább a korábbi két albumon hallott rövidebb szerkesztésű daloknak tűntek az epizódok. A ’Hope’ hozza a megszokott magas Flower Kings-minőséget, de remélem, élőben is láthatjuk majd rövidesen őket, akkor biztos jól érezhető kohézióban szólalnak majd meg ezek az epikus tételek.
Legutóbbi hozzászólások