Hét esztendő, mint a mesékben: ennyit kellett várni a veterán német csapat (majdnem nyugatnémetet írtam – bocs’) új dalaira, melyeken nem az utóbbi időben kezdtek el dolgozni. A 2015-ben megjelent Scorpions-album, a ’Return To Forever’ hasonlóan szólt, mégis úgy érzem, ott jobban elszakadtak az eredeti zenei elképzeléseiktől, mondom ezt annak ellenére, hogy akkor elővették a ’Love At First Sting’ felhasználatlan demóit.
Akárhányszor hallgatom a ’Rock Believer’-t, erős “back to the roots”-érzésem van. Abszolút tetten érhető a banda 1979-1985 közti csúcskorszaka, és akad olyan dal is, mely egyértelműen emlékeztet a még korábbi érára, amelyet erősen meghatározott Uli Jon Roth – akkor még Ulrich Rothként pengette a hangszerét – Jimi Hendrix játékát idéző gitározása. Sőt, ha utánagondolok, korábbi szerzeményeket is meg tudok nevezni, melyek talán kiindulási alapok voltak egyes szerzemények esetében az új albumon. Az első dal, a Gas In The Tank a Can’t Live Without You zakatolós kezdetével indul, a Roots In My Boots riffje emlékeztet eleinte a Blackout, majd, a Dynamite alapjára (a ’Blackout’-ról való mindegyik dal), míg a Knock ’em Dead hallgatásakor nekem bejött a Loving You Sunday Morning a ’Lovedrive’-ról. Ha már az első korszakot említettem, akkor a Shining Of Your Soul elférne bármelyik Roth-féle lemezen, ugyanez a kategória a deluxe-verzió bónusz-dalai közt a When Tomorrow Comes. Ez a több helyen érzékelhető retrospektív felfogás megegyezik a szintén mostanában megjelent új Saxon-album zenei megközelítésével.
Hallunk más irányú dalokat is. A címadó tipikus rádiós rocksláger, szövege a felnőtté válásról és a rockműfajba vetett hitről szól, a Seventh Sun vagy a Hot And Cold döngölős, kemény szerzemények, zeneileg kicsit a mai trendekre reflektálva. A bizarr című When I Lay My Bones To Rest egy zajos, üvöltős rock and roll, a Call Of The Wild (istenem, hány zenekar írt ilyen címmel dalt!) pszichedelikus énektémája metálos gitáralapokon nyugszik.
Nem sok teret hagytak a lírának, istenigazából csak az utolsó szám, a When You Know (Where You Come From) az, ami így szól, ez viszont egy tipikus Scorpions-ballada, akusztikus verzióban rátették a deluxe kiadás második lemezére is. Végig dübörögnek az általában középtempós számok – az energiára nincs is panasz az albumon –, ebben nagy szerepe van a csapathoz nem olyan régen csatlakozott Mikkey Dee kőkemény dobolásának (a Motörheadben nem volt szarozás a hangszerrel), pár esetben azért kihalljuk a régi dalokat. Klaus Meine hangja már nem olyan erőteljes, mint évtizedekkel ezelőtt, ezt azonban ne is várjuk egy 73 éves énekestől. Viszont az éneke tisztán szól, és ezt a szintet az élő fellépéseken is simán hozza. A dalok jók, jobbak, mint az elmúlt évtized produkciói, a gitárszólók korrektek, ám azt gondolom, hogy Matthias Jabs annál karakteresebb zenész, mint amit most hallunk tőle.
2010-ben a ’Sting In The Tail’ lemezt úgy vezették be, hogy az lesz a búcsúalbumuk, aztán meggondolták magukat. Ha visszanézzük az azóta eltelt több mint egy évtizedet, mondhatjuk, hogy jól döntöttek, bár a visszakozás nevetséges volt, akárcsak a Judas Priest esetében. Ütős koncerteket láttunk tőlük ebben a 12 évben, jól sikerült ennek az érának a két stúdióalbuma is – az utóbbi szerintem a jobb –, természetesen nem tervezik, hogy nyugdíjba mennek.
Említsük meg, hogy a lemezborító a legendás német muzsikus és képzőművész, Klaus Voormann keze munkája.
Összegzés:
A Scorpions a lírai dalival juttatta el olyanokhoz is a keményebb műfajt, akik egyáltalán nem hallgatták ezt a stílust. Ezen a lemezen kevés ilyet hallunk, inkább egy szűkebb réteghez, a rockzenét fogyasztókhoz szólnak, a régi rajongókhoz, akiket biztos, hogy emlékeztet az album a zenekar hőskorára. Jó döntés volt, hogy ebbe az irányba mentek, mégsem lett teljesen nosztalgikus ízű a lemez, modern, lehengerlő megszólalásával azonnal észrevesszük a hard rock mezőnyében.
Pontszám: 8,5
Megjelenés: 2022
Kiadó: Vertigo Berlin/Universal Music Group
Stílus: hard rock
Származás. Németország
Zenészek:
Klaus Meine – ének
Rudolf Schenker – gitár, vokál
Matthias Jabs – gitár
Paweł Mąciwoda – basszusgitár
Mikkey Dee – dob
Ingo Powitzer – gitár, basszusgitár, vokál
Hans-Martin Buff – vokál, taps
Jakob Himmelein – vokál, taps
Alex Malek – vokál, taps
Pitti Hecht – ütősök
Dalcímek:
01. Gas In The Tank
02. Roots In My Boots
03. Knock ’em Dead
04. Rock Believer
05. Shining Of Your Soul
06. Seventh Sun
07. Hot And Cold
08. When I Lay My Bones To Rest
09. Peacemaker
10. Call Of The Wild
11. When You Know (Where You Come From)
Bónuszlemez:
01. Shoot For Your Heart
02. When Tomorrow Comes
03. Unleash The Beast
04. Crossing Borders
05. When You Know (Where You Come From) – acoustic version
Remek album. Valóban a korai klasszikus Scorpions ízeket lehet ízlelgetni
ennek hallgatása során!!!
Abszolute 9 pontos album!!!
Be kell valljam, nem tudom, mikor esett meg velem utoljára, hogy egy új megjelenést újra elővegyek, Scorpions-t meg már önmagában nem is emlékszem, mikor hallgattam utoljára, de ez a lemez sokadjára forog nálam és az a helyzet, hogy izé… qva jó