Richard Wright - Wet Dream Egypercesek

1978 elején járunk, a Pink Floyd tagjai szanaszét voltak. Nemcsak Richard Wright, de David Gilmour is első saját lemezén dolgozott, Roger Waters a ’The Wall’ anyagát írta, Nick Mason produceri munkákkal foglalatoskodott.

A ’Wet Dream’ 1978 szeptemberében jelent meg, nem sokkal utána a Pink Floyd stúdióba vonult, hogy elkezdje a ’The Wall’ felvételeit. Hallgatva Wright albumát, követte azt a zenei vonalat, hangzást, amit a Floyd a ’Meddle’ lemezen kialakított 1971-ben és az 1977-es ’Animals’-ig vitt, hiszen a ’The Wall’ részben visszatért az ’Atomheart Mother’-féle szimfonikus megszólaláshoz. Wright műve nem igazán közönségbarát, hiszen a 10 szerzeményből 6 instrumentális. A gitárjáték, és maga a hangszer hangzása is a Floydra emlékeztet: Snowy White vállalta a gitáros szerepét, aki előzőleg az ’Animals’-en is játszott, és sok helyen szinte megtévesztésig hozza David Gilmour stílusát, később Roger Watersszel is zenélt közösen. Egy kivételével Wright egymaga jegyzi az összes dalt, egynél kapott segítséget, ez a Pink’s Song, amihez felesége, Juliette Wright kanyarintotta a sorokat. Egy kakukktojást hallunk, ez a Funky Deux, a címe is előrevetíti a dögös, táncos ritmust, kicsit nehéz beilleszteni az album folyamába. Ez az lemez is ékesen bizonyítja, hogy Richard Wright mekkora szerepet vállalt a Pink Floyd-hangzás kialakításában a hetvenes években, még úgy is, hogy szerzőként kevésbé járult hozzá az albumokhoz.


A megjelenés 45 éves jubileumára Steven Wilson, a Porcupine Tree agytrösztje újrakeverte az anyagot és ismét piacra került egy új sztereó hangzással, ezen felül meghallgathatjuk Dolby Atmos és 5.1. surround mixben is. Az új megjelenéshez egy új tasakot is prezentált a kiadó. Az album a hazai kereskedésekben CD, vinyl és Blu-ray formátumokban rendelhető.

Richard Wright - Wet Dream Egypercesek

Megosztás