Javában zajlik a Deep Purple ez évi világ körüli turnéja. Észak- és Dél-Amerika, valamint Ázsia után május vége óta Európában turnézik a veterán kvintett, ennek keretében július 16-án érnek Magyarországra. Nem olyan régen, a krakkói koncertjük előtt Roger Glovert telefonon értük utol. Egy kicsit hektikusan indult a kapcsolatfelvétel, mert amikor a recepciós úriember kapcsolta a számot, nem a célszemély szólalt meg: „Bocsánat, ez rossz szoba, hívd újra a recepciót! Én Ian Gillan vagyok.” Második kísérletre végül beszédbe tudtam elegyedni Mr. Gloverrel.

🎤 Egy korábbi interjúban Ian Gillan azt mondta Simon McBride-ról, hogy „ő északír, így megvan a maga hozzáállása a dolgokhoz.” Mit gondolsz erről, hogyan látod újdonsült kollégádat a zenekarban?

🎸 Nehéz pillanat volt, amikor gitárost váltottunk. Körülbelül három éve Don [Airey] mutatott nekem egy dalt, amiben ő játszott, és tényleg jó volt, de akkor ez csak érdekességnek tűnt, amúgy Simon sok éve az ő bandájában játszik. Aztán volt egy koncertjük, ahol én is beálltam egy dal erejéig, ez volt Simonnal az első tapasztalatom és tényleg kiválóan muzsikált. Amióta a Deep Purple-ben gitározik, rájöttem, hogy egészen kivételes tehetség. Másképp hangzik a játéka, más a zenéhez való hozzáállása és teljesen eredeti figura. Nehéz ilyet találni manapság, mert mindenki a hősökhöz akar hasonlítani. Részünkről egyértelmű volt, hogy őt választjuk. Vele megváltozott a banda: ha egy sütirecepthez hasonlítanám magunkat, ő egy új hozzávaló benne.

🎤 Azt mondják, Simon McBride játéka a régi iskolában gyökerezik, Steve Morse egy modernebb gitáriskolát képvisel. Te ezt hogy látod?

🎸 Nem igazán tudom értelmezni, hogy mi az új és régi iskola. Simon játéka sokkal inkább bluesalapú, Steve pedig minden stílusban otthon van, természetesen eltérő módon játszanak mindketten.

🎤 Tavasszal néhány hétig dalokat írtatok a soron következő Deep Purple-albumhoz. Befejeztétek a munkát?

🎸 Nem. Van pár ötletünk, de ezeket még ki kell dolgozni.

🎤 Simon is részt vett a komponálásban?

🎸 Természetesen, lehetetlen, hogy ne vegyen részt, ő az új katalizátor. Egy hard rock zenekarban a gitáros az egyik legfontosabb tag, persze, hogy részt vett a folyamatban.

🎤 Nem okoz problémát a generációs szakadék Simon és a többi tag között? Több mint harmincéves korkülönbségről beszélünk.

🎸 Egyáltalán nem, teljesen jó a személyes kapcsolatunk. Így a hetvenes éveimben zenészként sokkal fiatalabbnak érzem magam, így ez a korkülönbség egyáltalán nem számít. Olyan előfordul, hogy felidézünk egy dalt a hatvanas évekből és ő nem ismeri, de ez nem gond.

🎤 Az utóbbi tizenegynéhány évben a koncertműsor nem túl sokat változott.  A vázat mindig a ’Machine Head’ dalai adják, a Perfect Strangers is állandó része a show-nak, egy-egy meglepetés időnként belekerül, most ilyen például az Anya a ‘The Battle Rages On’ albumról. Nem gondoltatok arra, hogy lecserélitek a ’Machine Head’ dalait az ’In Rock’ vagy a ’Fireball’ nótáira?

🎸 A koncertprogram mindig egy őrjítő dolog, minden rajongónak megvan a személyes kedvence. Sajnos vannak dalok, melyek egyszerűen nem működnek a színpadon és sokan nem értik, hogy a szetlista nem egyszerűen a dalok listája, ez maga a show, az egésznek van egy íve. Minden dalnak megvan a maga helye az elején, a közepén és a végén is. Ezt nem akarjuk feladni, ez így működik élőben. Ha állandóan változtatnánk a koncertprogramot, kikészülnénk. Sokan kritizálják, de nem akarunk ezen változtatni, hozzá is szoktunk. Hadd meséljek ezzel kapcsolatban egy történetet! Egyszer egy komikus fellépett egy klubban, sok időt töltött a műsor összeállításával, sikere is volt. A klubtulajdonos mondta is neki, övé az állás, jöjjön vissza jövő héten. Új viccekkel tért vissza, ám azok nem jöttek be a publikumnak. A tulaj azt mondta, az emberek szeretik a régi vicceket, ha változtatni akar, azt lépésenként tegye. Én megfogadtam ezt a tanácsot. Mindig akadnak olyanok, akik elégedetlenek, de mi vagyunk a színpadon.

🎤 Az ‘In Rock’ albumot sokan a hard rock egyik mérföldkövének tartják, Ritchie Blackmore mellett téged mondanak az album másik fő alkotójának. Hogy látod a lemezt?

🎸 Megint visszatértünk oda, hogy a közönség meg akar változtatni valamit. Ők csak egy dolgot akartak megváltoztatni, de két dolog változott a zenekarban, mert Ian Gillan és én beléptünk. Nem csak a Deep Purple-nek, személy szerint nekem is komoly változást hozott az életembe, és a csapat karaktere is teljesen megváltozott. Addig a Purple kevesebbet komponált, inkább mások dalait dolgozták fel, és amikor Ian és én beszálltunk, abban különböztünk a többiektől, hogy sokat komponáltunk. Ez az album megmutatta, hogy valójában kik is vagyunk.

🎤 Körülbelül másfél évvel ezelőtt hazánkban, Győrben te is részt vettél azon a Jon Lord-emlékkoncerten Bruce Dickinsonnal (Iron Maiden) és John O’Harával (Jethro Tull), ahol a Concertót is eljátszottátok a Győri Filharmonikus Zenekar kíséretében. A Deep Purple-lel nem terveztek hasonló megmozdulásokat?

🎸 Nem zárom ki kategorikusan, azonban jelenleg nem foglalkoztat bennünket a gondolat. Én voltam az egyetlen, aki a Purple-ből színpadra lépett azon az estén. Épphogy túlestünk a Covid-korszakon, a dobos, Bernhard Welz hívott fel, hogy volna-e kedvem hozzá. Annyira nem volt, de akkor már két éve nem álltam színpadra és kellett valami bevezető, mielőtt újra összejöttünk a Deep Purple-lel. Ez nem az a fajta zene, amit minden nap játszanék, nem valószínű, hogy még egyszer belevágnék.

🎤 A Deep Purple pályafutása során egyetlen stúdióalbum nem jelent meg vinyl formátumban, ez az ’Abandon’. Van rá esély, hogy kiadják a lemezt ilyen formátumban?

🎸 Ez a lemezcég asztala, de nem is emlékszem, melyik cég adta, ki, talán a Polygram. Mi csak megírjuk és felvesszük a zenét, a többi a kiadó dolga.

🎤 A szólóalbumaid közt számomra az abszolút kedvenc az ’Elements’, amely egy vérbeli progresszívrock-album. Mesélnél róla röviden, hogyan készült?

🎸 Épp kirúgtak a Deep Purple-ből és producerként kezdtem el dolgozni más muzsikusokkal. De én mindig is dalszerző voltam, és azt gondoltam, készítenem kellene egy saját albumot. Írtam pár dalt, összehívtam pár embert, elkezdtük a munkát. Nem volt rajtam nyomás, hiszen a saját albumomról volt szó. A stúdióban együtt dolgoztam Simon Phillipsszel és Mickey Lee Soule-lal. Egy hét után négy vagy öt dallal kész voltunk, de nem tetszett a végeredmény. Két választás előtt álltam: vagy abbahagyom az egészet és akkor minden megy a kukába, vagy valami mást csinálok. Az utóbbi mellett döntöttem, ezt meg is mondtam a két cimborámnak. Aztán összehoztam valami olyat, amire pár hónappal előtte még csak nem is gondoltam. Agyaltam, miről is szól ez az egész, és kipattant, hogy ez a négy őselemről (Elements) szól. Egy reggel felkeltem, odaültem a zongorához és elkészült az egyik tétel, már nem emlékszem, pontosan melyik. Elhatároztam, hogy nem kell ide gitár, és én szeretem tartani magam a döntéseimhez a stúdióban. Mivel a Deep Purple akkor is egy gitáralapú zenekar volt, valami mással hozakodtam elő, ezért nincs elektromos gitár a lemezen. Egy vagy két évig tartottak a felvételek, még egy szimfonikus zenekar is rájátszott. Nem az volt a lényeg, hogy sokat eladjunk belőle, hanem az, hogy kifejezzem saját magam a zenémben. Nem is kelt el sok példányban.

(A cikkben Aggie Anthimidou képei szerepelnek.)

Megosztás