Az utóbbi napokban sokat emlegetett szilveszteri KISS-koncert előtt Gene Simmons és Paul Stanley interjút adott.

Gene Simmons Paul Stanley

Az ismert dubai újságírónak, Marwa Hamadnak nyilatkoztak a gulfnews.com felületén, néhány érdekes részletet kiemelünk a beszélgetésből.

 

 

A rock and roll mai állapotát és a műfajra gyakorolt saját hatásukat így látja Paul Stanley: „Az mindenesetre nagyon érdekes, hogy a zene széles palettáján a rock and roll az egyetlen műfaj, amely a koncerteken folyamatosan megtölti a nézőteret. És most hadd legyek őszinte: ha elmész mostanában egy bulira, akkor egy KISS-show-t fogsz látni. Bármely koncertteremben, ahova ellátogatsz, a KISS-DNS-sel találkozol. Képletesen megírtuk ezt a könyvet és tudom, hogy nincs olyan zenekar vagy előadó, akin ne kezdenék el kuncogni, mert látom rajtuk a védjegyünket. Ez ugyanakkor megmutatja a közönségnek is, hogy ne érjék be kevesebbel. Bármennyire is halott a rock and roll manapság, nagyban mernék rá tenni, hogy a Led Zeppelin mindent túl fog élni, olyanokat is, akik jelenleg vezetik a lemezeladásokat.”

Gene Simmons – hazánk sarja – talán még pesszimistább a műfaj jövőjét látva: „A rock halott, éspedig azért, mert az új bandák nem alkottak semmi izgalmasat, maradandót. Oké, a Foo Fighters egy eszméletlenül jó banda, de ők is már több mint húsz éve nyomják. Menjünk vissza az 58 és 88 közti időszakra, ez harminc év. Ekkor jött Elvis, a Beatles, a Stones, Hendrix és még folytathatnám. A diszkózenében feltűnt Madonna, a hard rockban az AC/DC, esetleg mi és még néhányan. A Motown-istálló csodálatos zenéket hozott össze. 1988-tól több mint harminc év telt el, mondja meg valaki, hogy ki az új Beatles. Senki sem tudja, mert nincs ilyen. Habár akadnak népszerű formációk, mint a koreai BTS, meg még néhányan, de ez nem jelenti azt, hogy ikonikus előadók lennének, és zenei örökséget alkottak volna. Manapság nem erről van szó.”

Arra a kérdésre, hogy az elkövetkező harminc évben esetleg feltűnik-e ikonikus előadó, Gene lehűtötte a kedélyeket: „Kétlem. A maga idejében a Beatles egy páratlan jelenség volt: írták, hangszerelték a dalaikat, és legtöbbször mindenféle utómunka nélkül szalagra játszották őket. A digitális technika akkor még szóba sem jöhetett, az éneket utólag nem javították. Ez nem fog megismétlődni. A mai kor előadói nagyon is függnek a technikától, lehet, hogy nem is ismernénk fel őket olyan felvételről, amikor a zuhany alatt énekelnek. Valószínűleg sokkoló lenne. A rapperek például nem tudnak hangszeren játszani, nem is írnak dalokat, csak szövegeket. Náluk nincsenek melódiák, akkordok. Nem azt mondom, hogy a rap nem fontos, mert igenis az. De messze nem olyan, mint a Beatles.”

Megosztás