Marilyn Manson három évtizede az industrial metal és a shock rock egyik legismertebb alakja, kilenc év várakozás után végre újra hazánkban lépett színpadra, a Budapest Park pedig egy estére teljesen az ő világává változott.
Őszintén szólva már hetekkel a koncert előtt azon gondolkodtam, hogyan lett Marilyn Manson budapesti fellépése szinte pillanatok alatt teltházas. Vajon a körülötte évek óta zajló botrányok miatt? Mert még mindig akkora látványosság, hogy mindenki egyszer látni akarja élőben? Vagy tényleg ekkora rajongótábora van itthon? Az első dal után nagyjából egy perc alatt megkaptam a választ: nem egy botrányhőst láttam a színpadon, hanem egy olyan előadót, aki simán képes több ezer ember figyelmét magára vonni.
Brian Hugh Warner a Marilyn Manson művésznévvel már a kezdetektől üzenni akart: Marilyn Monroe, Hollywood csillagának keresztnevét és Charles Manson vezetéknevét (aki 1969-ben több brutális gyilkosságot követett el, köztük Sharon Tate meggyilkolását) olvasztotta össze, ezzel a szépség és a sötétség kettősségét állítva egymás mellé. Érdekesség, hogy a The Pale Emperor (magyarul „Sápadt Császár” – ami önmagará is utal) című, 2015-ben megjelent album óta a rajongók egy része gyakran egyszerűen csak „The Emperor” néven emlegeti, utalva az uralkodói, tekintélyt sugárzó karakterére.
A koncertkritikusok általában egyedül járják végig az ilyen estéket, most viszont a húgommal érkeztem a Budapest Parkba és már belépéskor feltűnt, milyen társaság gyűlt össze. Fekete bőrruhák, festett arcok, extrém frizurák, szegecsek, platformbakancsok – mintha mindenki egy kicsit Marilyn Manson világába akart volna be(k)öltözni. Mi ehhez képest teljesen hétköznapi ruhában álltunk a tömegben, így vicces módon pont mi lógtunk ki a sorból.
A VOWWS gyorsan bemelegítette a közönséget, rövid átszerelés után jött is a főprodukció: Marilyn Manson. A felvezető dal a színpad elé kifeszített fekete függöny mögött zajlott, úgyhogy igazából semmit sem láttam abból, mi történik odabent, pedig egészen közel álltunk a színpadhoz, csak hát a testmagasságom most sem vált előnyömre. Aztán lehullott a lepel, megszólalt az első dal, és onnantól kezdve teljesen mindegy volt, mit nem láttam az intróból. A Nod If You Understand akkorát szólt, hogy arra nemigen van megfelelő szó, talán a zseniális a legjobb kifejezés rá.
Manson elképesztően jó formában volt minden szempontból. A hangja végig hibátlan volt, a színpadot pedig úgy járta be, mintha húsz évvel fiatalabb lenne. Nem emlékeztem a korára (az csak egy szám, nemde?), ezért egyszer csak odafordultam a húgomhoz, és megkérdeztem, hány éves is pontosan. Amikor rávágta, hogy ugyanannyi, mint anyánk, csodálkozva néztem magam elé, a külseje szinte kortalan, az energiája pedig könnyen megszégyeníthet jó pár nála fiatalabb előadót.
A műsor alatt a Park hangzása tiszta és erőteljes volt. A gitárok brutálisan szóltak, a zenekar végig jól játszott. Külön tetszett, hogy még az olyan apróságokra is figyeltek, mint a megjelenés: a tagok rúzsa (vagy inkább szájfestése) a koncert előrehaladtával egyre jobban elkenődött. Ahogy izzadtak és pörgött a show, úgy csúszott szét a smink is, és ez meglehetősen jól illett és ahhoz a nyomasztó, sötét világhoz, amit Marilyn Manson a színpadon képvisel.
A setlist sem nagyon hagyott okot panaszra. A Disposable Teens, a The Dope Show, a Tourniquet, a Sweet Dreams (Are Made Of This), a The Beautiful People és a Personal Jesus alatt gyakorlatilag mindenki együtt énekelt. Az show végére – bár igazából már az első dalok után – egyértelművé vált számomra, hogy ezt a koncertet nem a botrányok, hanem Marilyn Manson adta el. Még mindig olyan kisugárzása van, hogy gond nélkül megtölt egy tizenezres helyszínt. Ekkorra már egyáltalán nem tűnt túlzásnak, hogy a rajongók egy része „Emperorként” emlegeti: ritka, amikor egy előadó ennyire (császári) természetességgel uralja a színpadot. Az estét pedig csak még emlékezetesebbé tette, hogy ezúttal nem egyedül éltem át – egy ilyen koncertet egyszerűen jó valakivel megosztani.
Szerző: Balya Boglárka
Fotók: Barabás Levente
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
Legutóbbi hozzászólások