A múlt hétvégén a Summer Hell uralta Budapestet, de aki áprilisban ott volt a Barba Negrában, annak ez az érzés már ismerős lehetett. A pokol ugyanis nem nyáron nyitotta meg a kapuit. A Nails elment vadászni, az Exodus meglőtte, a Carcass hazavitte, a Kreator megsütötte… a közönség pedig mind megette – valahogy így lehetne a legrövidebben összefoglalni azt a bizonyos tavaszi estét.
A Barba Negra Red Stage ezúttal nem csak koncerthelyszín volt, hanem igazi csatatér: négy zenekar, négy különböző megközelítés, egyetlen őrült hétfői napon! Ritka, üresjárat nélküli felhozatal volt ez, amit már az is egyértelművé tett, hogy a küzdőtér az első hangoktól kezdve zsúfolásig megtelt.
A kaliforniai Nails minden felvezetés nélkül robbant be a színpadra. A trió rövid, brutális dalai szinte megállás nélkül jöttek egymás után. A frontember Todd Jones alig mozdult és kissé introvertáltnak is tűnt, de nem is kellett különösebb duma – a zene magáért beszélt. A grindcore, hardcore, death metal (és kicsi punk) keveréke kegyetlen erővel hatott – és hogy lehet ezt lereagálni? Jó gondolat: a közönség azonnal vad pogózásba kezdett. Az olyan dalok, mint a Suffering Soul, I Can’t Turn It Off vagy a You Will Never Be One Of Us pusztító hatást hoztak magukkal, szinte semmi időt nem hagyva a közönségnek az unalomra!
Setlist: Suffering Soul / Lacking The Ability To Process Empathy / Conform / Scum Will Rise / Violence Is Forever / God’s Cold Hands / Wide Open Wound / Made To Make You Fail / I Can’t Turn It Off / I Will Not Follow / Endless Resistance / You Will Never Be One Of Us / Unsilent Death
A szintén amerikai Exodusszal az este irányt váltott: a death metal sötétsége egy energikusabb thrash metal hangulatba csapott át. Steve „Zetro” Souza karizmatikus jelenléte nagyszerűen érvényesült, mint egy ceremóniamester (vagy inkább parancsnok), a színpad elejére állt, felemelt fővel és előrelendített karokkal vezényelte mozgásba (pontosabban „mosholásra”) a közönséget. (A látvány óhatatlanul felidézte a januári Architects-koncertet, ahol a frontember hasonló tekintéllyel irányította a rajongókat.)
Gary Holt és Lee Altus riffjei pengeélesen szóltak, Tom Hunting dobjátéka pedig masszív alapot adtak mindvégig. A koncert egyik legváratlanabb pillanata akkor érkezett, amikor a közönségből felhívtak egy srácot, aki Gary Holt gitárján játszhatott együtt a legendás gitárossal – a srác már most kész rocksztárnak tűnt, és aligha kérdés, milyen jövőt képzel el magának!
Setlist: We Will Rock You / 3111 / Bonded By Blood / Deathamphetamine / Blacklist / Goliath / A Lesson In Violence / The Toxic Waltz / Strike Of The Beast
A harmadik fellépő, a Carcass ugyancsak teljesen más hangulatot hozott: kevésbé volt kaotikus, inkább átgondolt, precíz és technikás. A közel negyven év tapasztalat minden hangban benne volt, mégis frissnek és kellően pörgősnek hatott a produkció (elárulhatom, nálam ők vitték el a pálmát). Jeff Walker énekes-basszusgitáros egy nagyon karakteres frontember. A tavalyi váltás – amikor levágatta és hagyta őszülni a haját – csak még tovább erősíti azt a természetes, minden erőlködéstől mentes hitelességet, ami jellemzi: nem játszik szerepet, és egyszerűen csak az, aki. Végig a rá jellemző, karcos hangon énekelt, miközben a basszusgitárját teljes átéléssel pengette – időnként magasba emelve, mintha Thor kalapácsát tartaná a kezében. Daniel Wilding dobos helyére most Waltteri Väyrynen ült be, aki magabiztosan vitte a hátán a produkciót, Ben Ash gitáros pedig szépen ráépített erre, még súlyosabbá téve a hangzást. Ezen a ponton az esemény már túllépett a tápétaszaggató zúzáson: egy átgondoltabb, mégis brutális hangulatú zenélésbe lendült át– ami (nekem) kifejezetten jól is esett!
Setlist: Unfit For Human Consumption / Buried Dreams / Incarnated Solvent Abuse / No Love Lost / Death Certificate / Dance Of Ixtab / Genital Grinder / Exhume To Consume / Corporal Jigsore Quandary / Heartwork
Az estét a német trash metal banda, a Kreator zárta. A hosszabb átállást követően végre kezdetét vette a koncert, és már a színpad elé kifeszített lepel is sejttette, hogy itt bizony nem egy hétköznapi show-t fogunk látni. Felcsendültek a kezdő dallamok, Barry McGuire 1965-ös Eve Of Destruction című slágere szólalt meg, miközben a lepelre vetített véres csatajelenetek fokozták a feszültséget – ritkán látni ennyire erőteljes és hatásos intrót! A Kreator ezzel egyértelműen az emberi erőszak, a politikai őrület és a folyamatosan visszatérő globális fenyegetések aktualitására kíván reflektálni. A dal végén a lepel lehullott, feltárva egy egészen elképesztő látványvilágot: fáklyák, démoni alakok és extrém kreálmányok uralták a színpadot, annyira magával ragadó módon, hogy egyetlen pillanatra sem lehetett elfordítani a tekintetet. A középpontban egy hatalmas, félbevágott ördögfej szolgált emelvényként, amelynek belsejében Jürgen Reil kapott helyet a dobok mögött.
Mille Petrozza mikrofonállványát levágott lények fejei díszítették, de volt még vörös konfettieső, sűrű füst, felcsapó lángok, valamint hosszú, vörös szalagok, amelyek szinte végig a közönség fölött lógtak – mintha groteszk módon belsőségek csüngtek volna alá a koncert teljes ideje alatt – tovább erősítve a sötét, apokaliptikus hangulatot. Ezen elemek összessége pillanatok alatt háborús övezetté változtatták a Barba Negrát.
Ebben a felfokozott, önkívületi hangulatban Mille Petrozza végig hergelve és irányítva tartotta kézben a közönséget: mindez a Hordes Of Chaos alatt hágott tetőfokára, amikor is az egész helyszín valóban egy (f)elszabadult, őrjöngő káosszá vált. Britta Görtz (Chaos Rising, Hiraes) vendégszereplése a Tränenpalast alatt (mindezek után) üdítően hatott, egy rövid lélegzetvételnyi szünetet hozva a mindent átható háborús hangulatba. Zeneileg és látványban a Kreator ötösre vizsgázott, és egy végletekig intenzív élményt nyújtott a közönségnek.
És hogy mi lett a vége az „ez elment vadászni…” kvartett történetének? Az, hogy ezen az estén mindenki jóllakott – de (szerintem) még így is maradt étvágy a folytatásra!
Setlilst: Seven Serpents / Hail To The Hordes / Enemy Of God / Satanic Anarchy / Sergio Corbucci Is Dead / Hate Über Alles / People Of The Lie / Betrayer / Krushers Of The World / Hordes Of Chaos (A Necrologue For The Elite) / Satan Is Real / Loyal To The Grave / Mars Mantra / Phantom Antichrist / Tränenpalast (Britta Görtz közreműködésével) / Endless Pain / 666 – World Divided / The Patriarch / Violent Revolution / Pleasure To Kill
Szöveg: Balya Boglárka
Fotók: Török Tamás (TT), Bende Csaba
Köszönet a H-Music Hungarynek!
Legutóbbi hozzászólások