Tegnap megjelent a Rolling Stones 64 éves pályafutásának 25. stúdióalbuma, és erre nem kellett 18 évet várni, mint az előzőre. Határozottan szerethető, friss hangzású anyag született, azonnal felismerhető Stones-jegyekkel, öreguras nosztalgiavonatozásnak semmi nyoma!
Ha valakit belezavarodna a matekba, az nem a véletlen műve, mert a Rolling Stones a pályája kezdetén több lemezét is eltérő címmel és grafikával, némileg különböző tartalommal adta ki Európában és Amerikában, így van némi duplikáció a 60-as években, de ez a 25. stúdióalbumuk, nem tévedés.
Amikor 2023-ban kiadták a ‘Hackney Diamonds‘-ot, a világ elismeréssel nyugtázta, hogy a nyolcvanas éveikhez közelítő rocklegendák képesek voltak a nevükhöz méltó, energikus és kifejezetten élvezhető albummal előrukkolni. Arra viszont senki sem számított, hogy a zenekar nem dől hátra a fotelban, hanem szinte azonnal visszatér a stúdióba. A tegnap megjelent ‘Foreign Tongues’ egy szinte rohamtempóban, alig egy hónap alatt rögzített, 14 dalos anyag, ami bebizonyítja, hogy a Mick Jagger–Keith Richards–Ronnie Wood trióban még mindig lobog a tűz.
Az album mögött újra a Grammy-díjas sikerkovács, Andrew Watt áll producerként, aki remekül ráérzett, hogyan kell a Stones klasszikus, nyers, bluesy gyökereit egy kis modern, dögös hangzással tálalni. Jagger elmondása szerint a szűkre szabott, négyhetes stúdióidő jót tett a dinamikának, nem volt idő a dalok túlfinomítására vagy agyongondolására. Ez a fajta élő lüktetés és feszültség végigvonul a teljes anyagon, ami sok szempontból a klasszikus ‘Exile On Main St.’ korszakának spontaneitását idézi. A lemez ráadásul visszatérést jelent a gyökerekhez a helyszín tekintetében is, a londoni Metropolis stúdióban rögzített dalokba kissé beszivárgott a brit főváros hangulata.
A változatos és gazdag hagszerelést illusztris vendéglista színezi, a lemezen felbukkan Paul McCartney, a Cure-ból ismert Robert Smith, a Red Hot Chili Peppers dobosa, Chad Smith, sőt még Steve Winwood is. A néhai Charlie Watts is felbukkan a lemezen, akinek a halála előtti utolsó stúdiófelvételekből megmentett dobtémái jelennek meg egy dalban.
A kissé meghökkentő, merészen modern borítót Nathaniel Mary Quinn amerikai művész készítette, a ‘Trinity’ című, pasztell- és kollázstechnikával megalkotott szürrealista portré a zenekar tagjainak arcát mossa össze, kilépve a klasszikus nyelves dizájnok világából.
Az album sokféle fizikai formátumban kapható a hazai lemezboltokban, illetve meghallgatható a nagy streaming szolgáltatóknál, a fenti lemezborítónkra klikkelve is.
Legutóbbi hozzászólások