Huszonöt éves jubileumát ünnepelte a Cry Free, a magyar Deep Purple tribute band, és olyan hangulatot csináltak az Arena Plaza kertjében, hogy még a hatvanas életkorú nézők is újra huszonötnek érezhették magukat.
A ’Common Ground’ azoknak a BBT-rajongóknak lehet kedves, akik szimpatizáltak a kétlemezes ’English Electric’ albummal, vagy épp a ’Folklore’-ral. Sokszínű és érdekes lett ez a lemez, de valami miatt azt érzem, hogy ez most biztonsági játék.
Ez most egy rendhagyó és különleges írás lesz, speciális szemszögből, a kulisszák mögül mutatnám meg a „Második évtized”-re keresztelt koncertet. Volt szerencsém ugyanis reggeltől a stábhoz csatlakozni és végignézni, miként áll össze ez a grandiózus produkció.
Sajnálom, hogy ilyen gyorsan és ilyen szomorúan lett vége a zenekar történetének, mert az itt hallott két saját dal alapján bőven volt még mondanivalója Alexi Laihónak, és valószínűleg egy hasonlóan ígéretes karriert épített volna fel új társaival, mint tette azt a Children Of Bodom esetében korábban.
Nem volt hiábavaló a várakozás, a fiatal progmetál-alakulat ismét szintet lépett és továbbfejlesztette a már egyébként is egyedi stílusát. Az ígéretekhez híven a ’Witness’ súlyosabb anyag lett az előzőnél, tonnás himnuszokat tartogat, de a lágyabb dalok sem okoztak csalódást. Hamisítatlan Vola-hangulat, kiváló zenészi teljesítmények, sajátos atmoszféra, mi kell még? Nyomás hallgatni!
A közönségben még többségben vannak a régi fanok, de szerintem idővel a keményebb zene rajongói is beszivárognak, ha nagy számban maradnak az új lemez tételei, illetve ha a régebbi számok is megkapják a koncerteken a maguk „szőrös tökű” verzióit.
Legutóbbi hozzászólások