Udo Dirkschneider úgy viszi előre, lemezről lemezre zenekarát, az U.D.O.-t, akár John Kramer ötleteivel, csapdáival a ‘Fűrész’-filmeket. Csak míg azok színvonala erősen csökkent egy idő után, az U.D.O.-n nem érzem, hogy fogna az idő. És hiába dobja be akár címnek is, hogy ‘Game Over’, várjuk a következő folytatást, mint a moziban.
Ian Anderson vérbeli progresszív rockzenét írt az új Jethro Tull lemezre fantáziadús, kiváló hangszereléssel, olyan zenei témákkal, melyek gyökerei visszanyúlnak a hetvenes évtized első felébe. A gondolatgazdag szövegeken érdemes elmélkedni, hiszen komoly mondanivalóval fordulnak az ember felé. Anderson nem egy átlagos rocker, és ezt az új album ékesen bizonyítja.
Tony Martin a Black Sabbath tagjaként vált a rockzene egyik legnagyobb hangjává, 5 Sabbath-stúdióalbumot énekelt fel. Bár ilyen léptékű művet azóta se alkotott, mindig minőségi munkát engedett ki a kezei közül. A ‘Thorns’ esetében sincs másképp, amelyen abszolút a 21. század hangján szólal meg úgy, hogy nem téveszti szem elől azokat a zenei gyökereket, amelyek a világhírt hozták számára.
A kanadai polihisztor költő-énekesnő-zenész-képzőművész az első négy albumával beírta magát a 20. század művészettörténetének legjelentősebb lapjaira. Ez a csomag ennek a négy nagylemeznek a felújított változatát foglalja magába.
Miles Davis egész pályafutása alatt az újat kereste és mindig megtalálta, hiszen valamennyi korszakában találunk iránymutató alkotásokat. Ez a kiváló koncertalbum utolsó, rendkívül innovatív periódusát idézi meg, mely biztos, hogy még tovább fejlődött volna, ha marad rá ideje.
Egy szerethető dalcsokrot állított össze Pataky Attila és zenekara az utolsó, fizikai formában megjelenő nagylemezükre (remélem, nem igaz!), amelynek néhány dala kifejezetten remekül fog illeszkedni az EDDA művek koncertműsorába.
Legutóbbi hozzászólások