Nyáron kerül a boltokba az Avantasia kilencedik stúdióalbuma. A metálopera honlapján megjelent egy rövid interjú Tobias Sammettel, melyben elárulja az új album címét, és sok személyes dolgot is az anyaggal kapcsolatban.
Nick D’Virgilio, Neal Morse és Ross Jennings közös projektje elsősorban azoknak szól, akik szívet melengető dallamokra és emberfeletti énekteljesítményre vágynak. A progresszív műfajt hátrahagyva itt most a dalok és az éneklés öröme lett az elsődleges. Ha lesz folytatás, akkor én több Julia, Everything I Am típusú dalnak örülnék.
A 21. század Bon Jovija a Kissin’ Dynamite. Kicsit germános, kicsit popos, de a miénk, akik szeretjük ezt a műfajt. A nyolcvanas évek arénarockja visszatért a képükben, és bár ez a lemez nem ütött akkorát, mint a ‘Money, Sex & Power’ vagy a legutóbbi ‘Ecstasy’, de messze jobb, mint amit a mára Jovi Jovi Jasperré degradálódott amerikaiak csináltak az elmúlt 25 évben.
A ’Revel In Time’ az eddigi Star One-albumok közül a legkomplexebb, az Ayreonhoz mérhető impozáns vendégsereg hallható rajta. Jó volt hallani, hogy Arjen Lucassen el tudott szakadni a számára kulcsfontosságú színpadiasságtól, ezeket az egyszerűbb dalokat jobban értékelhetik, akik a ’Transitus’-ban csalódtak. Előremutató és ambiciózus projekt született.
Most is egy sokszínű albumot hallunk, amelyben a bluesműfaj hagyományait előtérbe helyezi hősünk, az a kopott Fender pedig most is elképesztően szól. Dan Patlansky újra mesélt, és nem feltétlenül volt szüksége ehhez szavakra, ő az a muzsikus, akinek gondozásában a műfaj biztos kezekben van.
A Saxon él, virul és remekül van, köszönhetően a régóta stabil felállásnak is. Egy tökös, tempós metállemezzel jöttek elő, amelynek dalaiban sok helyen felidézték a ’80-as évek elejének ma már klasszikus stílusát. Maradandónak ígérkezik ez a lemez a karrierjükben, jól fognak szólni az új dalok a koncertprogramban. Csak hát ez a rettenetes borító…
Legutóbbi hozzászólások