Az idei Gary Moore-Emlékest amolyan „kabosgyulásan” lett felépítve: „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit”. Fél 8-tól majdnem fél 12-ig tartott a show, melyben 7 gitáros – köztük Gary Moore testvére és lánya – emlékezett az északírek csodafegyverére, aki levette a lábukról a rockrajongókat, mint Phil Lynott és a bluesimádókat is, mint Rory Gallagher.
A Trick Or Treat turnékezdése jól sikerült, még egy dalpremiert is kaptunk a remek műsorban, a Nanowar Of Steel nem érdemtelenül játszik nálunk mindig telt házak előtt, a Dynazty pedig nagyon beérett, egy remek frontemberré váló énekessel és biztos kezű zenészekkel mutatta meg, miért imádják a magyarok őket. Bízom benne, a legközelebbi magyar dátumon már mindannyian rendes hosszúságú programmal jönnek, mert sok jó dal maradt az öltözőben.
25 éves album, 25 éves szövegek, 25 éves dallamok. A Junkies tagjai nemigen hitték, hogy 25 év múlva is lehet aktuális. Pedig az.
Szerencsésnek érzem magam, hogy a Metalite itt kapcsolódott be a turnéba és végre élőben láthattam őket, nem is okoztak csalódást. A The Night Flight Orchestra pedig megint igazi partihangulatot varázsolt a Dürer falai közé. Ezzel a légitársasággal bármikor elszállnék…
Tobias Sammet Avantasia projektjében olyan duetteket láttunk – a Kamelot, a Mr. Big, a Firewind, a Pretty Maids, a H.E.A.T, a Seven Spires és a Moonlight Haze énekeseinek jóvoltából –, amiknek a megvalósulására is kicsi volt az esély, a teljesítményüket meg csak távolról figyelheti irigykedve a magyar tévéműsor, a Nagy Duett szereplőgárdája.
A ’Blood Dynasty’ összességében jó lett, minden dalban van valami kapaszkodó, mindegyiket telepakolták kitörölhetetlen dallamokkal, amelyek miatt újra és újra elindítod. Egy aprócska gond van csak vele, hogy már minden másodperce ismerős.
Legutóbbi hozzászólások