írta Márki Miklós (Bigfoot) | 2021.12.17.
Jerry Garcia és bandája, a Grateful Dead nem fukarkodott a koncertalbumok készítésével, ez a cím nélküli anyag – melyet később kezdtek ’Skull & Roses’-nak hívni a borítón látható rajz után – az addigi nem túl hosszú pályafutásuk alatti második koncertlemez volt. Csakúgy, mint a legtöbb megelőző újrakiadás esetén, a megjelenés félszáz éves jubileumára megtoldották az eredeti kiadványt még egy, eddig nem publikált koncerttel ugyanebből az időből.
írta Márki Miklós (Bigfoot) | 2021.12.13.
A nyolcvanas évek elején induló neoprogresszív rock legnépszerűbb csapata volt a Marillion. Az évtizedben alkotott albumaikat ma már a neo előtag nélkül, a progresszív rock jelentős alkotásaiként tarják számon. E gyöngyszemek egyike a ’Fugazi’.
írta Márki Miklós (Bigfoot) | 2021.12.07.
Drága Mecky, mostantól a Föld árnyékos oldalán Somló, Blöró, Laci, Misi és te együtt nyomjátok tovább, a keverőpultnál pedig Nemes ül. De ezt mi már sajnos nem hallhatjuk…
írta Kárpáti Szabolcs (karpatisz) | 2021.11.20.
A Beatles zenei örökségében a ’Let It Be’-re sokan úgy tekintettek, mintha egy utólag felvarrt gomb lenne a kabáton. Igaz, ötven évet kellett várni rá, de végre kijelenthető, hogy ez az elem igenis fontos része az egésznek. Ezzel az újrakiadással végre méltó helyére került az album.
írta Csiki Gábor (CsiGabiGa) | 2021.10.09.
Az a fura helyzet állt elő, hogy a két utolsó Styx-lemezt inkább érzem Tommy Shaw-szólóalbumnak, míg a Dennis DeYoung szólólemezekben érzem azt a potenciált, amit a 70-es és 80-as évek Styx-anyagai hordoztak.
írta Kárpáti Szabolcs (karpatisz) | 2021.09.24.
A Beatles felbomlása után, de még 1970-ben mind a négyen rögtön fejest ugrottak a szólókarrierbe, és az egykori négyes örökségét önálló albumaikon vitték tovább. Érdekes lenne egymás után végighallgatni mai füllel a négy szólólemezt. Vajon melyik tud még újat nyújtani ennyi év után? George Harrison lemezének 50 éves bővített változata tudott!
Legutóbbi hozzászólások