A járvány és a vele járó karantén legnagyobb átka számunkra, rockrajongók számára, hogy megszűntek a koncertek. Hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatunkat – és a tiéteket is – koncertlemezek kivesézésébe fogtunk. Pretty Maids, Jeff Scott Soto, Blue Öyster Cult, Josh Smith, Subsignal és Yogi Lang. És a végén levezetésként még van egy stúdió EP is a Bad Joke-tól, ahol Tüdő újabban énekel.
Érett, jól felépített progresszív metal rapszódia komoly mondanivalóval, aminek eleget költöttek ezúttal a megszólalására is, ebben könyökig benne van Jens Bogren (Opeth, Devin Townsend Project, Leprous) hangmérnök keze. Biztos helye van az albumnak az éves listámon.
Adrian Vandenberg megírta Ronnie Romerónak azt a Rainbow-lemezt, amit Ritchie Blackmore elfelejtett. Ha egy kicsit jobban elengedte volna magát szólók terén, akkor nem sajnáltam volna tőle még a 10 pontot sem! 35 évet vártam egy új Vandenberg-lemezre. Megérte!
Az ’Obsidian’ valahol az előző két lemez stílusának keresztmetszetén próbál egyensúlyozni, ezáltal nem is mutat semmi olyan újdonságot, melyet ne hallottunk volna tőlük. Fejlődésük görbéje pont úgy laposodott el, mint a koronavírus terjedési íve, de ettől ez egy nagyon jó lemez.
A Pattern-Seeking Animals új lemeze köröket ver a tavalyi bemutatkozóra, ettől függetlenül továbbra sem nagyon fogom hallgatni ezeket a dalokat a jövőben. Lehet valaki jó zeneszerző, tudhatja jól a szakmát, de az érzelemmentesség nem tesz jót ennek a formációnak, és attól a gondolattól sem tudok szabadulni, hogy ez csak a Spock’s Beard egy gyenge reinkarnációja.
Legutóbbi hozzászólások