fbpx

Kristoffer Gildenlöw - HomeBound

Kristoffer Gildenlöw egy nagyszerű zenész és ezt ismét bebizonyítja a nagyvilágnak azzal, hogy egy különleges hangvételű és érzelmi világú lemezt készített. Legutóbbi önálló kiadványa 2016-ban jelent meg, így nem csoda, hogy nagyobb mennyiségben gyűltek össze a dalok képzeletbeli fiókjában. Az ’Empty’ címmel készülő lemezének felvételeit már meg is kezdte, amikor rájött, hogy túl sok minden van itt, ami nem fér rá egy lemezre. Megpróbálta kategorizálni saját műveit, végül arra jutott, hogy a rock n’ roll, a szimfonikus, a keményebb és sötétebb vonalú szerzeményeket tartja meg a jövőben megjelenő ’Empty’-re, vagyis megmaradt néhány dal, amelyek lágyabbak, akusztikus hangszerelésűek és szövegileg inkább az álomvilág felé hajlók. A basszeros arra jutott, hogy ezeket egy amolyan két lemez közötti digitális EP-ként adja ki. A már meglévő dalok mellé persze még születtek újak is, így összeállt egy nyolc dalból álló csokor, ez lett végül a ’Homebound’. Az elkészült harmincpercnyi anyagot Kristoffer disztribútora kevesellte, és még két dallal kibővítette, így öltött végleges formát a teljes nagylemez. A Never Changed az a bónusz, ami sajnálatos módon a nagyközönség elé kerülő változaton nem található meg, csak az LP lemezen, illetve a szerzői kiadású CD + DVD változaton a szöveges kisfilmek között. Az eredetileg áprilisra tervezett időpont helyett június elején ismerhettem meg a kilenc dalt tartalmazó változatot.

Kristoffer Gildenlöw

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

A ’Homebound’ első hangjai megnyugvást hoznak az ember számára, a hegedűszó és a szél zúgása megadja az alaphangulatot. Az Eternal és a Holy Ground jól érezhetően összekapcsolódik. Ebbe a sejtelmességbe érkezik meg Kristoffer akusztikus gitárjával. A többszólamú ének, az énekhang egyedi jellege is egykori svéd csapatának, a Pain Of Salvationnek a klasszikus anyagait idézi meg bennem. A folytatásban érkező Like Father Like Son pedig egyszerűen elvarázsol. A sejtelmes kezdés után már a teljes hangszerpaletta megjelenik. Kristoffer egyedi ízű basszusai jól felismerhetők, az ének pedig ismét megteremti azt a különleges légkört, amit a Gildenlöw névtől elvárunk, de a Kayak gitárosának jellegzetes szólója is jól belesimul ebbe a környezetbe. Sander van Helvoort rajzai a klipben pedig tökéletesen visszaadják azt a lelkiállapotot, amibe a dal ringat.

A folytatásban a melankólia válik uralkodóvá. Kiemelhetném az Infectedet is, de személy szerint inkább a Snow-t nevezném zászlóshajónak, ez a két dal tényleg kilóg abból a világból, amit a ’Homebound’-on a legtöbbet hallhatunk. Akik szerették a Pain Of Salvationt, azoknak ismerős lehet ez a fajta vonulat, a mélabú, a fájdalom szinte csak ebben a két dalban jelennek meg. Ezekre aztán hatványozottan igaz, hogy csak egy megfelelő lelkiállapotban jutnak el az emberhez. Nem könnyű a közel kilenc perc egyszerre, de bátran ki merem jelenteni, hogy nélkülük más volna az egész lemez képe.

Az utolsó négy szerzemény visszatér ahhoz a világhoz, melyet a Like Father Like Son képvisel. Az akusztikus gitár alapra díszítő elemeket varázsol az elektromos gitár, az érintő nélküli basszuskíséret pedig külön gyöngyszem. Ezek közül az Our Home, ami leginkább megmutatható bármikor önállóan is, akinek ez a dal tetszik, annak az egész ’Homebound’ be fog jönni. Minden benne van ebben a műben, amiről a kiadványt felismerhetjük. A másik favorit a vége felé helyet kapó Leonard Cohen-feldolgozás, a Chelsea Hotel #2. A lehangolt nejlonhúros gitáron hallható kíséret súlyt ad a dalnak. Az ének a Kristofferre jellemző mélyebb tónus, de benne van testvérének karaktere is. Az egész dal tényleg megragadja az embert, de ami a legszebb: stílusában mégsem tér el a többitől. A ’Homebound’ egyik legszebb dala a végére maradt. Kristoffer ismét énekével nyűgöz le, míg egykori zenésztársa, Fredrik Hermansson zongorajátékával bűvöli el az embert. Ez a bő kétperces tétel már elsőre megfogott. Sajnálom, hogy nem láthattam a hozzá készült kisfilmet, amit maga a szerző készített el saját gyermekkori rajzaiból, de az csak a limitált CD + DVD változat második lemezén volt rajta, ami azonban rekord gyorsasággal elfogyott. A gyermeki rajzokból egy komoly és szívszorító történet bontakozik ki, melynek során a szeretett ember elengedését kell feldolgozni.

Összegzés:

A ’The Rain’ után egy csendesebb, de rendkívüli érzelmekkel teli világba kalauzol el minket Kristoffer Gildenlöw. Az egyszerűbb dalszerkezetek is működnek, mert célja ezúttal az, hogy az emberek érzelmeire hasson. Akinek ez a világ azonban idegen, túl lágy, az várjon az ’Empty’-re, mely biztos izgalmas terepet nyújt majd számára. Én ebben is megtaláltam az értéket, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is hallgatni fogom.

Pontszám: 8

 

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

 

Megjelenés: 2020
Kiadó: Dutch Music Works
Weblap: www.kristoffergildenlow.com/
Stílus: akusztikus, alternatív rock
Származás: Hollandia / Svédország

Zenészek:

Kristoffer Gildenlöw – basszusgitár, akusztikus gitár, elektromos gitár, mandolin, billentyűs hangszerek, ének
Dirk Bruinenberg – dob
Jeroen Molenaar – dob
Fredrik Hermansson – zongora
Marcel Singor – gitár
Paul Coenradie – gitár
Joris Lindner – Hammond-orgona
Anne Bakker – hegedű
Maaike Cellist Peterse – cselló
Ola Sjönneby – rézfúvós hangszerek
Jan Willem Ketelaers – vokálok
Erna Auf Der Haar – vokálok

Dalcímek:

  1. Eternal
  2. Holy Ground
  3. Like Father Like Son
  4. Infected
  5. Snow
  6. Our Home
  7. I Cried Today
  8. Chelsea Hotel #2
  9. You Need Not Stay (Away)
Megosztás