Szerző: Csiki Gábor (CsiGabiGa) | 2020.05.08.
Köszönjük, Mr. Pell! Bő 30 éven át szállítottad a pótszereket nekünk, Rainbow-rajongóknak. Ez se rossz, sőt, talán jobb, mint az előzőek, de az a helyzet, hogy a 2020-as év Rainbow-lemezét már megírta más. És ha azt hallgatom, rá kell jönnöm, hogy a pótszer csak az elvonási tüneteket enyhíti, nem helyettesíti az eredetit.
Szerző: Losonczi Péter | 2020.05.06.
A ’What The Dead Man Say’ nem borítja ránk az ajtót, de azért tud jó néhány kellemes percet okozni a hallgatónak, nálam például most jobban betalált, mint néhány elődje. A könnyen megjegyezhető dallamok és a „húsdarálás” nagyjából egyensúlyban van (szerintem utóbbi jobban áll nekik), de találni rajta néhány kiemelkedően jó és emlékezetes riffet is.
Szerző: Hard Rock Magazin | 2020.05.05.
A lemez a banda fejlődésének egy még nem végleges, de érettebb állomását jeleníti meg, amelyben olykor már a saját hangját is megcsillantja a csapat, de azt is hallani lehet, hogy nem mindig szabadítja fel ezt az energiát teljesen, és nem elég merész még, hogy ezek az elemek legyenek többségben.
Szerző: Hard Rock Magazin | 2020.04.30.
Sok meglepetést hoz ez a tavasz! Ez a koronavírus is átírja a tavaszi programokat és a zenészek se mindig azt csinálják, amire számítunk tőlük. Joe Bonamassa például jazzt játszik a The Sleep Eazysben, a Stone Temple Pilots pedig akusztikus lemezt készített. A Theory Of A Deadmantől sem kifejezetten poplemezt vártunk. Hartmann zeneileg ugyan hozta a kötelezőt, de ő is meglepett minket azzal, hogy nem sima válogatáslemezzel rukkolt elő. És végül ott van Jozef Van Wissem, aki egyedi építésű, speciális 24 húros lantjából csal ki meglepő hangokat. De a felfedező ember jelmondata: Lepjetek meg!
Szerző: Losonczi Péter | 2020.04.28.
Számomra az ’Elhagyott város’ az eddigi legjobb Beyond-lemez, mely a hazai színtéren bőven megállja a helyét. Az anyag zenei része kifejezetten fogós, de azzal a korábbi lemezeken sem volt probléma, a néhány humorosra vett szöveg felett pedig szemet tudok hunyni.
Szerző: Losonczi Péter | 2020.04.24.
A Testament újra megmutatta, hogyan kell thrash metalt játszani. Összességében az előző négy lemezt egymás mellé téve nem sok újdonságot fedezünk fel (nem is ezeknek az öreg rókáknak kellene feltalálni újra a spanyolviaszt), de ez cseppet sem számít akkor, amikor ilyen izgalmas dalok születnek a műhelyükben.
Legutóbbi hozzászólások