fbpx

IIVII

Josh Graham (A Storm of Light, Beattle of Mice,ex-Neurosis) multiinstrumentalista zenész IIVII ambient, drone projektje 2017 után új albummal jelentkezett. Josh Graham alkotókedvének a vírus okozta bezártság jót tett, hiszen az előre beharangozott szimpla albumból kettő lett. A két lemez két külön történetet mesél el, olyan vendégzenészek közreműködésével, mint Sarah Pendleton (SubRosa), Mathilde Smessaert (BARST), Jo QuailGregory Simons (Vonnis), Dana Schechter (Insect Ark), Billy Graves (A Storm of Light), Shane Ocell (Sorxe), Kim Thayil (Soundgarden) és Ben Weinman (Dilinger Escape Plan).

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

A ’Grinding Teeth’ albumot Duane és Debra Johnson igaz története ihlette. A többféle testi és mentális betegséggel küzdő Debra Johnson arra kérte férjét, Duane-t, hogy vigye haza a kórházból, és rendezzen neki egy végső „halálpartit”. Nem bízták a véletlenre, s nem mondhatni, hogy nem volt stílusuk. Metamfetamint szívtak, Quiet Riotot hallgattak és szexeltek még egy utolsót. Miután Debra meghalt a férje karjaiban, Duane ágyneműbe csomagolta a testet és felhívta a rendőrséget. A rendőrök kiérkezésekor a bejárati ajtóra az volt festve: „Death Parade God Hell”. A meztelen férfi kifutott a rendőrökhöz, és azt mondta, meghalt a felesége, majd visszafutott, hogy vegyen egy fürdőt. Később a kádban találták meg, ahogy hallucinál, fekete és fehér „dolgokat” akart lemosni a bőréről. A ’Grinding Teeth’ olyan társadalmi és egyéni problémákra világít rá, mint, a kábítószer-függőség, bűnözés és erőszak. A műben olyan kérdések merülnek fel, mint a szerelem, élet és halál, magány, boldogtalanság, lázadás. A lassú, gépies monotonitás, a morgó drone hangképek, s fémes hangok, komor és sötét világot idéznek meg, mely az egész lemezt végigkíséri. Az elektromos cselló és az elektromos hegedű használata még ridegebbé, s élesebbé teszi a hangzást. Josh Graham bátran vegyíti az elektronikát az elektromos gitárral, egyre csak növelve a feszültséget. Egységnyi ismétlődő hangok mozaikszerűen épülnek egymásra, hol simábban, hol élesebben válva el egymástól. A lemezborítón Lucifer pecsétje látható, mely kristályos metamfetaminból rajzolódik ki. Ez a képi világ és a Duane ajtaján található festés adja a kontrasztot a ’Zero Sleep’ borítóján található kereszthez, s egyben utal a történet szürreális sötétségére is.

A ’Zero Sleep’ Thomas D. Rotenberg ’Don’t Forget to Remember’ című rövid sci-fijének adaptációja. Miután az emberiség elveszíti az alvás képességét, tömeges elvándorlás indul meg. A kormányok névtelen fekete tablettákat osztogatnak világszerte. Ezek a kontrollált, és mindenki által áhított tabletták tudnak csak segíteni az elalvásban, míg túladagolásuk a megváltás nem várt útját tárják fel. A remény, kétségbeesés, szeretet és felszabadulás témáit boncolgatja a lemez, melyet vonósokkal, kórussal, elektromos effektekkel és női énekkel érzékeltetnek. Az érzelmességet, bensőségességet még inkább át tudja adni a vonós szekció. Sokkal lágyabb, s finomabb hangképek jellemzik az albumot, de még mindig nagyon fájdalmas és szomorú. A kórus szerepe még grandiózusabbá, s fennköltebbé teszi az albumot, melyben a klasszikus zenei hangzások és a filmzenei hatások egyaránt megtalálhatók. Egy dalt mindenképpen kiemelnék, melyről videó is készült. A Sun and Solace egy nagyon sötét, s végtelen kilátástalanságot tükröző szám, mely a természet és a modern társadalom szétválását boncolgatja. A kórusnak és a lágy billentyűzetnek köszönhetően álomszerű képkockák jelennek meg, s szinte felülről látjuk a Földet. Ezek a képsorok rólunk, a bolygónkat birtokló emberekről szólnak. A Föld túlterheltségéről, a fajok kizsákmányolásáról, élőhelyek pusztulásáról, környezetszennyezésről, éghajlatváltozásról. Vajon meddig lehet esztelenül rombolni a Földet? A vadon élő állatok pusztulása, a klímakatasztrófa és a Covid–19 felbukkanása egyértelmű figyelmeztetés az emberiség számára. A lemezborítón látható fekete kapszulák szimbolizálják a józanság és a megváltás útját. A fekete kereszt pedig a remény szimbóluma.

Összegzés: 

Két eltérő mű, mely különböző hangulati aláfestéssel, s mélységgel bír, de együtt páratlan művészi értéket képvisel. A ’Grinding Teeth’ az ambient, drone stílus jegyében született, míg a ’Zero Sleep’ inkább a kortárs klasszikus zenéhez áll közel. A ’Grinding Teeth’ egy nagyon sötét, gyászos, kilátástalanságot tükröző mű, mely időnként nyugtalanító és kegyetlen. A ’Zero Sleep’ ugyanakkor fenséges és helyenként gyönyörű, de nem kevésbé bántó és depresszív alkotás. Gondolkodtató, de fájdalmas és nehéz hallgatnivaló.

 

Pontszám: 9

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

Megjelenés: 2020
Kiadó: Consouling Sounds
Weblap: resonantiivii.bandcamp.com/
Stí­lus: klasszikus, drone, ambient, elektronikus
Származás: USA

Zenészek: 

’Grinding Teeth’:

Josh Graham – gitár, elektronika
Kim Thayil – gitár
Sarah Pendleton – hegedű
Jo Quail – cselló
Dana Schechter – gitár
Gregory Simons – dob
Billy Graves – dob
Shane Ocell – dob
Benjamin Weinman – gitár

’Zero Sleep’:

Josh Graham – gitár, elektronika
Mathilde Smessaert – ének
Dalina Ugarte – hegedű
Loukia Loulaki – cselló
Rubén Sánchez – nagybőgő

Dalcí­mek: 

’Grinding Teeth’:

  1. Crystalline Beasts
  2. Disappearing Self
  3. Bell Ringer
  4. Sing Your Death Song
  5. Ascending Ardor
  6. Wrapped in Linen
  7. Afterglow (Little Black and White Things)

’Zero Sleep’:

  1. All of Us Refugees
  2. Mirrorlike
  3. This Chrysalis
  4. Sun and Solace
  5. White Light
  6. Beginning
  7. Sleeping Dreaming
  8. Coalescing Bodies
  9. Bliss
Megosztás