Kristoffer Gildenlöw: Homebound
A ’The Rain’ után egy csendesebb, de rendkívüli érzelmekkel teli világba kalauzol el minket Kristoffer Gildenlöw. Az egyszerűbb dalszerkezetek is működnek, mert célja ezúttal az, hogy az emberek érzelmeire hasson.
Egypercesek #57: Live Special
A járvány és a vele járó karantén legnagyobb átka számunkra, rockrajongók számára, hogy megszűntek a koncertek. Hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatunkat – és a tiéteket is – koncertlemezek kivesézésébe fogtunk. Pretty Maids, Jeff Scott Soto, Blue Öyster Cult, Josh Smith, Subsignal és Yogi Lang. És a végén levezetésként még van egy stúdió EP is a Bad Joke-tól, ahol Tüdő újabban énekel.
Caligula’s Horse: Rise Radiant
Érett, jól felépített progresszív metal rapszódia komoly mondanivalóval, aminek eleget költöttek ezúttal a megszólalására is, ebben könyökig benne van Jens Bogren (Opeth, Devin Townsend Project, Leprous) hangmérnök keze. Biztos helye van az albumnak az éves listámon.
IIVII: Grinding Teeth / Zero Sleep
Josh Graham (A Storm of Light, Beattle of Mice,ex-Neurosis) multiinstrumentalista zenész IIVII ambient, drone projektje 2017 után új albummal jelentkezett. Josh Graham alkotókedvének a vírus okozta bezártság jót tett, hiszen az előre beharangozott szimpla albumból...
Vandenberg: 2020
Adrian Vandenberg megírta Ronnie Romerónak azt a Rainbow-lemezt, amit Ritchie Blackmore elfelejtett. Ha egy kicsit jobban elengedte volna magát szólók terén, akkor nem sajnáltam volna tőle még a 10 pontot sem! 35 évet vártam egy új Vandenberg-lemezre. Megérte!
Paradise Lost: Obsidian
Az ’Obsidian’ valahol az előző két lemez stílusának keresztmetszetén próbál egyensúlyozni, ezáltal nem is mutat semmi olyan újdonságot, melyet ne hallottunk volna tőlük. Fejlődésük görbéje pont úgy laposodott el, mint a koronavírus terjedési íve, de ettől ez egy nagyon jó lemez.
Legutóbbi hozzászólások