Fáj a szívem, mert szeretnék úgy örülni ennek a lemeznek, mint korábban a ’The Grand Experiment’-nek vagy a Neal Morse Band két monumentális konceptalbumának, de ezt az élményt most csak az első CD néhány dala adta meg nekem. Az ’Innocence & Danger’ egy kiváló alkotás, de a „mor(s)e is more” elve helyett most a „less is more” jobb lett volna.
Számomra Adrian Smith nyerte meg ezt a lemezt dalszerzőként, jóvátéve, amit a horgászásról szóló könyvével elkövetett az óvatlan rajongókkal szemben. Miatta kilencpontos az album, meg Harris miatt, aki ha nem erőltette volna a végén a három 10 percnél hosszabb dalt zsinórban, akkor akár tízpontos is lehetett volna!
A Miserium nyomdokain haladva, de sokkal egyszerűbb köntösben tálalva olyan dalokat mutatott be Tari Szabolcs, melyek sokaknak lehetnek kedvesek, melyekbe bármelyik hallgató könnyen beleélheti magát. Az extrém metál jó táptalaj az extrém érzelmek kifejezéséhez, ez a From The Sky debütalbumának erőssége, és ez kiváló alap lehet a jövő sikerei felé.
A ’Spiritus Mundi’ egy igen értékes lemez, hiszen a zene mellett ott az irodalmi vonatkozás is, mely meg tudott maradni kitüntetett szerepében, nem nyomta el a hangszerelés. Nad Slyvan és Andrew Laitres összhangja kellett, hogy a költő verseinek üzenete a modern kor gyermekeihez is közelebb tudjon kerülni.
A ’Common Ground’ azoknak a BBT-rajongóknak lehet kedves, akik szimpatizáltak a kétlemezes ’English Electric’ albummal, vagy épp a ’Folklore’-ral. Sokszínű és érdekes lett ez a lemez, de valami miatt azt érzem, hogy ez most biztonsági játék.
Sajnálom, hogy ilyen gyorsan és ilyen szomorúan lett vége a zenekar történetének, mert az itt hallott két saját dal alapján bőven volt még mondanivalója Alexi Laihónak, és valószínűleg egy hasonlóan ígéretes karriert épített volna fel új társaival, mint tette azt a Children Of Bodom esetében korábban.
Legutóbbi hozzászólások