Nem tudnak életet lehelni a progresszív rock egyik alapbandájába. Nem csak Jon Anderson, Chris Squire is rettenetesen hiányzik, nemcsak az előadásban, hanem a dalszerzésben is. Gyenge ez a produkció, az elvárásaim pedig magasak velük szemben.
Az ’A View From The Top Of The World’ az új Dream Theater legjobb lemeze lett, amelyben a dallamosság és a hangszeres virtuózitás végre a sok évvel ezelőtti összhangban jelenik meg. Visszakaptam kedvenc zenekarom, amely végre ismét szerethető!
Carlos Santana legújabb albuma nem latin rock, nem jazz, nem hard rock és nem is blues-rock, de mindegyikből kapunk egy kicsit. Bár nem egy bizonyos zenei irányvonal mentén halad az anyag, de mindent meghatározó a gitárjátéka, ami jól összefogja a produkciót. Jót tett a lemeznek az is, hogy az írásba “külsősöket” is bevont. Bár ez még mindig nem a legjobb Santana, jobb, mint az előző évtized produkciói.
Olyan album született, amellyel a zenekar visszapillant a múltba, ugyanakkor a jövőbe is tekint, ezáltal itt maradt a jelenben. Úgy gondolom, hogy jót tett a vérátömlesztés az Amberjacknek, hiszen most is egy hiteles, profi produkcióval jöttek elő, amellyel jó esélyük van arra, hogy megállják helyüket a nemzetközi palettán is. A jól sikerült első album, a ’Storm’ után én ezt a mostani produkciót egy picivel még jobbnak tartom.
Nem tudok elnéző lenni vele, mással sem, és azt gondolom, a kritikátlan rajongásnál nincs rosszabb és károsabb. Mondjuk ki, ez most nem egy jó Steve Hackett-lemez, lehet, hogy érni kellett volna még a produkciónak, ő azonban ezt másképp látta. A hallottak alapján ez a bűvészmutatvány alaposan besült.
A Sylvan zenéje hidat képez a múlt és a jelen közt, természetesen a mához szólva. Témának egy olyan gondolatkört választottak, amiről hosszasan lehet elmélkedni. Ha a krautrock létezne, ez a négy srác élharcosa lenne a műfajnak, nem csak az ügyes zenei megoldások, hanem a szövegi világ miatt is.
Legutóbbi hozzászólások