Rick Wakeman a kortárs zene egyik innovátora, elbűvölte a magyar közönséget, a humoros külső nagyon komoly zenészt rejt. Egy olyan bulit láttunk, amit a rockerek és a klasszikus zene szerelmesei egyaránt élveztek. Minden szerzeményt tökéletesen a keze alá igazított, legyen az Beatles, Bowie, vagy éppen Cat Stevens.
Hogy egy Fish!-koncert mennyire felpörgeti a közönséget, abból már ízelítőt kaptam, amikor nyáron a Tankcsapda előtt léptek fel. A koncerten hallott hangzás köszönő viszonyban sincs a lemezen szereplővel, számomra élőben olyanok voltak, mint egy metálos elemekkel megtámogatott punk-rock banda.
Nem egy turné része, hanem egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt, hogy Jon Lord műfajt teremtő szimfonikus rockművét ilyen felállásban játsszák el. Hatalmas élményt nyújtott a koncert, felemelő volt, hogy ilyen kaliberű muzsikusok tolmácsolták Jon Lord valóban időtlen zenéjét.
Záró részéhez érkezett a Tankcsapda monstre vállalkozása, amiben megpróbálták bemutatni most már 32 évre nyúló munkásságukat. A trió végig vigyorogva, igazi örömzenélésként élte meg az estét, olyan barátokkal együtt, akikkel nagyon jóban vannak, vagy akiket nagyon tisztelnek (vagy mindkettő egyben).
Huszonöt éves jubileumát ünnepelte a Cry Free, a magyar Deep Purple tribute band, és olyan hangulatot csináltak az Arena Plaza kertjében, hogy még a hatvanas életkorú nézők is újra huszonötnek érezhették magukat.
Ez most egy rendhagyó és különleges írás lesz, speciális szemszögből, a kulisszák mögül mutatnám meg a „Második évtized”-re keresztelt koncertet. Volt szerencsém ugyanis reggeltől a stábhoz csatlakozni és végignézni, miként áll össze ez a grandiózus produkció.
Legutóbbi hozzászólások