Nem egy turné része, hanem egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt, hogy Jon Lord műfajt teremtő szimfonikus rockművét ilyen felállásban játsszák el. Hatalmas élményt nyújtott a koncert, felemelő volt, hogy ilyen kaliberű muzsikusok tolmácsolták Jon Lord valóban időtlen zenéjét.
Záró részéhez érkezett a Tankcsapda monstre vállalkozása, amiben megpróbálták bemutatni most már 32 évre nyúló munkásságukat. A trió végig vigyorogva, igazi örömzenélésként élte meg az estét, olyan barátokkal együtt, akikkel nagyon jóban vannak, vagy akiket nagyon tisztelnek (vagy mindkettő egyben).
Huszonöt éves jubileumát ünnepelte a Cry Free, a magyar Deep Purple tribute band, és olyan hangulatot csináltak az Arena Plaza kertjében, hogy még a hatvanas életkorú nézők is újra huszonötnek érezhették magukat.
Ez most egy rendhagyó és különleges írás lesz, speciális szemszögből, a kulisszák mögül mutatnám meg a „Második évtized”-re keresztelt koncertet. Volt szerencsém ugyanis reggeltől a stábhoz csatlakozni és végignézni, miként áll össze ez a grandiózus produkció.
A közönségben még többségben vannak a régi fanok, de szerintem idővel a keményebb zene rajongói is beszivárognak, ha nagy számban maradnak az új lemez tételei, illetve ha a régebbi számok is megkapják a koncerteken a maguk „szőrös tökű” verzióit.
A nyitásnak köszönhetően ténylegesen teltházas lett az „Első évtized” névre keresztelt buli. Ha emlékeim nem csalnak, talán 22 évvel ezelőtt lehetett olyan Tankcsapda-koncert, ahol csak és kizárólag ezek a nóták hangzottak el egy koncerten, mert tematikusnak nevezett turnékat már tartott a zenekar, de ilyet még nem.
Legutóbbi hozzászólások