Ian Gillan – „Nem unatkozom!”

Javában zajlik a Deep Purple turnéja, ahol Simon McBride helyettesíti Steve Morse-t a gitáros poszton. Ian Gillan a legújabb tapasztalatairól mesélt egy interjúban, amelyből néhány érdekes részletet kiragadtunk.

 Milyen a turné, Simon McBride hogy illeszkedett be a csapatba?

 Fantasztikus, az egész csapat tele van energiával, egy hozzánk hasonló vén bandánál a közönség nagyon sokat segít. Ami Simont illeti, igazi főnyeremény a srác, vérprofi. Öt percen belül felvette a fordulatszámot, minden probléma nélkül beilleszkedett, egy pillatatig sem aggódtunk miatta.

 Miben különbözik a játéka Steve Morse-tól?

 Először is, ő nem angol, hanem északír [Morse amerikai], így megvan a maga hozzáállása a dolgokhoz. Nagyon érzi azt a stílust, amit az ősidőkben játszottunk, ugyanakkor fekszenek neki az új dalok, mint a Nothing At All, a közönség imádja őt.

 Hogy sikerül integrálni az új dalokat a koncertprogramba a régiek közé?

 Na, ez egy fontos dolog, mert éveken keresztül nehézségekbe ütköztünk ezen a téren. Viszont amióta Bob Ezrinnel dolgozunk együtt, a vele készült lemezek anyagai nagyon passzolnak a régiek közé. Kettő vagy három most is a koncertprogram része, ezek közül a ’Whoosh’ albumról a Nothing At All abszolút kedvencem. Az egyik legjobb dal, amit valaha felvettünk, óriási ereje van a koncertprogramban. A No Need To Shout régi, klasszikus vágású hard rock dal, szintén remekül szól élőben. Tök jó, hogy ennyire kiegyensúlyozott műsort játszunk.

 Megállja-e a helyét a rock halott állítás?

 Nem hiszem, hogy ez így van, bár, ha általánosítunk, lehet, hogy igaz. A Deep Purple esetében viszont sosem gondoltunk erre. Kölyökkorunk óta úton vagyunk, dalokat írunk, akár minden öt percben tudnánk egyet bármilyen témában. Ez a mi interakciónk lényege. Az nem életszerű, hogy copfot viselve, szakadt farmerben virítunk, az élet megy tovább, fontos a közös együttműködés. Ha egy bandában ez megvan, miért ne használnák ki? És ha egy olyan fazonnal, mint Bob Ezrin, összefut az ember, akkor ezek a dolgok így tényleg valóra válhatnak.

 Miért ennyire stabil a Purple jelenlegi felállása?

 Utálom ezt mondani, de az a szellemiség uralkodik a bandában, hogy mindig belevágunk valami újba, vagy képesek vagyunk folyamatosan hat órán keresztül jammelni, amikor új lemezt írunk. Ez a mi hajtóerőnk.  Mint egy munkahelyen, délben kezdünk, aztán hadd szóljon! Ha valaki lát minket, rájön, hogy nincs megállás. Amikor jammelünk, minden megtörténik: kottákat írunk, hangulatos zenék születnek, mindez egy csomó hülyeséggel vegyül és lesz pár ötletünk, melyeket később dalokká formálunk.

 Idén ötvenéves volt a Machine Head. Mit jelent ez az évforduló számodra?

 Mérföldkő ez az album, jött az ‘In Rock’ majd a ’Fireball’, végül eljutottunk a ’Machine Head’-hez. Ez a lemez egy letisztult anyag a másik kettőhöz képest. Az ‘In Rock’ színtiszta hard rock, a ‘Fireball’ furfangosabb. A ’Machine Head’ történelmi jelentőségű lett, a Highway Star vagy a Pictures Of Home gyakran a koncertek kezdődalai róla. És ne felejtsük el a Smoke On The Watert, ami meg a legnépszerűbb!

 Hogyan tovább?

 Jelenleg folyamatosan úton vagyunk, aminek minden percét élvezzük, és meg sem állunk karácsonyig, bár lesz egy kis szünet a nyáron, amikor hazamegyek a családomhoz Portugáliába. Amikor a Deep Purple turnéja befejeződik, belevágok egy nagyzenekari sorozatba Spanyolországban. 2023 márciusában pedig összejövünk egy kis dalírásra, amely a következő lemezünk kiindulópontja is lehet. Amint látjátok, nem unatkozom.