Különleges időszak van a Haken mögött, ugyanis a hosszú évek óta dolgozó társaságnál idén töréspont keletkezett, Charlie Griffiths gitáros és Conner Green basszusgitáros is távozott a zenekarból. A négy tagot számláló mag továbblépett és a munkába vetette magát, amelynek eredménye lett ez az 5 dalt tartalmazó középlemez. Az ’in a fever dream’ megjelenése egy korszakot lezárt, de egyértelműen egy újat is nyitott. Ez az oka annak, hogy a mindössze 26 perc zenét tartalmazó újdonság nemcsak digitálisan jelent meg, hanem szeptember 18-án vinylen és CD-n is kijön.
Már a ’Fauna’ albumon érezni lehetett, hogy Pete Jones billentyűs milyen hatással van a társaira. Akkor egy visszafogottabb, dallamosabb és érzelmesebb oldalát mutatta a Haken. Az ’in a fever dream’ dalain is érezhetőek ezek a jegyek, de megvan bennük a komplexitás és az újhullámos erős hangzás. A zenekar meghitt környezetben, egy 1200-as években épült kápolnában berendezett stúdióban kezdte meg a dalírást, amelynek eredménye lett ez a mini konceptanyag, a szövegben fellelhető lázálom motívum több tételben is visszaköszön.
A címadó dalt először hallva azt éreztem, mintha semmi sem történt volna, a zenekar ott folytatta, ahol legutóbb abbahagyták. A The Last Lullabyban hallott elektro effektek most is domináns szerepet kaptak. A sokszínű melankolikus téma és a refrén után a kísérletező hangvételbe még az is belefért, hogy Ross screaming énektechnikát alkalmazzon. A delirium gyorsabb tempójú, ez érezhetően jól fog működni élőben is, az eclipsed by you ezzel szemben szerintem nem kerül be a turné műsorába. A bleeding skyjal ismét a középtempós, többtémás hakeni világhoz kanyarodunk vissza, amelyet hallva egyáltalán nem volt hiányérzetem, hogy csak négyen játsszák a zenei alapot. A hangzás ugyanolyan, mint amit a korábbi lemezeken megismertünk. Rossnak jól állt, hogy végre nem magasan kellett énekelnie, hanem a neki jól működű középtartományban. Az EP végén a lotus sikerült szerintem a legjobban, benne van minden, ami a Hakenre jellemző, a címadó dalban hallható szöveg visszatér, zeneileg sokszínű, klasszikus hatástól a djentre hajazó metálig mindent megtalálunk a nótában. Pete Jones zongorajátéka engem elvarázsolt, mert azt éreztem, hogy képes kevesebb hangmennyiséggel is többet érzékeltetni.
A megújuló Haken zenéje meggyőző, a lemezen ott van minden, ami miatt ezt a zenekart egykor megszerettem. Kíváncsian várom, hogy ez a négyes milyen teljesítményt nyújt élőben szeptember 29-én a Dürer Kertben. Jegyek a Funcode-nál, további információ azesemény Facebook-oldalán.
Legutóbbi hozzászólások