57 éves korában rövid, súlyos betegség után elhunyt Lénárd László zenei újságíró, akinek meghatározó szerepe volt a hazai rockmédia fejlődésében, és a súlyos zenei műfajok népszerűsítésében.
Lénárd Lászlónak oroszlánrésze volt a Metallica Hungarica 1986-os indításában, amely történelmet írt a régió első rock/heavy metal újságaként, a magazin – és a belőle kinövő utódkiadványok – az internet térnyerése előtti időszakban sokáig az egyetlen információforrást jelentették a keményebb műfajok rajongói számára.
Sokat tett le a fémasztalra nemcsak újságíróként, hanem lemezkiadóként, koncertszervezőként, lemezforgalmazóként és rádiós személyiségként is. Hosszasan lehetne sorolni a nevéhez fűződő úttörő kezdeményezéseket, de nélküle biztosan nem lett volna se HammerWorld, se Hammer Records, se Hammer Zenebarlang, se Summer Rocks, se a Szigeten Hammer nagyszínpad.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Nyugodjék békében!
Úr Isten! Nem hiszem el!
Soha nem találkoztunk személyesen, de íràsai végigkísérték az életem. Együtt nőttem fel a Metallica Hungaricával, MHW- val. Sokat segített a zenei látóköröm tágításában. Rengeteg fantasztikus együttest ismertem meg általa.
Köszönök mindent Laci! Nyugodj békében!
Csatlakozom Promiseshez. Lényegében ugyanezt vallom én is, csak kronológiailag és zeneileg sokkal szűkebb perspektívában. Az internet előtti korszak is elképesztő más volt, amit egy mai tizenéves nem is érthet erre nagyon jól utalt Dzsó. Nekem a Maiden mind a mai napig az életem egyik alappillérét jelenti csak már másképpen mint ahogy ifjúkoromban volt. Nem túlzás az, hogy Lénárd Lászlónak és Cselőtei Lászlónak köszönhetem, hogy kinyitottak előttem egy másik világot. Isten Nyugosztalja Lacit!
Nagyon régóta ismerem Lacit. Rengeteg közös élményünk volt. Utazások Európa számtalan helyére koncertekre, fesztiválokra!!! Sokként ért a hír. Azt tudtam, hogy nincs jól, de erre nem számítottam. Hiánya emészthetetlen!!! Ami viszont megdöbbentő számomra az az, hogy halála óta én vagyok a harmadik, aki itt megemlékezik róla! Nyugodj békében Laci!!!
Azt figyeltem, hogy kb. 35 év újságírás, szerkesztés, kiadói, közösségépítő, zenében eltöltött munka után annyi jut, hogy a nagyobb híroldalak közül néhányra felkerül a halálhíre pár órára. Ha nem csak metál újságíró lett volna, most sajnálkozna mindenki, micsoda kitüntettet xy díjas fantasztikum volt. Ennél azért többet érdemelne.
Igazad van Wolf meser. Én is ledöbbentem, pedig én soha nem találkoztam Vele. Viszont – ahogy gondolom sok hasonló korú metál rajongónak – meghatározó volt az életemben. Hihetetlen visszagondolni, amikor fiatal koromban próbáltuk beszerezni a Metallica Hungaricákat. Mint a Biblia, úgy olvastuk, aztán később persze a Metal Hammereket. Cselőtei L.-Lénárd L. – úgy gondoltam rájuk, mint a szent őrültekre, akik beleivódtak az emlékezetembe.
Egyik kedvenc rovatom volt az új zenei anyagok meghallgatása. ….amikor leírták, hogy most belepörgettek egy-egy unalmasabb résznél. 🙂 Aztán kibővült a csapat, volt köztük egy arc, aki az összes death-trash-black és hasonló metál zenékre alapból 10-est adott, a többi csak alatta lehetett. 😀 Már nem emlékszem a nevére.
Szép volt, ezért is fáj, amikor egy régi szál, egy emlék semmivé válik.
Szerintem Milán Péterre gondolsz..:)
Betölthetetlen űr, pótolhatatlan veszteség. Nyugodj békében Laci!