
A Barba Negrában megtartott, április 18-i ’Tavaszi Rock Találkozó’ nemcsak egy erős dupla buli volt, hanem egy olyan esemény is, ahol tényleg sikerült elengedni a hét fáradalmait.
Az első pillanattól látszott, hogy minden klappol: tavaszi napfény, jókedvű arcok a sátorban, és egy könnyed, izgatott alaphangulat – érezni lehetett, hogy mindenki azért jött, hogy egy kicsit szabadjára engedje a benne rejlő, zenére és tombolásra vágyó állatot.

A Sex Action fellépése gyakorlatilag már az első percekben akciózásra hangolta a népet. A frontember, Szendrey Zsolt „Szasza” energikus tinédzserként mozgott a színpadon, pimasz módon és gátlások nélkül énekelte a dalok szókimondóbb sorait is. Ez a fajta ösztönös csibészség a dirty rock’n’roll lényege!


A Nem hagyom abba és a Mindig szabadon hallatán jól lehetett érezni, hogy ez nem az a pillanat, amikor vissza kellene magunkat fogni, mégis a Kell ez a hajsza és a Már nem érdekel alatt vadult be igazán mindenki. Mátyás Attila (gitáros) és Somlyay Miklós (basszusgitáros) végig olyan ütemben pengették a húrokat, mintha azok nem is gitárokon lettek volna, hanem a dalok hevétől izzó női testeken.



Az est egyik extrája az volt, amikor Ganxsta Zolee először beült a dobok mögé, majd később előrejött és nagyon lazán, „ganxstásan” gitározott – és mindez még inkább ráerősített arra az érzésre, hogy itt tényleg bármi megtörténhet!


A banda talán legkedveltebb dalát a végére tartogatta: a Vörös a szád igazi közös, pajzán játékká emelte az egész show-t. Nemcsak a szöveg miatt, hanem azért is, mert feltűnően sok lány érkezett vörös rúzzsal – köztük én is. Ez egy apró, kacér utalás volt erre a dalra, amit igazán csak a „beavatottak” érthetnek. A zenekar produkciója olyan légkört teremtett, ami nemcsak Sex Action volt, hanem egy csipetnyi R-Action is.

A Depresszió teljesen más hangulatot hozott, ami összességében ugyanolyan jól működött. A Halász Feri (ének, gitár)-Hartmann Ádám (gitár)-Nagy Dávid (dob)-Kovács Zoltán (basszusgitár) felállás betonstabil, és ez élőben is érződött.

Ahogy kezdetét vette a koncert, szépen sorban jöttek az olyan slágerek, mint az Én azt üvöltöm, a Teérted, a Sokkold a rendszert és a Lásd, melyek inkább az energiáról és tombolásról szóltak, míg a Te vagy a szerem és a Csak a zene egy mini katartikus utazásra hívott – egyszerűen érezni lehetett, hogy azonos hullámhosszon van mindenki.


Az is adott egy pluszt az estének, hogy Halász Feri születésnapját is megünnepelte a közönség, ami még személyesebb, örömtelibb hangulatot kölcsönzött az eseménynek.

Hogy fér meg egy Depresszió koncerten az öröm szó? Kovács Zoltán egy régebbi interjúban elárulta, hogy a Depresszió név miatt sokan azt hiszik, hogy „depis” a zenéjük, miközben élőben pont az ellenkezője jön át: felszabadító, energikus, életigenlő. Ezt én is alá tudom támasztani, a koncert különleges, pozitív töltéseket árasztott a térbe, amiért csak a (lelki) kezeinket kellett kinyújtanunk.

Az est további örömteli eseménye az ünnepélyes lemezátadó volt: az El kell mondani albumuk aranylemez lett – ez nemcsak egy fontos mérföldkő, hanem annak bizonyítéka is, hogy a zenekar hosszú távon is képes megér(in)teni és megtartani a rajongóit.

El kell mondani azt is, hogy a koncert hangzása teljesen rendben volt, a vizuális effektek pedig főleg náluk lettek igazán intenzívek – a fények, a lángok és a füstoszlop, valamint a sztroboszkóp fényei tökéletes összhangban voltak a dallammal. A koncert végén a magyar rock egyik legtökéletesebb záródalát hallhattuk: a Nem akarok elszakadni alatt a közönség együtt ugrálva énekelte a refrént, és az egész hely egyetlen lüktető szívvé vált. Nem volt túlgondolva vagy túljátszva – egyszerűen csak működött minden, és jó volt ott lenni!


Két külön világ találkozott tehát ezen az estén. A Sex Action hozta a szabadságot, dalszövegírói túlzásokat és önfeledt, pimasz tombolást, a Depresszió a mélységet, tartalmat és közös erőt, amiből töltekezni lehet. És ami a lényeg: mindkét koncert őrülten felszabadítóan hatott, ez a páros pedig egy elképesztően ütős estét tett le az asztalra, köszönjük!


Szerző: Balya Boglárka
Fotók: Török Tamás (TT)
Köszönet a koncertszervezo.hunak!

















































Legutóbbi hozzászólások