Úgy tűnik, Devin Townsend egy másodpercet sem unatkozott a koronavírus okozta világjárvány alatt. Sok zenésztársához hasonlóan ő is a munkába temette magát, amelynek köszönhetően két albumot is készített az ’Empath’ után, de ezek nem igazán kerültek reflektorfénybe. A ’The Puzzle’ és a ’Snuggles’ című anyagai a tőle megszokott stílustól eltérően az ambient hatású filmzenék irányába mozdultak el. Célja ezekkel a szerzői kiadású anyagokkal csak az volt, hogy a bezártság okozta szorongást valahogy kiírja magából, ettől azonban fontosabb szerepe is van ennek a két lemeznek: hidat jelentenek az említett ’Empath’ és a most érkezett ’Lightwork’ között. Legújabb, nagykiadós lemezén a helyét nem találó ember kerül középpontba, de már a járvány utáni világban. A ’Lightwork’ dalainak befogadása zenei oldalról könnyebb, mint korábban, a bennük rejlő mondanivaló azonban most is fontos. Nagyon megörültem annak, hogy a kiadói promóciós csomagban a dalszövegek is helyet kaptak, így azokat is elolvasva kimondhatom, hogy a Covid után új világ kulcsfontosságú Townsend-lemezét kaptuk meg.

A Moonpeople már az első másodperceiben is megragadja az ember figyelmét. Ez a bensőséges morajlás, az óceán hangja, majd az induló dob- és basszusgitártéma együtt különleges légkört teremt. A dal a refrénnek köszönhetően építkezik tovább, a pikánsságot a dúr és moll akkordok váltakozása hozza. Az építkezés tetőpontján megszólal egy bizonyos női hang, amit nem lehet eltéveszteni, hogy ki is a tulajdonosa. Devin és Anneke van Giersbergen ismét együtt, és ez még csak a kezdet. A folytatásban érkező, majdnem címadó Lightworker számomra pozitívabb hangulatot hozott, mint a nyitótétel, a szimfonikus zenekari hangszerelés, a telt rockos hangzás a kanadai legenda védjegyévé vált. Itt már megtalálható minden a hangszerelési repertoárból, a vokális sokszínűségről  nem is beszélve, a mondanivaló súlyosságát a hivatalos videó mutatja meg tökéletesen.

Ez a könnyed zenei szövet megmarad az első négy dalig, a folytatás azonban már nem ilyen egyszerű.
A lemez közepén a finomabb dallamok mellett a súlyosabb és kísérletezőbb irányba fordulunk, jól érezhető a váltás a Heartbraker és a Dimensions dalok esetében. Ezek azok, amelyekkel Devin Townsend a régebbi, technikás oldalát mutatja meg, különösen a Dimensionsben. Ebben az Arch Enemy titokzatosságát is megidézi, de később aztán az ének alatt hallható effektek és samplerek veszik át a szerepet. A végletekig feszíti ezt az effektekkel megpakolt részt, amely egyértelműen az érzelmi zűrzavart hivatott megmutatni. A Celestial Signalsszal visszatalálunk a dallamosság mezejére, a dalban hallható kórus és szimfonikus szőnyeg Devin igazi terepe, arról a pluszról már nem is beszélve, hogy az ismét Annekével közösen énekelt refrén a lemez egyik legkiemelkedőbb pontját hozta el. A Vacation című dallal ismét megérkezik a fülbemászó könnyedség, de ez az akusztikus téma valahogy mégsem illik a lemez teljes képébe.
A záró 10 perces All God’s Children felteszi a koronát az egész műre, összefoglalja a zenei témákat, amiket korábban a lemez elején hallottunk. A visszatérő motívumok – például a Call Of The Voidé – a sokszínű ének és a hangszerelési megoldások tökéletes egyensúlyában jönnek egymás után, ez a fajta tudatosság egyszerűen lehengerlő. Bár a dal olyan 6 perc környékén gyakorlatilag véget ér, a zenei keret másik felét ismét egy kicsit ambientes vonal adja, a hajókürt, az óceán morajlása bezárja a kört.

Lehet-e ettől többet adni? Igen! A fizikai példányok egy része egy egész lemeznyi bónuszt* tartalmaz. Bár a szerző megfogalmazása szerint egyértelmű, hogy a ’Nightwork’ nem egyenértékű az első lemezen hallható dalokkal, de mégis méltó módon egészíti ki ezt a kiváló anyagot. Én már várom, hogy megismerjem ezeket is, a többféle vinylváltozat és az artbookban vagy a díszdobozban rejlő Blu-ray meg már csak a hab a tortán.

Összegzés: A ’Lightwork’ sokkal szerényebb és befogadhatóbb lett, mint az ’Empath’. Ám a jelentősége mégis túlmutat rajta, hiszen ilyen mély tartalmat könnyed zenei köntösben csak egy Devin Townsend szintű zseniális zeneszerző tud megalkotni. Erre a lemezre hatványozottan érvényes, hogy minden egyes hallgatással egyre jobban nyílik meg az ember előtt, amely végül teljesen magával ragadja, és a zenei kaland egyszerűen behálózza.

Pontszám: 9

Megjelenés: 2022
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: progresszív rock / progresszív metal
Származás: Kanada / nemzetközi

Zenészek:

Devin Townsend – ének, gitár, basszusgitár, billentyűs hangszerek
Anneke van Giersbergen – ének
Ché Aimee Dorval – ének
Morgan Agren – ének, dobok, ütőhangszerek
Mike Keneally – gitár
Steve Vai – gitár
Darby Todd – dobok
Federico Paulovich – dobok
Diego Tejeida – billentyűs hangszerek
Nathan Navarro – basszusgitár
Jonas Hellborg – basszusgitár
Elektra Women’s Choir – kórus

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok:
CD / 2 CD* / 2 CD + Blu-ray* / sárga 2 LP + CD / fekete 2 LP + CD / 2 CD + 3 LP + Blu-ray*

Dalcímek:

01. Moonpeople
02. Lightworker
03. Equinox
04. Call Of The Void
05. Heartbreaker
06. Dimensions
07. Celestial Signals
08. Heavy Burden
09. Vacation
10. Children Of God

 

 

Megosztás

A legfrissebb Hard Rock-hírekért kattints ide!