Whitesnake Night az Indiánsátorban - 2008.03.21. Wigwam (Olvasói Élménybeszámoló)

írta Angyalka | 2008.03.30.

A Whitesnake rajongók számára valódi csemegének bizonyult a múlt pénteki este a Wigwamban, ekkor került sor a Whitesnake Tribute Band nagy bemutatkozó koncertjére, ill. a Magyar Whitesnake Klub is ekkorra szervezett találkozót... Nagy örömünkre a koncert elején Whitesnake-es matricákhoz, képeslapokhoz és Mr.Coverdale-ék áprilisban megjelenő vadonatúj albumát (Good To Be Bad) hirdető plakátokhoz is hozzájuthattunk. A bulira minden Whitesnake-fan jó hangulatban és nagy elvárásokkal érkezett, nagyon kí­váncsiak voltak már a zenekarra mivel a döntő többség most látta-hallotta őket először. Nem beszélve arról, hogy a csapatban felsorakozó nagy nevek biztosí­tani látszottak a várt előadás profizmusát. A Whitesnake Tribute Bandet Lőrincz Károly (ének), Alapi István (gitár), Hirleman Bertalan (dob), Vedres Joe (gitár) és Takács "Kanóc" Roland (basszusgitár) alkotják. A fellépés előtti órák igazán kellemesen teltek, leszámí­tva néhol a biztonsági személyzet meglehetősen udvariatlan viselkedését, amely bosszúságot okozott a zenekarnak és a Magyar Whitesnake Klub vezetésének egyaránt. A koncert jelentős késéssel vette kezdetét, az előzenekar, a Budapest Acoustic Band 11 óra tájban lépett szí­npadra. Ez a csapat játszott a Whitesnake Tribute Band előtt a 2008. február 15-ei bemelegí­tő bulin is a Josefina Blues Bellben. Ezúttal sajnos kí­nzó fejfájásom miatt lemaradtam műsoruk nagy részéről. Akusztikus újraértelmezésben adtak elő közismert dalokat (mint pl. Stingtől a Message In A Bottle, az LGT-től a Szeress nagyon vagy a Pink Floydtól az Another Brick In The Wall). Nem volt rossz a produkció, igaz, néhányan a környezetemben nem nagyon értették, mit keres itt egy ilyen jellegű zene. Rövid várakozás után az elsötétült szí­npadon lilás fény és füst jelent meg, felcsendültek a Walking In The Shadow Of The Blues kezdőhangjai, majd néhány másodperc után Kari erőteljes hangja hasí­tott a levegőbe: "ARE YOU READY???" Ettől egy pillanatra tényleg olyan feelingem támadt, mintha David Coverdale-ék koncertjén lennék ... Feltűnt a zenekar a szí­npadon, és már játszották is teljes erőbedobással, nagy lelkesedéssel a nagyszerűbbnél nagyszerűbb Whitesnake-slágereket. Hamisí­tatlan Whitesnake-hangulatot varázsoltak a Wigwamba, a Fehérkí­gyót szerető nézők önfeledten buliztak. Az első perctől fogva egyértelmű volt, hogy tapasztalt, rendkí­vüli tehetséggel megáldott zenészek játszanak a csapatban. Kari erős, karakteres hangján többen is csodálkoztak, sok dalnál valóban úgy éreztem, a hangja tökéletesen passzol hozzájuk. És ne feledjük, ezeket a számokat igen nagy kihí­vás elénekelni. Az énekes arra is gondot fordí­tott, hogy a dalok előadása mellett a publikummal is kontaktust teremtsen. A Love Ain't No Stranger előtt elmesélt egy vicces történetet a kisfiai Whitesnake-es neveléséről, ill. a Cryin' In The Rain előtt felmutatott egy 1984-es keletű Whitesnake-es zászlót, melyet Daczi Zsolttól kapott ajándékba, és a dalt az ő emlékére ajánlotta. Úgy vettem észre, a közönség nem Whitesnake rajongó része, először mintha nehezen hangolódott volna rá a koncertre, viszont a vége felé, az Ain't No Love In The Heart Of The Citynél a zenekarnak szinte már mindenkit sikerült alaposan megénekeltetnie. A Whitesnake Tribute Band Mr.Coverdale-ék szerzeményeit nagyszerűen interpretálta és az előadást kitűnő egyéni ötletekkel is szí­nesí­tette. Szerintem remek gondolat volt a Cryin' In The Rain két része közé beszúrni a gyönyörű lí­rai Soldier Of Fortune-t, melyet Kari acapella énekelt, nagy átéléssel. Bevallom, ennél a dalnál még a könnyem is kicsordult picit... A másik meglepetés az volt, amikor a ráadásban Kari egymaga jött vissza a szí­npadra egy akusztikus gitárral a kezében és előadta a Slow An'Easy-t. Még sosem hallottam ezt a számot ilyen feldolgozásban, de nagyon megfogott, és nem csak azért, mert ez az egyik kedvenc Whitesnake művem, hanem mert tetszett, hogy Kari bemutatta hangjának hajlékonyságát, sokszí­nűségét. Sajnos ezzel véget is ért a koncert. Meglátásom szerint egy tempósabb, bulizós dal még jól jött volna zárásként, de í­gy is klassz volt a műsor, amelyben a következő számokat hallhattuk: Walking In The Shadow Of The Blues Here I Go Again Ready An' Willing Is This Love Young Blood Love Ain't No Stranger Cryin' In The Rain - 1.rész Soldier Of Fortune Cryin' In The Rain - 2.rész Ain't No Love In The Heart Of The City Give Me All Your Love Fool For Your Loving Still Of The Night Ráadás: Slow An'Easy (akusztikus verzió) Valamennyi Whitesnake-rajongó elégedetten, jó élményekkel telve távozhatott a Wigwamból. Csak elismeréssel tudok nyilatkozni ezekről a kitűnő, lelkes zenészekről, akik tehetségüket David Coverdale-ék dalainak interpretálására, a Whitesnake népszerűsí­tésére is fordí­tják. Reméljük, még sok ilyen estét tölthetünk együtt. Köszönet a remek koncertért, VÁRJUK A FOLYTATÁST!! 😉 Angyalka Képek: Whitesnake Tribute Band