K3: "Három királyok" a Téglagyári Megállóban

írta Hard Rock Magazin | 2007.02.04.

Ezt az estét kicsit másképp terveztem. Péntek este, egy elviselhetően doromboló fejfájás kí­séretében elindultam az Everwood és a K3 koncertjére. Mivel az előzenekari státusban fellépő K3 fellépését követően fejfájásom az elviselhetetlen kategóriába kezdett lépni, sajnos le kellett, hogy mondjak a második zenekar megtekintéséről. (Megí­gérem, bepótolom) Így lett nálam a K3 a nap főzenekara. Szerencsére a fiúk előadása méltó is volt erre a cí­mre... Mielőtt belekezdenék a zenekar dicsőí­tésébe, egy pár szó a helyről. A "Téglagyári Megálló" nevű műintézmény az Üllői út azon,- igencsak kieső - részén található, ahol már elképesztően magasra szöknek a házszámok. A kí­vülről semmit mondó helyiség belül - bár nem túl tágas - rendkí­vül kultúrált, kedves személyzettel, kis, de jól elhelyezett szí­npaddal és igazán európai körülményekkel bí­r. Olyan, sajnos manapság még ritka figyelmességre gondolok itt, mint például a kerekes székesek számára létesí­tett illemhely, vagy a rámpa, melynek segí­tségével meg tudják közelí­teni a bejárattól lejjebb elhelyezkedő éttermi részt. A közönség számát előzetesen még megtippelni sem mertem. Miután Gáborral, a K3 dobosával megbeszéltük az aktuális "Dream Theater helyzetet", besárgultam a Portnoy signature, "Melody Master" pergő láttán és a fiúk elvonultak, hogy felkészüljenek a hamarosan kezdődő előadásra, már körülbelül 40-50 főnyi zenerajongó gyűlhetett össze, ami -bár kissé kevésnek tűnik - ebben a zenei kategóriában ma Magyarországon nem csekélység. A K3 zenekaron (Kállai János-gitár, Nagygyörgy Gábor-dob, Szuna Péter-basszusgitár) már megjelenésében is látszik, hogy komolyan veszik önmagukat, és tudják, hogy a szórakoztató műfajban már a külsőségekkel is lehet, sőt kell is üzenni. Tavaly, az Arany Nyí­l Gálán még csuklyákban, napszemüveg által "takarva" álltak a deszkákon. Ezúttal kissé egyszerűbbre véve a fazont, de újra egységes designal, arckoponyát ábrázoló pólókban, Gábor és Péter K3-as baseball sapkában (mely kapható is volt a pénztárnál!!!), János pedig az elmaradhatatlan kendőjében lépett a szí­npadra. Instrumentális metálzene. Ezt a nem éppen populáris muzsikát választotta hitvallásául a K3. Emlékeimben zenéjük a Sartiani-Vai vonal "bekeményí­tett" verziójaként élt. Most János már a buli előtt felhí­vta figyelmem arra, hogy ezúttal a hamarosan megjelenő új lemezanyagra fog épülni a program. Ez pedig már csak nyomaiban tartalmazza az előbb emlí­tett urak munkásságának hatását. Az első dal, a "Fear Of Death" tőből szakí­totta le -amúgy sem százas - fejemet. Hatalmas energiával csaptak a fiúk a húrok és a bőrök közé. Az "Arany nyilas" tapasztalataimat alapul véve igencsak elcsodálkoztam, mert nem emlékeztem rá, hogy a K3-ék muzsikája ennyire "arcul ütős" lett volna. A kezdő dal végén néhány másodpercig volt is akkora csend a helyiségben, hogy szinte hallani lehetett az addig tátott szájak bezárásának cseppet sem fülsüketí­tő hangját. János köszöntötte a hí­vőket, majd belecsaptak a következő tételbe, melyben kicsivel sem volt kevesebb a szigor, mint az első "csapásnál"; ..és ez kérem szépen, bravúr! Bravúr, mert ez a három ember egy olyan, nagyon komoly hangszeres felkészültséget igénylő stí­lust képvisel, melynél az időnkénti "száguldás" kifejezetten életveszélyes lehet. De nem náluk! A dallamos instrumentalitás keveredése a néha -félve í­rom le- trash-es keménységgel és a ritmikai kiszámí­thatatlanságból is fakadó progresszí­v irány felé mutató "agyas" muzsikával, csodálatos végeredményt hoz. A közönség sokszor hördült fel az egy-egy dal végén elhelyezett eszelős kiállások hallatán, János í­zes, néha (soha nem öncélúan) tekerős gitárszólóin, vicsorgással vegyí­tett bólogatásra alapot adó remek riffjein, melyek annyira egyéniek és dögösek, hogy bátran ki merem jelenteni, kis hazánkban még nem hallottam ehhez foghatót. Szuna Péter bőgőjátéka is mesteri. Ujjai vad táncot jártak a húrokon, de a "virgázás" soha nem ment a pontosság rovására. Érezhető volt, hogy nagy az összhang a ritmusszekció két tagja között. Nagygyörgy Gábor tökéletes "párban" volt basszista kollégájával. Dobolásán érezhető volt a megszállottság és a zenei alázat. Feszesek voltak a tempók, jók és ötletesek a ritmusképletek. És ami nagyon fontos, Gábor, János és Péter arcán minden pillanatban látható volt a zene imádata. Mosolyogtak, grimaszoltak, ahogy azt kell. Dörögtek egymás után a nóták. Kemény volt a program, de nagyon jók voltak az arányok. A szigorú ritmusokat oldandó időnként hallhattunk egy kis rock and rollt, vagy néhol átlibbent felettünk egy csipetnyi hard rock, vagy bluesos hangulat is. A program felénél János, -aki egyébként a nagyszerű Deep Purple cover band, a Cry Free hathúrosa is - izgalmas bejelentést tett. Hangjában nagy izgalommal közölte, hogy hosszas előkészí­tő munka után, hamarosan elkészülő albumukat New Yorkba repí­tették, hogy ott egy nagynevű, mindenki számára ismert billentyűs meghallgathassa, és amennyiben tetszik neki az anyag az egyik előre kiválasztott dalhoz remek szólót illesszen. Az illető nevét János babonából nem emlí­tette, de ezúton közlöm vele, nagy fogadásokat tudnék kötni a leendő vendég személyét illetően! Szerintem nyernék! 🙂 A program körülbelül 40 percnyi játékideje hamar elröppent. A közönség lelkes ünneplése közben hajolhatott meg a zenekar, hogy azután -egy előjátszótól nem megszokottan - ráadásként elnyomja az "Above The World" cí­mű szerzeményét. Sajnos itt következett be nálam a már emlí­tett "agytartó berendezés" tarthatatlan állapotba kerülése, ezért egy gyors köszönés után elhagytam a tett helyszí­nét, de a hallottak mély nyomokat hagyva bennem maradtak. A K3, három nagy tehetségű zenész "otthona". Instrumentális muzsikájuk annyira kifejező, hogy az ének hiánya még csak fel sem merül a hallgatóban. Kérem, hogy amennyiben valamelyik kiadó képviselője olvassa e sorokat, ne higgyen nekem! Keresse fel a zenekart, menjen el egy koncertjükre és tapasztalja meg, hogy már Magyarországon is van olyan gárda, aki a zenének ezt az ágát -nem nagyak szavak - világszí­nvonalon műveli! Kállai János, Nagygyörgy Gábor, Szuna Péter. Ezeket a neveket érdemes megjegyezni! A koncerten elhangzott dalok: 1. Fear Of Death 2. Persecution 3. Trapped 4. The End Of Evolution 5. Under A Spell 6. Path Of A Storm 7. The Soul Of Forest 8. Before Disaster .................................... 9. Above The World Brinyó A zenekar honlapja: www.k3music.hu A fotókért külön köszönet Kállai János kedves feleségének, Dórának.