"Az ösztönös dolgok lesznek mindig a legjobbak": Interjú Takács Árpáddal, az Éjfény énekes-gitárosával

írta Tomka | 2012.11.18.

Sok évnyi zenélés után került reflektorfénybe az Éjfény, amely power, thrash és modern metalos stíluskeverékéből legkidolgozottabb lemezét készítette el most ’Motschar’ címen. A HammerWorld novemberi mellékleteként megjelent korongról a zenekar frontemberével, Takács Árpáddal beszélgettünk, akivel többek közt a lemez születését, stílusát és szövegeit jártuk körül.

Hard Rock Magazin: Hogyan írnád le a zenéteket olyasvalakinek, aki még nem hallott Éjfény-számot?

Takács Árpád: Az hallgasson Éjfényt, aki szereti a súlyos, vastag, dinamikus metal zenét, ami a zsigeri, ösztönös ereje mellett tud hatni az érzékekre, a gondolatokra is! Aminek hatására az egyik pillanatban ökölbe szorítanád a kezed és üvöltenél, a másikban pedig megölelnéd a melletted állót és őszintén kiöntenéd a lelked. Számomra az egyik nem létezhet a másik nélkül! Senki nem lehet igazán boldog, ha nem volt előtte mérhetetlenül szomorú és persze fordítva. Nagyon sok kemény zenét játszó banda a gyorsaságra vagy a betonozós riffekre fekteti a hangsúlyt, ami koncerten mindig működik is, de emellett elveszik a tartalom, a mondanivaló. Én szeretném mindkettőt előtérbe helyezni, ami nyilván nem sikerülhet mindig, de talán van tere annak a gyengédségnek, szépségnek is a sok zúzás között, aminek muszáj ott lennie, hogy teljes legyen a kép!

HRM: Hogyan alakult ki ez a stílus?

T.A.: Megtisztelő, hogy ha ez már stílusként van jegyezve, de erre nem tudok válaszolni. Szerintem nincs stílus, vagy mondjuk úgy, hogy nem szeretném, hogy legyen! Ugyan ez eddig soha nem volt cél, vagy koncepció, de most már ha így alakult, akkor így is marad. Azért találtuk ki ezt a motschar-metal címkét, mert mi magunk sem tudjuk, nem is akarjuk megmondani, mit játszunk. Többnyire a különböző stílusoknak megvannak azok a jegyei, amik miatt az, ami, és maximális tiszteletem azoknak a bandáknak, akik ezeket a fel is vállalják, és annak megfelelően zenélnek, de én valahogy soha nem tudtam elkötelezni magam konkrétan egyetlen zenei irányzat mellett! Tudnék mondani zenekarokat, akik nyilván hatással voltak rám, de semmi értelme. Valószínűleg az is elég meglepő, ha elárulom, hogy rengeteg latin zenét vagy éppen reggae-t is hallgatok. A széles látókör, a tájékozottság nagyon fontos, ennek megfelelően a zenei ízlés is ezerféle. Ha nagyon ki kéne éleznem a stílust, akkor azt mondanám, hogy legyen egyszerre bődületesen erős, súlyos, és ugyanakkor lágy és gyönyörű! Mondjátok meg Ti, hogy ez mi! (nevet)

HRM: A biográfiátok szerint 2010-ben, egy tagcsere után komoly szemléletváltáson ment át a zenekar. Mesélnél erről?

T.A.: Igen, így van. Elég komoly eszmecseréken estünk át, eléggé kiábrándultunk a hazai helyzetből, amiben rengeteg másik banda szenved és konkrétan ezek vezettek két tag kiválásához, illetve közvetve az új lemez megjelenéséhez is. Akkor eldöntöttük, hogy nem csak hobbiként akarunk ezzel foglalkozni, hanem komolyabb fórumokra, magasabb szintre helyezzük az egész történetet. Annak idején nem akartunk „rokksztárkodni”, zenélni akartunk és élveztük a bulikat, hogy játszunk, hogy mi és a körülöttünk lévők jól érzik magukat. Szép lassan eljutottunk oda, hogy már jóval több időt, energiát és pénzt emészt fel a zenélés, mint ami a „jó buli” kategóriába belefér és elhatároztuk, hogy ha csináljuk, akkor rendesen csináljuk! Neki is álltunk „elveszni a részletekben”, és volt olyan aspektusa a döntésnek, aminek így utólag annyira nem örülök. Áron [Szőcs Áron gitáros] és Jósti [Ódor József basszusgitáros] ezt így már annyira nem élvezte, és ez talán a legsúlyosabb törése a banda sztorijának, de ugyanakkor nagyban elősegítette a gyakorlatiasságot, a konkrét munkát. Ennek az egyenesági eredménye, hogy végre, három év késéssel megjelent az új korong! Ez pedig hihetetlenül jó dolog!

HRM: Honnan jött az Éjfény név?

T.A.: A már említett zenei kettősség a kezdetektől fogva jellemezte a zenénket, és elég sokáig gondolkodtunk, mi lenne az a név, ami ezt kifejezi. Gyalázatosan rossz és persze tengernyi ötlet gyűlt össze, a többségén csak röhögtünk kínunkban, aztán egyszer csak beugrott az Éjfény. Egyszerre sötét, misztikus, sejtelmes és szép. Rendszerint okozzuk is a meglepetést, mert mindenki szőke, colos tündékre számít, akik Nightwish-feldolgozásokat áriáznak, aztán jön a döngölés! (nevet) Mérlegeltük, hogy megváltoztassuk-e, de most már csak azért sem! Így kezdődött, így is folytatódik. Elég nehezen kimondható, viszont könnyen meg is ragad a fejekben, jól van ez így. Angolul is tervezzük felvenni a lemezt, azon természetesen nem ez a név lesz. Az amerikaiul énekelt korong Morrlah néven fut majd. Ha megvan a Végtelen történet című film, akkor nem hiszem, hogy kell magyarázni… (nevet)

HRM: A novemberi Hammer mellékleteként jelent meg az új nagylemezetek, a ’Motschar’. Mit kell tudni erről a korongról? Mennyiben más a ’Motschar’, mint elődei?

T.A.: A tengersok időnek, befektetett energiának, számtalan apró kis momentumnak köszönhetően eddig toronymagasan ez a legkidolgozottabb, legsúlyosabb és legőszintébb Éjfény-lemez. Volt ideje ugye megérni, nincs rajta töltelékdal. Minden hangnak ott a helye, mind megindokolt és valódi! Hangzásban is veri az eddigieket, végre úgy dörren meg, ahogy mindig is szerettem volna. Természetesen nem elhanyagolható jellemzője, hogy ez az első, ami normális, nagy kiadónál jelenik meg, széleskörű terjesztéssel, aminek igencsak örülünk.

HRM: Hol zajlottak a felvételek, ki felelős a soundért?

T.A.: A felvételek Bándon, az AMP Stúdióban történtek Pallagi Attila barátunk vezényletével, a hangzásért pedig én vagyok a felelős. Valószínűleg szokatlan lesz elsőre, mert én nem szeretem azt a karaktert, amit közel minden metal lemezen hallhatunk. Jól emlékszem, mikor a lejátszóba egymás után pakoltam teljesen különböző stílusú és évjáratú zenéket, és amellett, hogy persze mind máshogy szólt, a gitárok karaktere mindenhol tök ugyanaz volt! Mindenki a közép-gazdag, egyébként valóban tök jó, „érthető” gitárhangot nyomatta, én viszont sokkal jobban szeretem a „distortion”-t, a zúzós, vaskos, mocskos, zsíros soundot! Kicsit z-betűsebb, folyékonyabb, de pont emiatt nekem jóval zsigeribb, mint a trendi modern metal hangzás.

HRM: Az utóbbi időben tagcserén is átestetek, és jelenleg trióban játszotok. Hogyan folyt a stúdiózás, ketten vettétek fel a lemezt Szabó Dániel dobossal?

T.A.: Igen, ketten vettünk fel mindent. Dani pillanatok alatt feldobolta a lemezt, én feljátszottam a ritmusgitárokat és a bőgőt, Ángyán Norbi barátunk pedig odarántott pár eszement szólót! Többnyire hétvégente értünk csak rá ezzel foglalkozni, úgyhogy jó fél évig tartott, mire minden a helyére került, de kiváló lett a végeredmény!

HRM: Miért döntöttek úgy, hogy nem vesztek be második gitárost? Élőben hogyan tudjátok reprodukálni a két gitárra írt dalokat?

T.A.: A trió egy nagyon jól működő és használható felállás, viszont valóban gondot jelent több dalnál is… ezen még agyalunk, hogy érdemes-e keresni negyedik tagot, vagy samplerrel oldjuk meg ezt a dolgot, ez a jövő zenéje. Nem döntöttünk még sehogy, meglátjuk.

HRM: A ’Motschar’ dalszövegei szokatlanul kidolgozottak és irodalmiasak ahhoz képest, hogy mi a megszokott a hazai metal lemezeken. Hogyan foglalnád össze a ’Motschar’ gondolatiságát?

T.A.: Ez igazán megtisztelő és örömteli, köszönöm szépen! Tényleg nem szabad, nem szabadna, hogy csak a zene vigye a hátán a produkciót. Hozzá kell, hogy tartozzon annak a mondanivalója, hogy miért születtek azok a dalok. Az én fejemben meg sem fordulhat, hogy írjak egy trendi, frappáns szöveget, amit egyből mindenki dúdol, mert momentán nem kell hozzá agy… Tisztelet a kivételnek, többnyire fájdalmasan rossz kínrímekkel „futnak be” bandák, akár a keményebb zenéket művelők közül is, és ez őszintén el tud szomorítani! Nem akarok példálózni, szerintem szükségtelen is, de az tény, hogy elenyésző azon zenekarok száma, akiket olvasni is érdemes, nem csak hallgatni! A tömegigények kielégítése nem csak a kereskedelmi csatornáknál szempont, hanem a metal világban is, bármilyen furán hangzik is ez. A menedzsment/kiadó-oldalról meg is értem, ez miért szükségszerű, de attól még nem fogom, nem tudom szeretni vagy támogatni…

A ’Motschar’ teljes bookletében pont ezért van a dalszövegeken kívül is több gondolat, vers, mert azokkal lesz igazán teljes az egész. Én nagyon örülnék, ha ilyen CD-ket kaphatnék kézhez, ez nem csak egy kellemes színfoltja a CD-toknak, hanem sokkal többet ad a banda a hallgatónak, aki így olvasó is lesz. Így nekem nem csak egy kellemes, vagy éppen kedvenc CD lenne, hanem élmény!

A ’Motschar’ gondolatisága – azt hiszem – meg is kívánja a körítést. Számtalanszor megénekelték már, milyen ócska világban élünk, elcsépeltek lettek a közhelyek, hogy az értékek eltűntek, hogy süllyed minden, de nem lehet elégszer elmondani és így talán még ez nem hangzott el. Komor és szomorú tükör ez, egyetlen dal kivételével mind azt a sártengert, azt a mocsarat taglalja, amiben élnénk. Nem tisztem elemezni a saját írásaim, valószínűleg mindenki magára ismer valahol a sorok között, legyen szó gerinctelenségről, szerelmi csalódásról, ócska, hitvány emberekről vagy éppen a beletörődésről és a lemondásról. Sajnos ez ihlet meg, ez jön belőlem. Amint lesz egy „szép, új világ”, ígérem, én írom az első white-metal indulót! (nevet)

HRM: Már a zenekar előtt is írogattál magadnak szövegeket, verseket, vagy csak kényszerből kezdtél el dalszövegeket írni az Éjfénynek?

T.A.: Ó, nagyon régóta írogatok, ez soha nem volt kényszer. Voltak, vannak komolyabb írói ambíciók is, de azt majd akkor, ha már elég lett a világkörüli turnékból! (nevet) A booklet több átkötő szövege például régebbi, mint maga az Éjfény. Egy dalnak „nem lehet” szöveget írni! Szövegírói vagy dalírói időszak, vagy státusz nem létezik, nem létezhet. Egy dal soha nincs kész addig, amíg „nem akar” elkészülni. Ha leülök, hogy na akkor most ehhez a témához írok egy odapasszoló szöveget, akkor az olyan is lesz, mehet a rádiókba butítani. Mind a zene, mind a szöveg szépen lassan formába önti saját magát a legváratlanabb helyzetekben, időpontokban, nem szabad erőltetni. Az ösztönös dolgok lesznek mindig a legjobbak.

HRM: Említetted, hogy angol verziója is lesz az új albumnak. Mikor és melyik kiadónál fog megjelenni ez a változat? Illetve mik a rövid és hosszútávú terveitek az angol lemezzel?

T.A.: Mindenképpen el fog készülni angolul is a lemez, aztán, hogy ezzel meddig jutunk, az a jövő kérdése. 2009-ben a ’Darkzone’-nal megkerestem több külföldi kiadót, gyakorlatilag mindegyiktől pozitív és érdeklődő reakció érkezett, csak akkor dőlt be minden a gazdasági baromságnak köszönhetően, és nem nagyon tudtak vele mit kezdeni. Ez most sokkal izmosabb, kíváncsi leszek, mit szólnak hozzá. Tervek, elvárások persze nincsenek, egyszerűen úgy érezzük, hogy lenne keresnivalója külhonban is a motschar-metalnak, úgyhogy miért ne készítenénk el angolul is? Eddig is folytak okoskodások külföldi bulikról, ezeket éppen ideje lesz aktualizálni, odakint pedig nem sok értelme lenne magyarul zenélni.

HRM: Nemrég a Bandák Csatája nevű rendezvényen a második helyet csíptétek meg. Hogy emlékszel erre a versenyre, és mit gondolsz, mennyit segített a zenekarnak ez a megmérettetés?

T.A.: Az egy óriási élmény volt! Teljesen véletlenül csöppentünk oda, egy kicsit sem érdekelt a verseny része, és valószínűleg ennek köszönhetően, vigyorogva, őszinte örömmel játszva keveredhettünk a finisbe, ahol meg már végképp nem számított, ki nyer vagy nem nyer! Életem legkomolyabb szakmai elismeréseit kaptam ott, baromi jó estéket zúztunk végig a többi bandával, mindig jó szívvel fogok emlékezni azokra a bulikra! A banda szakmai elismerésének és kicsit a hírének jót tett a Bandák Csatája, úgyhogy abszolút pozitív mérleggel zártuk azt a kört.

HRM: A közeljövő turnétervei konkretizálódtak már?

T.A.: Nem, ebben a témában még nem léptem, nem terveztem, nem szerveztem semmit. Egyelőre a lemezzel meg a megjelenéssel foglalkoztunk, elég melós volt ez is, majd ha ez lecsengett, utána elkezdem újra a koncertek ügyezését. Ötletek, tesózenekarok vannak bőven, úgyhogy nem kell aggódni, szerintem igen hamar, igen sok helyre el fogunk jutni!

HRM: Mi a következő lépés az Éjfény számára?

T.A.: Minél több és nagyobb koncert a terv. Forgattunk két klipet is az új lemezhez, az angol verzióhoz lesz még kettő, úgyhogy nem unatkozunk. Eddig nem nagyon szerveztünk, terveztünk, de most, hogy megjelenik a korong, belecsapunk a lecsóba. Ahol csak lehet, szeretném a ’Motschar’ visszhangját kelteni, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy még összefutunk itt-ott! (mosolyog) Találkozunk a koncerteken!

Készítette: Tomka