Heel: Chaos And Greed
írta Kotta | 2009.05.02.
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Egy viszonylag új - ez a második lemezük - bandát szeretnék bemutatni nektek. A svédektől már megszokott módon ugyanis, ismét egy igen korrekt albummal jelentkezett egy gyakorlatilag ismeretlen együttes. Több mint egy órányi, minőségi - jobb megjelölés híján, mondjuk azt - epikus metalt hallhatunk a Chaos and Greed-en, de lássuk inkább a részleteket, abból majd kiderül mire is gondolok! A lemez a címadó számmal, egy kifejezetten pörgős témával indít. Reszelős gitár, billentyűszőnyeg, lépegetős énektéma. Ha valakinek kétségei lennének, miről is van itt szó, a gitárszólónál azonnal elszállnak a kételyei: egyértelműen Malmsteen nyomdokain haladunk, vegytiszta neoklasszicizmus, ahogy azt a mester a â80-as évek közepén lefektette. A Crusader ezzel szemben egy jó kis húzós témára épít - ok, a Hendrix imádat, fenderes-bluesos groove-ok is beleférnek Yngwie kelléktárába. Egyébként ez itt nem is rossz, fülbemászó verzék, monumentális refrén, sőt eddigre még a békebeli, szellősebb hangzással is megbarátkozhatunk. Kifejezetten élvezem, hogy minden hangszert jól hallani, a bőgős például nagyon ügyesen penget. Did You Know - akusztikus gitárral, billentyűvel kezdődik, később egy remek hard rock lírai lesz belőle. Finom gitár és billentyűszólókat kapunk benne, sőt a végén még egy szép furulyatéma is megjelenik. Vágod? A harmadik szám lassú, tiszta retro! A Taste of Steel-nél aztán rájövök arra, ami már az első számnál is bennem bujkált: barátaim, ez néhol tiszta Classica! Persze Malmsteen hatása az európai power metalra olyan jelentős, hogy párhuzamként sok más együttest is felhozhatnék, ennél a pörgős témánál a például Sonata Arctica-t, de David Henriksson tisztán, magasan szárnyaló hangja és a hagyománytisztelő hangzás miatt nálam a Szutorisz Károly féle Classica még inkább ül. Ha már itt tartunk, az énekes nem semmi, jó lesz odafigyelni rá! Persze, csak eltelt több 20 év közben, úgyhogy más hatások is érték a zenekart. A Forbidden Ways-ben például torzítón (vagy legalább is valamilyen kütyün) átengedett ének tűnik fel. A legtöbb nótában hosszabb-rövidebb hangszeres témázgatások is megjelennek, így akkor sem tévedünk nagyot, ha némi progresszív beütést vélünk felfedezni. De a Save Our Souls-ban, vagy a Gold and Glory-ban például kifejezetten modern a riffelés, a jellegzetes Zakk Wylde-os hajlítgatások is gyakran feltűnnek. A This Angel Cries a lemez csúcspontja, egy monumentális dal, amelyben a fenti hatásokat sikerült tökéletesen egybegyúrni és valami különlegeset létrehozni. A lemez második fele amúgy jóval sötétebb, komorabb, mint az eleje, ez nyilván a történettel lehet összefüggésben. Szövegkönyv ugyan nem áll rendelkezésemre, de a borító és a számcímek alapján könnyel elképzelhetjük miről is van szó, nagy valószínűséggel a Chaos and Greed valamiféle konceptlemez. A szigorodással párhuzamosan a tempó is egyre kimértebb, ahogy haladunk előre a történetben. A lemezt záró Land Of Freedom szintén egy monumentális billentyűtémára érkezik, középtempós dal, nagy refrénnel, jó lezárása a lemeznek. A végén arra ocsúdunk, hogy nem igazán tudjuk mit is hallottunk ez elmúlt több mint egy órában: progresszív, modern hard rockot vagy talán neoklasszikus-szimfónikus power metalt? Nem teljesen kiforrott tehát még a zenekar stílusa, de nem is ez a lényeg. Kifejezetten jó zenészek tolják az epikus hard rock/neoklasszikus metal témákat. Változatos lemez, hiszen tempós és groove-os témák váltogatják egymást. Virtuóz hangszeres szólók, képzett ritmusszekció, első osztályú énekes, némi progresszivitás. Kell ennél több egy kellemes délutáni zeneélményhez? Na ja, max. egy sör a kézbe. Már ha elfér a pajzs és a dárda mellé.
Legutóbbi hozzászólások