Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

Dream Theater: Distance Over Time

Avantasia: Moonglow

Inglorious: Ride To Nowhere

Ryan McGarvey: Heavy Hearted

Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

„Nem könnyű feldolgozásalbumot készíteni”: Interjú Walter Trouttal


Egypercesek #38: Eric Gales, Skunk Anansie, Tygers Of Pan Tang, Torque, The Doors


A svéd acél és a finn nemzeti kincs: Amorphis, Soilwork, Jinjer, Nailed to Obscurity – Barba Negra, 2019. 02. 25.


Egy aprócska rocktörténelmi pillanat: Mood 25: Mood – Barba Negra, 2019. 01. 04.


My Sunday Feeling On Saturday: Jethro Tull – Budapest Kongresszusi Központ, 2019. 01. 19.

Hozzászólások

  • Iron Maiden – Jön a második sorozat a remaszterelt stúdiólemezekből (21)
  • Candlemass – Hallgasd meg a teljes új albumot! (1)
  • Sammy Hagar & The Circle – Klipen is megcsodálható az új daluk (2)
  • Dream Theater: Distance Over Time (3)
  • Fear Factory – Megvan az új album címe és borítója (3)
  • Crazy Lixx – Wicked: az első dal a májusban érkező stúdiólemezről (1)
  • Avantasia: Moonglow (16)
  • Dream Theater – Így készült a ’Distance Over Time’ (14)
  • Mötley Crüe – Egy hónap múlva jön a ’The Dirt’ film, itt az első trailer (6)
  • Whitesnake – Végre elérhető a ’Flesh & Blood’ első dala! (31)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 2 felhasználó és 74 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • karpatisz
  • Bigfoot

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- Evergrey: The Atlantic
- Dream Theater: Paralyzed (dal)
- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Conception: My Dark Symphony EP

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Jason Becker: Triumphant Hearts
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory
- Steve Perry: Traces

karpatisz

- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time
- Dream Theater: Distance Over Time

Bigfoot

- Beth Hart: Live at The Royal Albert Hall
- King Crimson: Meltdown: Live In Mexico
- David Bowie: Glastonbury 2000
- Walter Trout: Survivor Blues
- Eric Gales: The Bookends 

Pálinkás András

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Swallow The Sun: Lumina Aurea
- Soen: Lotus
- Faith No More: Angel Dust
- Soilwork: Verkligheten

Wardrum

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- HIM: Dark Light
- Katatonia: Dead End Kings
- Evergrey: The Atlantic
- Bloodbath: The Arrow of Satan is Drawn

Losonczi Péter

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Evergrey: The Atlantic
- Trees of Eternity: Hour of the Nightingale
- Weltenbrandt: Schöpfung
- Mindfield's Factory: Ice Age 2085

rune

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Vola: Applause Of A Distant Crowd
- Evergrey: The Atlantic
- Conception: My Dark Symphony (EP)
- Zeal & Ardor - Stranger Fruit

Dzsó

- Flotsam And Jetsam: The End Of Chaos
- Rustin Man: Drift Code
- Spielbergs: This Is Not The End
- Within Temptation: Resist
- Born Of Osiris: The Simulation

Mike

- Swallow The Sun: When A Shadow Is Forced Into The Light
- Griftegard: Solemn. Sacred. Severe
- Void Of Silence: The Sky Is Over
- Isen Torr: Mighty And Superior (EP)
- Omicida: Certain Death (EP)

 

Új felhasználók

  • statuslaci
  • Bede Márton
  • Attila65
  • Kemény J.
  • Dzsugi Péter

Metalindex

Címlap

Dreyelands: Stages

rune, 2018, június 4 - 13:52
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2018
Kiadó: 
szerzői kiadás
Weblap: 
http://www.dreyelands.com
Stí­lus: 
progresszív metal
Származás: 
Magyarország
Zenészek: 

Nikola Mijic – ének
Horváth András Ádám – gitár, producer
Kővágó Zsolt – billentyűs hangszerek
Springer Gergely – basszusgitár
Gassama Omar – dob

Közreműködik a Budapest Art Orchestra és a Voice Station Kórus tagjai, vezényel: Pejtsik Péter.

Dalcí­mek: 

01. Denial
02. Anger
03. Bargaining
04. Depression
05. Acceptance
06. Life is Worth the Pain (Re-Loaded) (bónuszdal)

Értékelés: 

Az Eden's Curse, az After Crying és az At Night I Fly tagokból álló nemzetközileg elismert magyar progresszív metal zenekar, a Dreyelands a 2010-es bemutatkozás óta nem hallatott magáról, most viszont végre megérkezett 'Stages' címmel az új nagylemez. Nem kis fába vágták a fejszéjüket Horváth Andrásék, amikor jókora kihagyás után nekiláttak a második lemez munkálatainak. Ha egy csapat a debütálásával akkora hullámokat korbácsol progresszív metal körökben, ahogy azt ők tették, elkerülhetetlenné válik, hogy a második album érkezésekor az elvárásainkat valahol az egekben keressük, és az értékelés során mindent a korábbi sikerhez mérjünk. A ’Rooms of Revelation’ ugyanis nemcsak a rajongók, de a szerkesztőség körében is kedvelt volt, emellett a 2010-es Hang-Súly – Hungarian Metal Awards szavazáson az év debütlemeze díjat is elnyerte. Emlékszem, amikor kijött a Can't Hide Away klipje, sokan meglepődve írták, hogy mennyire dögösen szól. Ez akkoriban nem volt megszokott, főleg egy friss bandától volt váratlan ez a fajta színvonalbeli előrelépés. Az akkor még jóval népszerűbb progmetal rajongói között kezdetben elég megosztó volt a dal, sokan kényszeresen a Dream Theater szolgai másolását próbálták rákiabálni, ami szerintem nettó ostobaság, sőt egyenesen káros. Itt azért sokkal többről volt szó. Persze vannak közös jegyeik, vonásaik, de nem lenne egyszerűbb néha csak örülni és élvezni a zenét? Én hagytam magam lenyűgözni és teszem ezt ma is, a ’Rooms of Revelation’ egy cseppet sem veszített az erejéből, sőt az eltelt idő csak nemesítette, és igazi klasszikussá érett. Ha viszont mindenképpen hasonlítani kell valamihez, akkor én legszívesebben a Seventh Wonder 2008-as klasszikusa, a 'Mercy Falls' mellé helyezném a polcon.

Ugyan nem ismertek számunkra a lemez készítésének körülményei, és az sem, hogy miért kellett ilyen sokat várni egy új lemezre, de érdemes tudni, hogy már a ’Rooms of Revelation’ sem volt egyszerű szülés. A 'Can’t Hide Away' EP már 2007. június 1-jén kijött szerzői kiadásban, de az egyébként kész nagylemezt csak később, 2010 áprilisában sikerült megjelentetni hosszas kiadóvadászat után. Végül a finn Lion Music karolta fel a csapatot. Egy évvel később egy új dalt rögzítettek a srácok Life is Woth the Pain címmel, ami felkerült a kiadó által összeállított ’Embrace the Sun’ című válogatáslemezre, ezt a korongot a 2011-es japán cunami áldozatainak megsegítésére adták ki. Ezután egy bár Dreyelands mentes, de izgalmas időszak következett, hiszen Horváth András 2012-ben csatlakozott az After Cryinghoz, majd Bátky ’BZ’ Zoltánnal közösen jelentkeztek egy igencsak fogósra sikerült EP-vel At Night I Fly néven. Nikola Mijicről pedig köztudott, hogy 2013–óta a brit Eden’s Curse legénységét erősíti. Ezalatt a Dreyelends szunnyadó vulkánként aludta álmát, míg 2017 elején végül újra hallatott magáról. Ekkor röppentek fel az első hírek a készülő új lemezről, illetve András remeknek ígérkező készülő szólólemezéről is kaptunk egy kis ízelítőt három dal erejéig. Aztán végre 2018 tavaszán érkezett egy kedvcsináló teaser, majd az Anger című dal klipes videó formájában. Egészen fantasztikus élmény volt végre új anyagot hallani ezektől a zenészektől, olyan elegánsan feledtették az évek óta tartó várakozást, mintha csak a 'Rooms of Revelation' végére érve megnyomtam volna a next gombot, és már folytatódna is tovább a zene. Egy ennyire intenzív és lendületes nóta után egyértelmű volt, hogy a Dreyelands készen áll arra, hogy egy remek albummal csapja hátba újra a progmetal szcénát. Persze ekkora kihagyás után mégiscsak ott lapul az emberben a kisördög, és még egy olyan remek dal, mint az Anger után is természetes, hogy bátortalanul fordul a végeredmény felé, és egy kicsit talán izgul is miatta vagy még inkább érte.

Először is nézzük azt, amit már az Anger egyértelművé tett számunkra. A ’Stages’ elképesztően jól szól. Ez persze egy cseppet sem meglepő, hiszen a keverést és a maszterelést – csakúgy, mint a ’Rooms of Revelation’ esetében – most is Hidasi Barnabás (HL Studio) szakértelmére bízták. Őt már 8 évvel ezelőtt sem győztük méltatni, ezt most sem hagyhatom ki, hiszen újfent remek munkát végzett. Sikerült megőrizni a Dreyelandsre jellemző dögös, mély hangszíneket, a gitárok, a bőgő és a dobok szinte egy hangszerként szólnak, mégis tisztán kivehető mindenki játéka. Persze amit a hangzás terén 2010-ben világszínvonalú teljesítménynek tartottunk, az mára már egyre több magyar csapat sajátja, de ez cseppet sem von le a teljesítmény értékéből, és jó, hogy Andrásék ebből ezúttal sem engedtek. A lemez komplexitását jellemzi az is, hogy szerepet kapott rajta egy 15 fős vonóskar és egy 16 tagot számláló kórus. Ők együtt felelősek a borzongató atmoszféra megteremtéséért. Jelenlétüket a visszafogottság jellemzi, ellenkező esetben nagyon könnyen identitásvesztéshez vezetett volna, ám általuk jóval rétegeltebbé, gazdagabbá vált a végeredmény, és bár főszerepet igazán sohasem kapnak, ízlésesen lettek szerepeltetve, játékuk, ha kell, szelíden bújik meg a háttérben, ha viszont azt igényli a zene, akkor megfelelő helyen teszik súlyosabbá, komorabbá a dallamokat, mindent alárendelve a mondanivalónak és a hangulatteremtésnek. Elég csak meghallgatni a kezdő tételt.

Jó progresszív metalzenészekhez méltón ismét a koncepciózus történetmesélést választották az album gerincéül. Aki hallotta a 2010-es lemezt, tudja, hogy nem éppen szivárványok közt kergetőző szárnyas pónikról énekelt Nikola. A 'Rooms of Revelation' egy skizofrén elme meghasadt töredékein keresztül mesélt el egy borongós szerelmi történetet. A helyzet az, hogy a 'Stages' sem lett különösebben vidám vagy éppen felemelő. Az albumhoz Elisabeth Kübler-Ross 1969-ben megjelent könyvét vették alapul. 'A halál és a hozzá vezető út' című mű a haldoklás és a gyász öt fázisát taglalja. Elutasítás, düh, alku, depresszió és az elfogadás. Ez az öt stáció lefedi nemcsak a haldoklás, de az életünk során minket ért bármilyen veszteség teljes érzelmi spektrumát. Bár az első lemezre is a sötét hangulat volt a jellemző, mégiscsak a szerelem állt a narratíva középpontjában. Most viszont ha lehet, még jobban rátelepszik az emberre a depresszív, nyomasztó hangulat és bár nem áll tőlem távol ez a fajta sötétség, mégis úgy érzem, egy picit háttérbe szorult az első lemezt jellemző játékosság, nem győzöm hangsúlyozni, egy „árnyalatnyit”, se többet, se kevesebbet. Bár az első lemez szintén konceptalbum volt, a dalok önmagukban is kiválóan működtek. Jelen esetben egyedül az Anger az, amiről ez elmondható, egészen egyszerűen azért, mert jóval kötöttebb a koncepció. A 'Stages' sokkal inkább igényli az értő hallgatást, az elmélyült odafigyelést, mint elődje, és a három központi dal miatt sem tűnik túl hosszúnak a lemez. Ha viszont hagyjuk magunkat elmélyedni benne, szinte elrepül a közel 40 perc és ezáltal sokkalta kompaktabb az élmény, amit kapunk. A korong végén a fent említett Life is Worth the Pain tételt találjuk, az eredeti nóta szintisávjait vonószenekarra cserélték és a hangzást az új lemezhez igazították Andrásék. És milyen jól tették! Az ember kicsit fellélegezhet a 'Stages' alatt rátelepedett nyomasztó gyászhangulat után, és nem mellesleg témáját tekintve sem lóg ki a sorból.

Összegzés: 

A Dreyelands egy átgondolt, tudatosan szerkesztett, az elődjénél gazdagabb, monumentálisabb albumot rakott le az asztalra a 'Stages' képében. Egy olyan lemezt, ami elsőre talán nehezen emészthető, de érdemes elmerülni benne, mert elképesztő részletességgel és műgonddal lett megalkotva. Rövidsége pedig senkit se zavarjon, a kompakt játékidő kimondottan ideális ehhez a témához.

Dátum: 
2018. június 4
Pontszám: 
9
Szerző: 
rune
9
Értékelés: Nincs Átlag: 9 (1 vote)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 1619 olvasás

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.